HETI MOZIBEMUTATÓ Kattints és nézd meg mik az eheti újdonságok a mozikban.
DVD MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten.
BLU-RAY MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten
HOKUM.HU HÍROLDAL Hogy ne maradj le semmiről, látogasd meg naponta többször frissülő híroldalunkat!

Black Swan

Arronofsky zseniális alkotása Natalie Portman kiemelkedő alakításával. Olvasd el kritikánkat!
Black Swan (2010)

Azt hiszed pro vagy? Most elválik.

kedd, május 10, 2011 Bejegyezte: jangamen Comments
Filmes témában a valaha volt legötletesebb és legprofibb játék. Azt hiszed mindent tudsz? Hidd el, a legegyszerűbbek nem fognak beugrani.

http://famousobjectsfromclassicmovies.com

Klikk a linkre, nyomj a startra és mehet a játék. A feladat egyszerű (még akkor is, ha nulla angol tudással rendelkezel!): egy kép, egy film. Asszociálj, majd írd be a film címét.

Játékra fel.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Insidious (2010)

hétfő, május 09, 2011 Bejegyezte: jangamen Comments
Sokáig azon agyaltam, hogy kezdjem úgy, hogy James Wan megcsinálta? Akik rendszeresen olvasgatnak minket, azoknak talán már feltűnt, hogy a jó -az igazán jó- horrorfilmek hiányát minduntalan felemlegetem. Az elmúlt években is voltak ugyan minőségi(bb) próbálkozások -személy szerint nekem az 1408 volt a legutolsó emlékezetes horror-, de most jött a Fűrész első részének író-rendezője és ... majdnem megcsinálta. Igen, így talán sokkal inkább helyes az állítás.
Az Insidious első 45 perce ugyanis hibátlanra sikerült, no már ami a hangulatot illeti, de erre rögvest kitérek. Most nézzük röviden a történetet és ebből rögtön ki is derül, miért nem azt emeltem ki.
Josh (Patrick Wilson) és Renai (Rose Byrne) új házba költöznek a gyerekekkel, az egyik lurkó aztán leesik a padláson a létráról, a szülők lefektetik aludni, másnap reggel azonban már hiába keltegetik: a gyermek nem ébred fel többé. Nincs kómában, nem károsodott az agya, semmi magyarázatot nem találnak az orvosok, egyszerűen a srác nem tér magához. Josh és Renai hazaviszik a fiút és otthon ápolják: azonban ettől a pillanattól furcsa dolgok kezdődnek a házban; furcsa és megmagyarázhatatlan dolgok. 
Spoiler nélkül nagyjából ennyit a történetről. Alapvetően nem tartalmaz túl sok újítást, sem egyéni ötletet, viszont -ahogy mondtam- az első 45 perc jó lett. Hogy is fogalmaztam? Hibátlan. Mert fosatós, amolyan igazi para, ügyesen felépített és fenntartott feszültséggel, a bevállt horrorelemek alkalmazásával, remek szemtakargatós háromnegyed órát kapunk. A probléma ott kezdődik, amikor választ kapunk a miértre, majd a film második felében végigviszik a megoldást/zárást, s ezzel a pillanattal tova is suhan a varázs, kis túlzással azt is mondhatnám: a közepén egy csapásra átmegy az Insidious gagyiba, amiért nagyon nagy kár. Pedig már már kezdtem elhinni, hogy csoda született; sajnos nem így lett, ennek ellenére a horrorrajongóknak bátran merem ajánlani, mert jócskán kiemelkedik az utóbbi évek mezőnyéből. James Wan-ban van potenciál, remélem nem ez volt az utolsó, amivel előrukkolt, de legközelebb jusson energia a film második felére is.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Hawaii Five-O (2010-)

vasárnap, május 08, 2011 Bejegyezte: Névtelen Comments
Mostanában ahhoz szoktam, hogy film remakek kerülnek sorra a mozikba, a képernyőre pedig újabb és újabb spin-offok, ezért nem meglepő, hogy felettébb megörültem, amikor hallottam, hogy ezúttal egy sorozat remake kerül terítékre péntek esténként. Persze már annak is örül az ember, ha nem tehetségkutatókkal és celebműsorokkal pakolják tele a hétvégi tévéműsort a kereskedelmi csatornák.

