Az ezredfordulót követően az animációs filmek korszaka beköszöntött. Sok gyengébb, és kevesebb remek próbálkozás mellett a 2001-ben debütáló Shrek véleményem szerint félig-meddig mérföldkőnek tekinthető. Profin ötvözte a gyermekeknek és a felnőtteknek szóló kikacsintásokat, mindezt nyakon öntve a minden korosztály számára fogyasztható és élvezetes poénokkal. Lévén nem csupán a kritika magasztalta az egekbe, hanem a jegypénztáraknál is szépen teljesített, nem sokáig kellett várni a bejelentésre: amíg a "jó széria" kitart, addig háromévenként menetrendszerűen kap a nagyközönség egy új epizódot. Nos, ennek immáron már kilenc éve, s ellenére annak, hogy pénzügyileg mindig is sikeres sorozat volt, a készítők úgy döntöttek, hogy a negyedik rész egyben az utolsó is lesz. Különösképp savanyú a szőlő nekünk egyszeri nézőnek, hisz a Shrek: Forever After-rel végre visszataláltak arra az ösvényre az alkotók, amelyről 2004-ben egy picit elkóboroltak.
A harmadik epizód volt ugyanis véleményem szerint a sorozat leggyengébbje, amolyan "ideje van, dobjunk össze valamit" hangulatú volt a Harmadik Shrek, ezt persze főképp a történetre és a töltelékrészek kidolgozottságára értem, de számomra a humor is kiveszett ebből a részből. Nem úgy a mostaniból, amely végre méltó a "régi" elődökhöz. Lássuk hogyan zárultak kedvenc ogrénk kalandjai.
Shrek immáron családos ogre, gyönyörű (?) gyermekeivel és feleségével -no meg legjobb barátjával, szamárral és népes családjával- osztja meg kedvenc mocsarát, ahol boldogságban élnek, az emberek szeretik őket. A napi rutin azonban fárasztó és komoly erőpróbát kíván. Minden reggel, délben és este ugyanazok a megszokott mozdulatok; ez egy békés természetű embert is próbára tenne, hát még egy vad ogrét. Shrek egyre inkább vágyakozva tekint vissza régi életére és amikor kap egy ajánlatot, miszerint egyetlen napig a régi önmaga lehet, nem tétovázik és gonodolkodás nélkül belemegy. Persze -mint ahogy az általában igaz- hamar rájön, hogy elhamarkodottan cselekedett: akkora kalamajkába keverte magát, amiből nem biztos, hogy sikerül majd kimásznia.
Személy szerint -és azt hiszem sokakkal egyetemben- sajnálom, hogy vége (már persze ha tényleg vége, láttunk már ilyet, nem egyszer). Remek kis kaland volt ez a negyedik rész, élveztem szinte minden percét, bár nálam még mindig a második rész a csúcs, a mostani sem sokban marad le tőle. Köszönöm kedvenc ogrém, éljetek boldogan, míg meg nem.
