Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Ha létezik szenvedély, ami már több ezer éve tartja "rabságban" megszállottjait, akkor az alkohol jó esélyekkel pályázhatna a posztra. Ha létezik film, ami mindennél realisztikusabban mutatja be az alkoholizmust, mint betegséget, akkor Billy Wilder műve aranyérmes. Leginkább a legelső ilyen film, ami teljesen őszintén, megdöbbentően és hitelesen mutatja be ezt a betegséget. Az alkoholgyártók persze fejjel mentek volna legszívesebben a filmnek, de csak sikerült bemutatni, ami nagyon nem volt kár, jó pár Oscart is bezsebelt. Don Birnamt (Ray Milland) semmi más nem érdekli mint az ital, róla viszont még nem mondott le egyetlen testvére illetve barátnője. A film pedig egy parányi 5 napos szeletet ragad ki az életéből. A Don egyébként egykori író, de mióta iszik, leginkább nem ír semmit sem. Állítása szerint azért kezdett el inni, hogy jobban írjon, amiből persze semmi nem lett, viszont egyenes út vezetett az alkoholizmushoz részéről. Az egyes jelenetek nagyon jól bemutatják hogy minden létező alkalmat megragad, hogy egyedül maradhasson és megihassa a maradék valamilyen teljesen lehetetlen zugba elrejtett piáját. Hogy miért éppen ez az 5 nap lesz a nagy "változás" ideje?

Eredetileg egy kirándulást terveznek (innen a film címe) a testvérével, ahová Don nem megy el, mivel a kocsmában elissza az idejét,szó szerint, meg nagy erőkkel tervezi a könyvét, de lássuk be, egy alkoholista nagyon sok mindent tervez és mond, amiből leginkább csak az üveg kiürítését teljesíti. Nagyon emlékezetes az alakítása, mikor már nem érdekli semmi sem az embert, közömbös lesz az emberek és a világ felől érkező ingerekre, sőt, inkább elutasító. Ha valaki pedig ellent mondd neki, akkor pillanatok alatt nagyon agresszív lesz. Úgy érzi nem tud megfelelni a társadalmi normáknak, ezért inkább elzárkózik, nem törődik velük. A függőség hamisíthatatlan jele, hogy még bűnözni is képes az illető. Nagyon súlyos kis mű ez, viszont fellelhető benne humor is, na nem zavaró mértékben, leginkább tökéletes elegyben. Billy Wilder ezért (is) volt zseniális rendező, egy ilyen kaliberű sztoriba tökéletesen elkevert megmosolyogtató poénok, körzővel és vonalzóval rendezte meg a filmet. A zenétől sokszor futkosott a hátamon a hideg. Igazából más, lényeges mondanivaló nem is nagyon lehet a filmhez, illetve nem szeretnék többet kertelni, tökéletes a fim, negatívumot nem tudok felhozni. Bátran, szívből ajánlom, ha kíváncsi vagy rá hogy az a bizonyos bűnös kör örök lesz e.

http://hookum.blogspot.com/2011/05/ferfiszenvedely-lost-weekend-1945.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

A középiskola fáradalmait, kis szerencsével mindenki átélte (vagy egy fokkal kisebb szerencsével, épp most próbál túllenni rajta). Koránkelések, leckemásolások, puskázás, osztálykirándulás, flúgos tanárok, na és persze lógás! Az érettségi előtt álló Ferris legutóbbit profi módon űzi, utolérhetetlen mestere a „szakmának”. Gondosan kitervel minden apró részletet, a szülők átverésétől a tanárok és osztálytársak megvezetéséig, de még az olyan apróságok sem kerülik el a figyelmét, mint a barátnő meglógatása, vagy a váratlanul hazaérkező anya kételyeinek eloszlatása, gyanakodó igazgató felültetése. Ferris leleményességéhez kétség sem férhet.

http://hookum.blogspot.com/2011/05/ferris-buellers-day-off-meglogtam.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