Az eredeti sorozat, mely ugyanezt a címet viselte 1968-80-ig futott a CBS műsorán, és állítólag nem egyszerűen sikeres volt, hanem a legsikeresebb krimisorozat az Egyesült Államokban. Számomra rejtély, hogy a más országokban 12 évadot megélt sorozat miért nem jutott el soha hozzánk. Azt hiszem, ezt is a rendszerváltás előtti idők rovására írhatjuk, amikor Amerika még nem volt nálunk annyira népszerű, mint manapság.

A történetet Leonard Freeman kezdte írni, aki ugyan 1974-ben elhunyt, a sorozat mégis pergett tovább. A mostani írók, merthogy három is van belőlük: Alex Kurtzman (író: Rejtély), Peter M. Lenkov (producer: New York-i helyszínelők), Roberto Orci (író: Rejtély), Freeman munkáját követve írják az újjászületett sorozatot, a lényeg így természetesen maradt. Az USA címben is megjelölt ötvenedik államában, Hawaii-on játszódó (és ott is forgatott) sorozatban egy különleges rendőrcsapat az állam területén a hirtelen megnövekedett bűncselekmények kapcsán nyomoz. A főszereplő ezúttal már nem Jack Lord, hanem Alex O’Loughin, de a főhős továbbra is Steve McGarett, aki csupán a detektív titulust hagyta el. Miután apja meggyilkolását követően hazatér a szigetekre, a kormányzó megbízza, hogy állítson össze egy különleges csapatot, melynek első feladata megtalálni Steve apjának gyilkosát. Természetesen a többi karakter is maradt az eredeti sorozathoz híven csupán apróbb változtatásokkal.

Dan Williams ezúttal Danny ’Danno’ Williams Scott Caan alakításában, akit már ismerhetünk az Ocean’s filmekből. Danny elvált, van egy kislánya (Teilor Grubbs), ő hívja egy titkos megegyezés útján Danno-nak az apukáját, ami természetesen nagyon hamar kiderül és rövid idő alatt ráragad ez a becenév a csapatban is. És nem csak a két szép szemével veszi le az embert (főleg persze a hölgyeket) a lábáról, hanem remek humorával is. Azt sajnos nem tudtam kideríteni, hogy az eredeti figura is ilyen szórakoztató volt-e vagy egy elmés gegman-nek köszönhetjük-e a felújított karakter e tulajdonságát.

Chin Ho figurája egy plusz névvel bővült, így lett Chin Ho Kelly, azonban számomra rejtély miért volt szükség erre a kis toldalékra. Chin-t elbocsájtották a rendőrségtől, mert a hivatal szerint kétes ügyletekbe keveredett, de szerencséjére McGarett hisz az ártatlanságába, így elsőként veszi be a csapatába. Az őt játszó színészt, Daniel Dae Kim-et már bizonyára mind ismeritek a Lost című népszerű amerikai sorozatból (amit egyébként szintén Hawaii-on forgattak), ahol Jin szerepét játszotta. Emellett feltűnt már a Vészhelyzetben és a 24-ben is.

Kono Kalakaua alakja azonban teljesen új, én úgy gondolom, hogy elkélt egy női szereplő a csapatba, bár megmondom őszintén dögösebb egzotikus szépséget is el tudtam volna képzelni Grace Park helyére, persze az is meglehet, hogy a Csillagközi romboló népszerűsége hozta el idáig. A sorozatban egyébként Chin unokahúgát játssza, aki munkába állása után nem sokkal végez a Rendőr Akadémián.

