Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Talán nem túlzás azt állítani, hogy David Lynch az amerikai filmkészítés legegyedibb alkotója. Miután elkészítette szerintem a legnehezebben emészthető filmjét, a Radírfejet, majd az azt követően szintén nem egyszerű Elefántembert, sokan megszólták a rendezőt, hogy nem képes egy kis örömöt, egy kis "halivúdot" a filmjébe tenni. No meg hol maradnak a nagy happy endek? Nem is Lynch lett volna, ha nem fordítja ki ezt az egészet a másik oldalára.

Adott egy nyugodt, már-már irreálisan idilli amerikai kisváros. Megismerjük a fiatal Jeffrey, aki apja betegsége miatt érkezett a városba. Egyik pillanatról a másikra forgatja fel az életét egy, az erdőben talált levágott fül. Jeffrey kalandkereső ember lévén elkezd nyomozni a fül gazdája után, bevonva a képbe a helyi sheriff lányát, Sandyt. Minél mélyebbre ásnak, annál biztosabb, hogy abba kellene hagyniuk. A szálak egy Frank nevű szociopatához vezetnek, aki egy nő (Dorothy) családját rabolta el és cserébe mindenféle perverzióra kényszeríti az asszonyt, a szerettei életéért cserébe. Az biztos, hogy Lynch ezzel a filmmel bőven megelőzte a korát és olyan fityiszt mutatott az őt kritizálóknak, hogy talán azóta is keresik a helyüket. Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy ultra erőszakos és feszültséggel töltött a film. Végig van egy noir-os, posztmodern beütése, de az egészre a film eleje és vége teszi fel a koronát. Miután a két órában volt drog, nemi erőszak, drog hatása alatt elkövetett nemi erőszak, aggresszió, gyilkosság stb.. olyan bugyirózsaszín és irreális képet alkot, hogy egyszerűen nem lehet nem nevetni rajta. Mikor írta Lynch a forg.könyvet ezt gondolhatta "Öröm és happy end kell? Nesztek" igen ám, csak nekünk is a szánk nevet, a szemünk azért nem. Ez is legalább olyan erőltetett mosoly, mint a film vége.

https://hookum.blogspot.com/2012/03/blue-velvet-ker-barsony-1986.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Tegnap sikerült eljutnom A Suszter, Szabó, Baka, Kém sajtóvetítésére Ristretto Distribution Kft jóvoltából. A film alapjául John le Carré azonos című kémregénye szolgál, melyet újra kiadtak a folytatásokkal egyetemben. A könyv korábban Árulás néven jelent meg hazánkban, de a film miatt átnevezték, gondolom így jobban el tudják adni. 1979-ben készült a krimiből egy minisorozat Alec Guinness (Star Wars - Obi-van Kenobi) főszereplésével, amit Smiley Népe néven folytattak.

Az első jelenet Budapesten játszódik Jim Prideaux (Mark Strong - Robin Hood) utazik fővárosunkba, mert a "Körönd" (Secret Intelligence Service) a britt titkosszolgálat korábban arról értesül, hogy egy magyar tábornok át kíván állni a brittek oldalára. Az akció kudarcot vall, mert a KGB csapdája csupán az akció melyben egy pincér (Kálloy Molnár Péter) hátba lövi Prideauxot. Ennek következtében felmerül a gyanú, hogy az angol hírszerzés legfelsőbb vezetői között egy vakond rejtőzik, egy beépített ügynök, aki magának Karlának, a szovjet kémfőnöknek jelent. Kontroll (John Hurt) a hálózat vezetője visszahívja a hírszerzéshez George Smiley-t, (Gary Oldman - Leon, a profi, Harry Potter, Éli Könyve, Batman: Kezdődik! ) hogy találja meg a téglát. El is kezdi a nyomozást, de hamar rádöbben, hogy a vakond jól beásta magát az ügynökséghez és, ezért nem bízhat senkiben. Eközben Karla az ügynökén keresztül gondosan kiválogatott, meg- vagy átírt információkat juttat el az angoloknak, akik e  kémjelentésekkel próbálják megerősíteni a pozíciójukat az amerikaiaknál. Suszter kódnévvel Percy Alleline (Toby Jones), Szabó álnéven Billy Haydon (Colin Firth), Baka kóddal a „kis magyar”, Toby Esterhase (David Dencik) és a Szegény fedőnéven maga George Smiley. A titkosszolgálat vezetői azt sem hajlandóak elismerni, hogy bármiféle kettős ügynök lenne a rendszerben. Szerintük és a miniszter szerint is minden a legnagyobb rendben van. George Smiley a csendes, kövérkés és nyugdíjas egykori hírszerző, azonban nem áll le, a múlt és jelen hihetetlenül kusza és rejtélyekkel teli eseményei között kutatva próbál tényekre találni. Elrejtett dossziék, szétzúzott életek szégyellt emlékei, halálosan veszélyes kémek alkotják munkája gerincét. Az ügyben komolyabb előrehaladást Ricki Tarr (Tom Hardy - Bronson, Eredet, Warrior) felbukkanása jelent. Smiley-nak lassan kezdi összerakni a kirakós elemeit, rátalál Jim Prideauxra, akiről kiderül, hogy életben van és a szovjetek jól megdolgozták és miután mindent kitálalt elengedték. Smiley szerencséjére, mert az ex-ügynök további információkkal tud szolgálni. Rájön, hogy már csak négy név jöhet szóba a Suszter,  a Szabó,  a Baka és a Kém. Állhatatos munkával,  óriási kitartással és legendássá vált kihallgatási technikájával és Ricki Tarr segítségével csapdát állít a soraikba férkőzött kommunista kémnek, és rajta keresztül Karlának a titokzatos szovjet kémfőnöknek. Fülön csípi a vakondot. Az ügy megoldása után Smiley-t kinevezik a titkosszolgálat vezetőjévé.
Nekem elsőre is jó ötletnek tűnt  ismét adaptálni a könyvet, hiszen, ami egyszer már működött valószínűleg nem fog elbukni, ezt igazolják a film BAFTA jelölései is... A svéd rendező Tomas Alfredson (Engedj be!) remek munkát végzet. A film elejétől a végéig leköti az ember figyelmét. Az időbeli ugrások áttekinthetőek és a jelenetváltásokat is mesteriek. Bridget O'Connor és Peter Straughan forgatókönyvírók is jól végezték munkájukat, de sajnos a színészek játéka Gary Oldmant és Tom Hardy-t leszámítva meglehetősen visszafogott. A nyomozás egyáltalán nem úgy zajlik, mint a James Bond-filmekben, ezért, aki látványos akció jelenetekre szomjazik, az válasszon mást a filmet a moziban, mert Suszter, Szabó, Baka, Kém a story a lényeg. Igaz előkerül egy-egy fegyver, de a cselekmény nagyrészt a négy fal között zajlik. Az érzelmek sem kapnak központi szerepet a filmben, a romantikus szál említésre sem méltó. Az ügy felgöngyölítése, viszont jól felépített és logikus. A kosztümök és a díszlet teljes mértékig korhű. A ritkán felbukkanó zenék passzolnak a filmhez.
Profi kémtörténet a hidegháborúról, aki szereti az ügynöktörténeteket, az remekül fogja magát érezni. A film feliratosan és szinkronosan is megtekinthető 2012. január 26-ától a mozikban.

