Azoknak, akik kedvelik az agyament komédiasorozatokat, mint a Rém Rendes Család, vagy az Agymenők, azoknak ez a sorozat a tökéletes választás. A David Less és Graham Linehan írta széria 2006-ban indult útjára és rövid időn belül bebizonyosodott, hogy van értelme a folytatásnak. 2008-ban a szakma is elismerte egy Emmy-díjjal ezt - a forgatókönyv alapján sokak által előre leírt – sorozatot, majd egy évvel később bezsebelt egy BAFTA díjat is.
A londoni Reyholm vállalat informatikusai, mint egy a közösség által kitaszított és megbélyegzett kis csapat, a vállalat alagsorában kapnak helyet és onnan irányítják a rendszert. Roy (Chris O’Dowd) és Moss (Richard Ayoade) igazi számítógép őrültek, szinte ki sem mozdulnak a kis kuckójukból, mégis teljesen meg vannak elégedve az életükkel. Vagyis csak meg voltak elégedve, addig a napig, amíg új főnököt nem kaptak, akinek halványlila gőze sincs az informatikáról. Aki úgy véli, hogy mindebből nem lehet egy isteni komédiát kanyarintani, annak elárulom, hogy az új menedzser nő, Jen (Katherine Parkinson), aki képtelen megérteni a kockafejű férfiak gondolkodását, illetve a nőkhöz való viszonyukat. Ezek a nemi és szakmai konfliktusok szülik a legtöbb nevetséges szituációt, melyeket időnként megspékelnek az antifeminista főnök (Matt Berry) jelenlétével.
Chris O’Dowd és Katherine Parkinson a sorozat indulása óta több filmben is játszottak már együtt, így a kis hazánkban is hírhedté vált Rockhajó-ban (aki nem látta, feltétlenül nézze meg!!), ahol Katherine egy leszbikust, Chris pedig ugyanazt a nőtlen és esetlen figurát alakítja, mint a Kockafejekben. Richard Ayoade-et főleg azok ismerhetik, aki nézték vagy belenéztek már a Zooniverzum – Állati kert! című sorozatba, amelyben egyébként Matt Berry is szerepelt.
A figurák tényleg állatiak: két esetlen számítógépőrült, akiknek fogalmuk sincs az életről, a nőkről, a bulizásról, és akiket csak olyan dolgok érdekelnek, mint hogy miként lehet megszerezni egy Apple iPod-ot anélkül, hogy pénzt adnának az Apple-nek! Egy feltörekvő bohókás nő, aki próbálja megtalálni a helyét a pincébe zárt idióták között és, aki folyamatosan harcol az inkább férfi munkatársakat előnyben részesítő főnök kegyeiért.
Szerintem a nevetés garantált: jókat lehet röhögni a munkahelyi körülményeken, a hozzá nem értő főnökasszonyon, akinek még a menedzser megnevezést is azzal a céllal adták, hogy rámutassanak, mennyire nevenincs pozíció is az, amelyikre valójában semmi szükség, és persze a két kockafejen, illetve világnézeteiken.
Az első négy évad már magyarul is elérhető, de tudni kell róluk, hogy mindössze hat epizódból állnak, melyek viszont 20 perc tömör gyönyört nyújtanak a nézőnek. Aki pedig már függő és még nem értesült volna, az amerikai anyacsatorna már tavaly megbízást adott Graham Linehan-nak az 5. széria elkészítésére, mely remélem minél hamarabb eljut hozzánk is.