Sokféle krimisorozatot láttam már, nyomoztam már Las Vegasban, Miamiban, New York-ban, üldöztem sorozatgyilkosokat szerte az Egyesült Államokban és már Hawaii-n is jártam Magnummal, de ilyet, mint ez a sorozat, még nem láttam. Van két állati jó írójuk, akik már legalább egy népszerű sorozatot összehoztak, van néhány kiváló producerük, vannak sokat próbált színészeik, gyönyörű helyszínük, egy már sikeres alapforgatókönyvük és ők mégis csak egy közepesen jó sorozatot tudtak összehozni! Mégis hogy csinálták? Hogy tudtak elrontani egy sorozatot, amihez minden szükséges jó megvan, sőt ami azt illeti, annál is több?

A történetek lagymatagok, bár ez lehet, hogy az alapsorozat miatt van, lehet, hogy az 1968-80-as történetek nem állják meg a helyüket most, 2010-11-ben. De mi mentségük van a rossz kameramozgásra és a követhetetlenségre? Sokszor nem is értem, hogy az ’A’ pont alapján, hogyan jutottak el ’B’-be. Már a tizedik perc után a mellettem ülőtől kérdezgetem, hogy Most mi van? Hogy jutottak el ehhez a fickóhoz? Az egyetlen, amit tényleg élvezek az Danno figurája, mert ő tényleg hihetetlen nagy arc, és ahogy halad előre a sorozat McGarett karaktere is egyre jobb fej lesz, a hatodik rész környékén pedig már tényleg csak az ő kedvükért ülök le a tévé elé. Megszerettem őket, ahogyan más nyomozókat is megszeretek, akik társakként lassan már úgy viselkednek, veszekednek és viccelődnek, mint a hatvan éves házasok.

Ezt a sorozatot komolyan csak az üljön le megnézni, akinek van türelme és tudja értékelni a karakterek jellemeit, mert a képi világ és a formanyelv elég silányra sikerült.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

The IT Crowd – Kockafejek (2006-)

péntek, május 06, 2011 Bejegyezte: Névtelen Comments
Azoknak, akik kedvelik az agyament komédiasorozatokat, mint a Rém Rendes Család, vagy az Agymenők, azoknak ez a sorozat a tökéletes választás. A David Less és Graham Linehan írta széria 2006-ban indult útjára és rövid időn belül bebizonyosodott, hogy van értelme a folytatásnak. 2008-ban a szakma is elismerte egy Emmy-díjjal ezt - a forgatókönyv alapján sokak által előre leírt – sorozatot, majd egy évvel később bezsebelt egy BAFTA díjat is.

A londoni Reyholm vállalat informatikusai, mint egy a közösség által kitaszított és megbélyegzett kis csapat, a vállalat alagsorában kapnak helyet és onnan irányítják a rendszert. Roy (Chris O’Dowd) és Moss (Richard Ayoade) igazi számítógép őrültek, szinte ki sem mozdulnak a kis kuckójukból, mégis teljesen meg vannak elégedve az életükkel. Vagyis csak meg voltak elégedve, addig a napig, amíg új főnököt nem kaptak, akinek halványlila gőze sincs az informatikáról. Aki úgy véli, hogy mindebből nem lehet egy isteni komédiát kanyarintani, annak elárulom, hogy az új menedzser nő, Jen (Katherine Parkinson), aki képtelen megérteni a kockafejű férfiak gondolkodását, illetve a nőkhöz való viszonyukat. Ezek a nemi és szakmai konfliktusok szülik a legtöbb nevetséges szituációt, melyeket időnként megspékelnek az antifeminista főnök (Matt Berry) jelenlétével.

Chris O’Dowd és Katherine Parkinson a sorozat indulása óta több filmben is játszottak már együtt, így a kis hazánkban is hírhedté vált Rockhajó-ban (aki nem látta, feltétlenül nézze meg!!), ahol Katherine egy leszbikust, Chris pedig ugyanazt a nőtlen és esetlen figurát alakítja, mint a Kockafejekben. Richard Ayoade-et főleg azok ismerhetik, aki nézték vagy belenéztek már a Zooniverzum – Állati kert! című sorozatba, amelyben egyébként Matt Berry is szerepelt.

