spolierek nélkül...
Korszakalkotó, újító sorozatot csinálni talán sokkal nehezebb, mint a filmes piacon letenni valami megváltó csodát az asztalra. Épp ezért válhatott a Lost ennyire sikeressé, igaz kiragadott példa, de az elmúlt évtizedből talán a legjobb amit választhattam. Egy minden ízében lebilincselő széria megalkotása ugyanis nagyon sok apró összetevőből áll, a sikert pedig nem elég megtartani: a műfaj sajátosságából eredően, ha sorozatról beszélünk, akkor a neheze még csak ezután jön: évről évre fent kell tartani a minőséget és meg kell tartani a nézőket, különben jön a kasza, ami a készítők mellett a rajongók legnagyobb rémálma. Eric Kripke 2005-ben azonban megcsinálta: útjára engedte a Supernatural-t, minden idők tán legjobb természetfeletti témájú sorozatát, ami az évek során hatalmas rajongótáborra tett szert. Mi a titok? Megpróbálom megfejteni és egyúttal rávilágítani: az Odaát szinte kihagyhatatlan.
Korszakalkotó, újító sorozatot csinálni talán sokkal nehezebb, mint a filmes piacon letenni valami megváltó csodát az asztalra. Épp ezért válhatott a Lost ennyire sikeressé, igaz kiragadott példa, de az elmúlt évtizedből talán a legjobb amit választhattam. Egy minden ízében lebilincselő széria megalkotása ugyanis nagyon sok apró összetevőből áll, a sikert pedig nem elég megtartani: a műfaj sajátosságából eredően, ha sorozatról beszélünk, akkor a neheze még csak ezután jön: évről évre fent kell tartani a minőséget és meg kell tartani a nézőket, különben jön a kasza, ami a készítők mellett a rajongók legnagyobb rémálma. Eric Kripke 2005-ben azonban megcsinálta: útjára engedte a Supernatural-t, minden idők tán legjobb természetfeletti témájú sorozatát, ami az évek során hatalmas rajongótáborra tett szert. Mi a titok? Megpróbálom megfejteni és egyúttal rávilágítani: az Odaát szinte kihagyhatatlan.
Sam (Jared Padalaeczki) és Dean (Jensen Ackles) Winchester testvérek. Azonban korántsem élnek szokványos életet: ők vadászok. Hivatásukat örökölték, apjuk is vadász. A természetfelettit kergetik, mindent, ami nem evilági: kisgyermekként a sárga szemű démon megölte az anyjukat, az apjuk pedig annak szentelte az életét, hogy elkapja a gyilkost. Azonban apjuk eltűnése után kénytelenek maguk a kezükbe venni a sorsukat: bepattannak hát a 67's Chevy Impalába (ami a filmtörténelem legcoolabb autója, ehhez kétség sem fér) és nyomába erednek a vámpíroknak, démonoknak, dzsinneknek és még több tucat gonosznak, s megpróbálják megmenteni apjukat, a világot, s nem utolsósorban magukat. Mi pedig köröm rágva izgulhatunk értük, immár hat éve.
Igen, a recept ennyire egyszerű, nem kicsi ferdítéssel akár az X-aktákhoz is hasonlíthatnám, de nem állná meg a helyét.
Az első évad bizonytalankodását követően ugyanis valami megváltozik. Ezzel nem azt mondom, hogy a bevezető évad rosszul sikerült volna, de ott túlságosan is jellemző az "egy epizód-egy ügy, megoldva, hurrá, jöhet a következő" rendszer, ami azért egy idő után kissé ellaposodik és érdektelenné teszi a néző számára a szériát. A kulcs a az évadon -ne adj Isten évadokon- átívelő történeti szálakban rejlik, amikből bizony jut a későbbiekben bőven, s az eleinte ide-oda kapkodás egy tökéletes rendszerré áll össze.
Az első évad bizonytalankodását követően ugyanis valami megváltozik. Ezzel nem azt mondom, hogy a bevezető évad rosszul sikerült volna, de ott túlságosan is jellemző az "egy epizód-egy ügy, megoldva, hurrá, jöhet a következő" rendszer, ami azért egy idő után kissé ellaposodik és érdektelenné teszi a néző számára a szériát. A kulcs a az évadon -ne adj Isten évadokon- átívelő történeti szálakban rejlik, amikből bizony jut a későbbiekben bőven, s az eleinte ide-oda kapkodás egy tökéletes rendszerré áll össze.