A már a spin-offoknál megszokott átkötő részt, már tavaly év végén láthattuk, így az új sorozat senkit sem ért váratlanul. Ám a meglepetések nem maradtak el. Szomorúan konstatáltam, hogy a széria írója nem Jeff Davis, sőt ami azt illeti helyette két különböző ember is munkálkodik azon, hogy a népszerűség ne maradjon el az eredeti Gyilkos elméktől: Chris Mundy, aki az eredeti sorozatban is segédkezett már, valamint Edward Allen Bernero, aki korábban a Harmadik műszaknál bizonyított. Talán ez a személyváltozás lehet az oka annak, hogy a karakterek egyelőre még kidolgozatlanok. Egy kivétel azért akad, hiszen az írókat nem indították harcba fegyver nélkül, sokak kedvence, Penelope Garcia a számítástechnikai zseni ezúttal is nagyban megkönnyíti az FBI ügynökök életét. Ami engem illet, úgy gondolom, az esetek nagyobb részében nem zárulna le sikeresen a nyomozás az ő munkája nélkül, sőt az utóbbi időben, az anyasorozatban is egyre többet hagyatkoznak a karakterére. Míg a jelleme nagyon jól kidolgozott, hiszen az írók „kölcsönkapták”, addig megjelenése közel sem olyan színes és szórakoztató, mint a másik sorozatban. Amiért pedig még neheztelek, az a hanyagság, ami miatt az informatikust kiragadták megszokott varázsbarlangjából és egy másik, jellegtelen irodába taszították. A vezető ügynök Sam Cooper, akit az Oscar-díjas Forest Whitaker alakít, nem is rosszul. Emellett meg kell hagyni, remekül próbálják ötvözni Rossi éleslátását, Morgan beleélős szerepjátékával. 
Nyilvánvalóan nem szerepelhet ebben a szériában is egy magas IQ-jú zseni, mint Reid, ezért választhatták szerintem a Gyilkos számokban népszerűvé vált, matematikus megközelítést. Azt viszont furcsállom, hogy a kockázatelemző alakja nő, névszerint Beth Griffith (Janeane Garofalo). Az utolsó női karaktert, az ügyeletes szexbombát, Gina LaSalle-t Beau Garett játsza, aki a modellpályáról nem olyan régen pártolt át a színész szakmához, bár már láthattuk a Dr. House-ban, a mozik pedig éppen most kezdték játszani a Tron-t, melyben szintén szerepet kapott. Természetesen a hölgyek sem maradnak szépfiú nélkül, a mesterlövész Mick Rawson megformálója ugyanis a kevésbé ismert, de annál dögösebb Matt Ryan lett. Jonathan ’Próféta’ Simms (Michael Kelly) az első részben még próbaidős ügynökként szerepel, hiszen börtönviselt és magatartásbeli problémái vannak, de az epizód végére sikerül megvívnia önmagával becsületbeli harcát, így alig negyven perc alatt, a szemünk láttára válik teljes értékű ügynökké. A történetek szerintem eddig rendben voltak, bár még nem önállósultak, amire még bőven van idő, hiszen ezen a héten szerdán még csupán az ötödik epizód kerül műsorra. Aki kedveli az eredeti Gyilkos elméket, vagy aki egyenesen függő, annak azt tanácsolom, ha eddig még nem nyerte el tetszését az új sorozat, adjon még néhány részt az alkotóknak, hogy bebizonyíthassák, ez a spin-off lesz olyan jó, mint a többi krimisorozaté.

http://hookum.blogspot.com/2011/05/criminal-minds-suspect-behavior-gyilkos.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Nem is tudom hogyan lehetne ennek a filmnek a bejegyzését elkezdeni. Mindannyian megemelhetjük kalapunkat a film írója, bizonyos Jerome Bixby előtt. Én személy szerint el sem tudom képzelni hogy tudta ezt így kitalálni, de erre majd később térjünk vissza.

Az alapszituáció röviden: John Oldman egy egyetemi történelem professzor, aki éppen elhagyni készül az XX nevü egyetemet 10 év után és a kipakolandó házában professzor kollégái búcsú "bulit" rendeznek neki. A professzorok kételyeket látnak John-ban ,hogy miért akarja ő elhagyni az egyetemet, és ekkor következik a döbbenet: John azt vallja hogy ő egy 14000 éves őslakó, aki többek között Van Gogh barátja, Colombus hajózótársa , de az is kiderül róla hogy maga Jézus is ő volt.

Az egész film John elhagyni kivált házának nappalijában játszódik és John professzortársai próbálják kérdéseikkel megcáfoltatni ezt a meghökkentő állítást. Az teszi ezt a filmet fantasztikussá, hogy velünk nézőkkel is elhiteti ezt az egészet (és főképp ebben érzem az író, -megérdemli szerintem hogy a nevét még egyszer leírjuk-, Jerome Bixby zsenialitását), minden kérdés során, melyet feltesznek a professzorok mi is végig gondoljuk, hogy hogy lehetett ez az egész és mintha mi is ott ülnénk leesett állal Dr. Oldman kandallójánál.

Számomra ez az alkotás egy kuriózum, a maga stílusában páratlan. Mindenkinek ajánlani tudom, ez egy olyan mozi, amibe száz százalékosan bele tudjuk magunkat élni, átérezzük ezt az egészet és mintha mi is ott lennénk abban a bizonyos nappaliban.

http://hookum.blogspot.com/2011/05/man-from-earth-az-oslako-2007.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Az új X-Akták-ként is emlegetett A Rejtély kétségtelenül az egyik leghype-oltabb, és legsikeresebb sorozat napjainkban. Nem véletlen, hogy annyi kritikában és hozzászólásban hozzák kapcsolatba a fent említett két sorozatot. Gyermekkoromban nagy rajongója voltam Mulder és Scully kalandjainak, de bizton állíthatom, hogy a jelenleg tárgyalt sorozathoz soha nem ért fel, mert bizony A Rejtély az egyik legjobban összerakott produkció, az összes jelenleg futó széria közül.