A figurák tényleg állatiak: két esetlen számítógépőrült, akiknek fogalmuk sincs az életről, a nőkről, a bulizásról, és akiket csak olyan dolgok érdekelnek, mint hogy miként lehet megszerezni egy Apple iPod-ot anélkül, hogy pénzt adnának az Apple-nek! Egy feltörekvő bohókás nő, aki próbálja megtalálni a helyét a pincébe zárt idióták között és, aki folyamatosan harcol az inkább férfi munkatársakat előnyben részesítő főnök kegyeiért.

Szerintem a nevetés garantált: jókat lehet röhögni a munkahelyi körülményeken, a hozzá nem értő főnökasszonyon, akinek még a menedzser megnevezést is azzal a céllal adták, hogy rámutassanak, mennyire nevenincs pozíció is az, amelyikre valójában semmi szükség, és persze a két kockafejen, illetve világnézeteiken.

Az első négy évad már magyarul is elérhető, de tudni kell róluk, hogy mindössze hat epizódból állnak, melyek viszont 20 perc tömör gyönyört nyújtanak a nézőnek. Aki pedig már függő és még nem értesült volna, az amerikai anyacsatorna már tavaly megbízást adott Graham Linehan-nak az 5. széria elkészítésére, mely remélem minél hamarabb eljut hozzánk is.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Supernatural - Odaát (2005-)