A főszereplő -eleinte kettes, majd szép lassan négyessé bővülő- kis csoportja pedig igazi főnyeremény: Jared és Jensen hihetetlen párost alkot, szinte süt róluk, hogy imádják az egészet, mi, nézők pedig igen nagy dilemma elé vagyunk állítva: nem könnyű eldönteni, hogy a testvérpár mely tagját szeressük jobban. Számomra azonban az örök kedvenc Misha Collins marad; azok, akik esetleg csak most állnak neki a sorozatnak, sajna elég sokáig nem tudják miből maradnak ki: Castiel szerepében brillírozik, mintha rá öntötték volna a karaktert. Bobby pedig kicsit mindannyiuk apja, akit szintén nem lehet nem szeretni.
Persze a hullámvölgyek nem kerülhették el az Odaátot sem, vannak időszakok -egyesek szerint egész évadok-, ahol érezhetően nem volt(ak) tisztában az író(k) a "merre tovább" kérdésével. Bár ezzel az állítással nem könnyű vitatkozni, én azoknak a táborát gyarapítom, akik szinte minden részt imádtak, egytől egyig (nekem egyedül a kilógó epizódok nem tetszettek, de ezekből nagyon kevés van). Különösképpen felemelő egy-egy bátor húzást látni: gondoljunk bele, hány olyan sorozattal találkoztunk, ahol a szereplők belecsöppennek a való életbe és Sam és Dean-ből egyszerre Jansen és Jared lesz?
Mivel a sorozatot eredetileg csak öt évadosra tervezték, a történet ott félig meddig véget ér, s így leginkább a hatodik, most futó és nemsokára befejeződő évad váltott ki felemás reakciókat a nézőkből: kétségtelen, hogy az első 3-4 rész nem idézte az előzőek hangulatát, de az új író(k) hamar magukra találtak (az ötödik évad végével már nem Kripke az író), s mostanra az évad bőven elérte az előzőek színvonalát, sőt. Mostanra újfent remegve vagyok képes várni az új részeket és végre két olyan új szál ível, amitől lerágom a körmöm.
Hogy mire fel ez a pozitív hangvételű ajánlás? Az ok egyszerű: a Supernatural egy tökéletes(hez közeli) egyveleg, amiben a humor legalább olyan szerepet kap, mint a para; igen, jól olvastátok: para: nem egy epizód simán vetekszik egy könnyedebb horrorral. Emellett a minőségre sem lehet panaszunk szinte soha: bár nincsenek grandiózus jelenetek, de mindig, minden a helyén van, ebbe pedig a CGI is beletartozik. S nem azért írok szinte csak jókat, mert az egyik személyes kedvencem, hanem mert nem könnyű róla rosszakat mondani. Hogy merre tovább? Nem tudni; annyi azonban bizonyos, hogy lesz tovább: a CW április végén berendelte a hetedik évadot. Vadászatra fel!
Mivel a sorozatot eredetileg csak öt évadosra tervezték, a történet ott félig meddig véget ér, s így leginkább a hatodik, most futó és nemsokára befejeződő évad váltott ki felemás reakciókat a nézőkből: kétségtelen, hogy az első 3-4 rész nem idézte az előzőek hangulatát, de az új író(k) hamar magukra találtak (az ötödik évad végével már nem Kripke az író), s mostanra az évad bőven elérte az előzőek színvonalát, sőt. Mostanra újfent remegve vagyok képes várni az új részeket és végre két olyan új szál ível, amitől lerágom a körmöm.
Hogy mire fel ez a pozitív hangvételű ajánlás? Az ok egyszerű: a Supernatural egy tökéletes(hez közeli) egyveleg, amiben a humor legalább olyan szerepet kap, mint a para; igen, jól olvastátok: para: nem egy epizód simán vetekszik egy könnyedebb horrorral. Emellett a minőségre sem lehet panaszunk szinte soha: bár nincsenek grandiózus jelenetek, de mindig, minden a helyén van, ebbe pedig a CGI is beletartozik. S nem azért írok szinte csak jókat, mert az egyik személyes kedvencem, hanem mert nem könnyű róla rosszakat mondani. Hogy merre tovább? Nem tudni; annyi azonban bizonyos, hogy lesz tovább: a CW április végén berendelte a hetedik évadot. Vadászatra fel!