Suszter, Szabó, Baka, Kém előzetes [HD]:

https://hookum.blogspot.com/2012/01/tinker-tailor-soldier-spy-suszter-szabo_18.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

A Dillinger halott sajátos formában tálalja a válságba jutott polgárság mindennapjait, s korábban hiába bukott már ki Charlie Chaplintől kezdve az olasz-neorealistákon és az amerikai B-filmes westerneken keresztül Felliniig mindenki a fogyasztói társadalom viszontagságain, mi még mindig élvezzük a maró önkritikát.

Az ember saját magányában lehet a legszabadabb: ha egyedül vagy, nem kell megenned a vegyipari hulladékot idéző ételeket, készíthetsz magadnak rendes vacsorát. Játszadozhatsz az elemlámpa mágnesével, a marionett-kígyóval, a tükörrel, főzhetsz pisztolyt, amit aztán kedved szerint kidekorálhatsz, a vetítőgép elé lépve pedig utazhatsz az időben és térben, kedved szerint módosíthatod annak jelentését. Glauco (Michel Piccoli) élvezetét leli minden apróságban, olyan, mint egy gyerek.

Bár a pisztoly még rozsdás, gyári formatervezőnk megtisztítja. Bár még nem lehet vele ölni, előkerülnek a töltények is. Az ízlésesen bútorozott lakás felső emeletén pedig ott fekszik a védtelen feleség (Annie Girardot, aki hasonlóan játékos alkat, mint férje) és a kihívó szomszéd (Anita Pallenberg), aki egy tükör előtt illegeti magát. Attól kezdve, hogy előkerül a fegyver, az embert nyugtalanság fogja el, ami áthatja a másfél órás játékidőt. Valami tragédia közeleg.

„A fegyver olyan ember alkotta eszköz, amellyel képes saját testi korlátain túlmenően támadást vagy védekezést végrehajtani. Az alapvetően létfenntartásra készített eszközöket elsősorban a vadászatban, majd idővel háborúkban is alkalmazták. Később egyes fegyvereket az egymás közötti békés célú küzdelmekben, harci játékokban (lovagi tornák, olimpiák), sportolási célokra is felhasználták és használják ma is. Átvitt értelemben minden, ami képes másban (tárgyban, élőlényben) kárt tenni, akár pszichikailag is, fegyvernek tekinthető." - olvashatjuk a vikipédián. Milyen statikus leírása mindez az ember legdrámaibb s talán a kanál/kés/villa triumvirátus utáni legelterjedtebb eszközének.

Dillinger szerint nincs igazság, ezt alátámasztani igyekszik a történelem - Dillinger egy gátlástalan gyilkos volt, akit az utókor romantikus érzelmektől vezérelve a rendszerrel szembeforduló Robin Hoodként állít be - és a jelen is - Glauco tahiti felé tart újonnan szerzett állásában, egy gyönyörű hajón, egy gyönyörű nővel, büntetlenül és boldogan. Megnyugtató választ most sem kapunk, amibe vagy lassan beleőrülünk, vagy élvezzük az ember groteszk játékosságát, a végtelen ellentmondások szépségét/nem szépségét. Ferreri az utóbbit teszi, ezért forgat filmet az előbbiről. (eredeti megjelenés: 2009)

https://hookum.blogspot.com/2011/12/dillinger-e-morto-dillinger-halott-1969.html