csütörtök, május 05, 2011 Bejegyezte: jangamen Comments
spolierek nélkül...
Korszakalkotó, újító sorozatot csinálni talán sokkal nehezebb, mint a filmes piacon letenni valami megváltó csodát az asztalra. Épp ezért válhatott a Lost ennyire sikeressé, igaz kiragadott példa, de az elmúlt évtizedből talán a legjobb amit választhattam. Egy minden ízében lebilincselő széria megalkotása ugyanis nagyon sok apró összetevőből áll, a sikert pedig nem elég megtartani: a műfaj sajátosságából eredően, ha sorozatról beszélünk, akkor a neheze még csak ezután jön: évről évre fent kell tartani a minőséget és meg kell tartani a nézőket, különben jön a kasza, ami a készítők mellett a rajongók legnagyobb rémálma. Eric Kripke 2005-ben azonban megcsinálta: útjára engedte a Supernatural-t, minden idők tán legjobb természetfeletti témájú sorozatát, ami az évek során hatalmas rajongótáborra tett szert. Mi a titok? Megpróbálom megfejteni és egyúttal rávilágítani: az Odaát szinte kihagyhatatlan.
Sam (Jared Padalaeczki) és Dean (Jensen Ackles) Winchester testvérek. Azonban korántsem élnek szokványos életet: ők vadászok. Hivatásukat örökölték, apjuk is vadász. A természetfelettit kergetik, mindent, ami nem evilági: kisgyermekként a sárga szemű démon megölte az anyjukat, az apjuk pedig annak szentelte az életét, hogy elkapja a gyilkost. Azonban apjuk eltűnése után kénytelenek maguk a kezükbe venni a sorsukat: bepattannak hát a 67's Chevy Impalába (ami a filmtörténelem legcoolabb autója, ehhez kétség sem fér) és nyomába erednek a vámpíroknak, démonoknak, dzsinneknek és még több tucat gonosznak, s megpróbálják megmenteni apjukat, a világot, s nem utolsósorban magukat. Mi pedig köröm rágva izgulhatunk értük, immár hat éve.
Igen, a recept ennyire egyszerű, nem kicsi ferdítéssel akár az X-aktákhoz is hasonlíthatnám, de nem állná meg a helyét.
Az első évad bizonytalankodását követően ugyanis valami megváltozik. Ezzel nem azt mondom, hogy a bevezető évad rosszul sikerült volna, de ott túlságosan is jellemző az "egy epizód-egy ügy, megoldva, hurrá, jöhet a következő" rendszer, ami azért egy idő után kissé ellaposodik és érdektelenné teszi a néző számára a szériát. A kulcs a az évadon -ne adj Isten évadokon- átívelő történeti szálakban rejlik, amikből bizony jut a későbbiekben bőven, s az eleinte ide-oda kapkodás egy tökéletes rendszerré áll össze. 
A főszereplő -eleinte kettes, majd szép lassan négyessé bővülő- kis csoportja pedig igazi főnyeremény: Jared és Jensen hihetetlen párost alkot, szinte süt róluk, hogy imádják az egészet, mi, nézők pedig igen nagy dilemma elé vagyunk állítva: nem könnyű eldönteni, hogy a testvérpár mely tagját szeressük jobban. Számomra azonban az örök kedvenc Misha Collins marad; azok, akik esetleg csak most állnak neki a sorozatnak, sajna elég sokáig nem tudják miből maradnak ki: Castiel szerepében brillírozik, mintha rá öntötték volna a karaktert. Bobby pedig kicsit mindannyiuk apja, akit szintén nem lehet nem szeretni.
Persze a hullámvölgyek nem kerülhették el az Odaátot sem, vannak időszakok -egyesek szerint egész évadok-, ahol érezhetően nem volt(ak) tisztában az író(k) a "merre tovább" kérdésével. Bár ezzel az állítással nem könnyű vitatkozni, én azoknak a táborát gyarapítom, akik szinte minden részt imádtak, egytől egyig (nekem egyedül a kilógó epizódok nem tetszettek, de ezekből nagyon kevés van). Különösképpen felemelő egy-egy bátor húzást látni: gondoljunk bele, hány olyan sorozattal találkoztunk, ahol a szereplők belecsöppennek a való életbe és Sam és Dean-ből egyszerre Jansen és Jared lesz?
Mivel a sorozatot eredetileg csak öt évadosra tervezték, a történet ott félig meddig véget ér, s így leginkább a hatodik, most futó és nemsokára befejeződő évad váltott ki felemás reakciókat a nézőkből: kétségtelen, hogy az első 3-4 rész nem idézte az előzőek hangulatát, de az új író(k) hamar magukra találtak (az ötödik évad végével már nem Kripke az író), s mostanra az évad bőven elérte az előzőek színvonalát, sőt. Mostanra újfent remegve vagyok képes várni az új részeket és végre két olyan új szál ível, amitől lerágom a körmöm.
Hogy mire fel ez a pozitív hangvételű ajánlás? Az ok egyszerű: a Supernatural egy tökéletes(hez közeli) egyveleg, amiben a humor legalább olyan szerepet kap, mint a para; igen, jól olvastátok: para: nem egy epizód simán vetekszik egy könnyedebb horrorral. Emellett a minőségre sem lehet panaszunk szinte soha: bár nincsenek grandiózus jelenetek, de mindig, minden a helyén van, ebbe pedig a CGI is beletartozik. S nem azért írok szinte csak jókat, mert az egyik személyes kedvencem, hanem mert nem könnyű róla rosszakat mondani. Hogy merre tovább? Nem tudni; annyi azonban bizonyos, hogy lesz tovább: a CW április végén berendelte a hetedik évadot. Vadászatra fel!




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

BlueBloods – Zsaruvér – első évad

szerda, május 04, 2011 Bejegyezte: Névtelen Comments
Egyetlen dolog volt, ami miatt leültem megnézni az első részt: Tom Selleck. Ha van olyan ember, aki nem imádta mindenki Magnumját, az vagy túl fiatal, vagy bolond! Mindig is zseniális színésznek tartottam, amit alátámaszt a végtelen hosszú filmlista, amit a neve alatt tudhat. Ráadásul már 16 filmnél basáskodott producerként is, többek között az említett Magnum-nál, vagy például a Jesse Stone-nál , melyben szintén főszereplő volt. A játékában ezúttal sem csalódtam.

Azt hinné az ember, hogy a világnak nincs szüksége további, az amerikai acélvárosban játszódó krimire, hogy már nem lehet újat írni, nos, Mitchell Burgess és társa, Robin Green erre erősen rácáfoltak. A Maffiózók készítői ismét egy hihetetlen alkotással léptek a nagyközönség elé. A hagyományos rendőr-sztorit összevegyítették a most népszerű (és a krimi helyét mindinkább átvevő) tárgyalótermi történetekkel, mindezt beleszőtték egy nagy múltú rendőrcsalád életébe, aztán elkezdtek felfelé kúszni a nézettségi ranglétrán. Sajnálatos módon a CBS nem értett egyet a remek munkával, ezért a párosnak távoznia kellett. Érthetetlen, miért akar az amerikai csatorna egy újabb sablon sorozatot, amikor a széria nézettsége mostanság a ranglista élén álló Jog/Ászokkal vetekszik, és ez még csak az első évad!

A dinasztia több generációját ismerhetjük meg egyetlen sorozatban. Henry Reagan (Len Cariou) mindenki bölcs nagyapja, nyugalmazott rendőrfőkapitány, akit fia, Frank Reagan (Tom Selleck) követett a magas rangú székben. Ő az, aki összefogja a családot és a várost. Annak ellenére pedig, hogy gyermekei mind kapcsolatban állnak a hivatallal ilyen, vagy olyan módon, mindig objektív. Komolyan irigylésre méltó, ahogyan elkülöníti a munkahelyi életét a családitól, úgy hogy közben az iránta tanúsított tiszteletet is képes megtartani.
Frank legidősebb fia életét veszti szolgálat közben, ezért legkisebb fia, Jamie (Will Estes) úgy dönt, hogy elhagyja a jogászi pályát és beáll rendőrnek, másik fivére Danny mellé. Így érkezünk meg a sorozat másik nagy sztárjához, Mark Wahlberg producer és színész (az egykori Marky Mark) bátyjához, Donnie Wahlberg-hez, aki több sorozat mellett (Az elit alakulat, Boomtown), olyan filmekben is játszott, mint a Hatodik érzék vagy a Fűrész. A három fivér egyetlen lánytestvére Erin, azaz Bridget Moynahan, akit nemrég láthattunk a mozikban A Föld Inváziója – Csata: Los Angeles című filmben. Ő az utcák helyett a tárgyalóteremben vívja csatáit egy biztonságosabb, jobb város reményében. Elvált, egyetlen gyermeke Nicky (Sami Gayle), aki tervei szerint az első női rendőr lesz a családban.

A színészi alakítás kiváló, akár csak a rendezés. Már az első rész után élveztem és örömmel vártam minden péntek estét, hogy ismét részese lehessek a rendőrdinasztia életének. A történetek összeszedettek, jól kidolgozottak, de azt szeretem bennük a legjobban, hogy nem hagynak maguk után tisztázatlan kérdéseket, amelyik sztoriba belekezdenek, azt be is fejezik annak rendje-módja szerint (ami a különböző Helyszínelőkre például nem jellemző). Az egyetlen nyitott kérdés a legidősebb fiú halálának körülményeihez kötődik, ugyanis a kis Jamie újoncként hamar belekeveredik a dolgok sűrűjébe és rájön, hogy a bátyja halála nem egyszerű szolgálat közbeni „baleset” volt. Rábukkan egy titkos társaságra, melynek valószínűleg testvére is tagja volt, és ahonnan hamarosan segítséget is kap, ám a jó szamaritánusnak ez nem sokára az életébe kerül.

Remek sorozat, mindenkinek csak ajánlani tudom. És habár jelenleg itthon szünetel a vetítés, külföldön pedig a forgatás, a nézettségi mutatók alapján nem hiszem, hogy ez még sokáig így marad, hiszen miért is vágná le a CBS az aranytojást tojó tyúkot?




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...