A hazájában 2008 szeptemberétől futó, a Lost-ot megalkotó J. J. Abrams nevével fémjelzett sorozat, a tudományos fantasztikum és a bűnügyi sorozatok határmezsgyéjén mozog; a történet szerint, a hidegháború idején, néhány zseniális tudós, minden képzeletet felülmúló, áltudományos (telekinézis, láthatatlanság, teleportáció, stb.) projekteken dolgozott - leginkább az emberi test és agy lehetőségeinek vizsgálatával. Egy balesetben azonban meghalt egy laboráns, így az ezt követő nyomozás során fény derült az emberkísérletekre, aminek következtében dr. Bishop (John Noble) elmegyógyintézetbe került 17 hosszú évre.

Az elképesztően jól összerakott pilotepizód egy, az FBI-t érintő esettel indít, mely kapcsolatban áll a közel két évtizeddel ezelőtti kísérletekkel. Dr. Walter Bishop-ot kihozzák a St Claire’s Elmegyógyintézet falai mögül, visszaadva régi laborját. Persze csak úgy, gyám nélkül nem engednek ki senkit egy zárt intézetből, így jön a képbe a bohókás tudós, zseni fia, Peter Bishop (Joshua Jackson). A harmadik főszereplő, akit megismerünk, a nyomozást vezető Olivia Dunham (Anna Torv), aki barátja életét igyekszik mindenáron megmenteni.
A remek, másfélórás nyitóepizód (mely akár egy rendes filmnek is betudható lenne), mindenidők egyik - ha nem a - legjobb pilotja. Az ezt követő részek mindegyike egy rejtélyes eset körül forog, melyet folyamatosan átível egy főszál, amit nagyon visszafogottan adagolnak az alkotók.

Syfy-fanoknak kötelező, bár mindenki másnak is csak ajánlani tudom ezt az elképesztően magával ragadó sorozatot. Igazából engem már a zseniális főcímmel megvettek, ami nemcsak hogy végtelenül hangulatos, de nem túlzás, ha azt mondom a legjobb főcímdal, amit sorozathoz valaha írtak. Persze ezzel lehet vitatkozni (kíváncsian várom kommentbe, kinek mi a kedvence), de nálam abszolút a Fringe Theme viszi a pálmát. Úgy válik felejthetetlenné, hogy közben képes tisztelegni a nagy előd előtt. 

Na de ne gondoljon senki egy teljes X-Akták nyúlásra, erről szó sincs. Valójában nagyon távoli rokonságban áll a két sorozat egymástól. A Rejtély igyekszik minden esetet tudományos síkra terelni. A ufonautákkal való kapcsolat és a misztikum teljes egészében hiányzik belőle (ez utóbbira ott a szintén remek Odaát).
Tehát egy vérbeli sci-fi sorozatról beszélhetünk, ahol rengeteg olyan régi és új elméletek (időutazás, párhuzamos univerzumok, stb.) kerülnek terítékre, amik ismerősek lehetnek más hasonszőrű művekből is.

A titokzatos események mellett nagyon nagy hangsúlyt kapnak a karakterek, ami nagyon nagy erőssége a sorozatnak. A főszereplőink szerethetőek, könnyen tudunk azonosulni velük, attól függetlenül, mennyire sötét éppen a múltjuk. Közel sem egydimenziósak, attól függetlenül, hogy sokszor klisékből épülnek fel. Miután kibontakoznak, és teret ad nekik a sorozat, hamar a néző szívéhez nőnek. Kiemelendő dr. Bishop karaktere és az azt alakító John Noble (aki egyébként, jelenleg az egyik legjobban fizetett sorozatszínész), aki olyan hitelesen formálja meg a sajátos és szétszórt lángelmét, hogy gyakorlatilag ő maga képes lenne elvinni a hátán az egész sorozatot. A fiát, Petert alakító Joshua Jackson, mint a legnagyobb húzónév, Dawson haverjaként lehet ismerős. Ahogy ott, úgy itt is hozza, amit kell, de nem többet és nem kevesebbet. A gyengébbik nemet képviselő Nina Torv, szintén jó választásnak bizonyult. A karakteres arcú színésznő ügyesen lavíroz az egyszer törékeny és megtört, máskor pedig magabiztos és határozott FBI ügynök karakterében.
Mellettük még rengeteg nagynevű cameo-t is köszönthetünk (pl. Leonard Nimoy, Diane Krueger, Christopher Lloyd, Peter Weller, stb.), akik csak még magasabbra dobják azt a bizonyos lécet, ami már így is a felhők felett jár.

Az első évadban, azontúl hogy megismerkedünk a figurákkal és azoknak múltjával, rengeteg érdekes és elgondolkodtató esetet tárnak elénk. Mégis az évad közepe felé leül picit a sorozat, ám a záróepizód hál’isten visszazökkenti minket a Fringe világába. Jó évad, magasan az átlag fölött, ám a három közül mégis ezt mondanám a leggyengébbnek.
Viszont ha túljutottunk az első szérián, megérkezünk a kiváló másodikhoz, ahonnan már abbahagyhatatlan lesz a sorozat. Itt már sokkal inkább előtérbe kerül a hőseinket övező titokzatos múlt, valamint a párhuzamos univerzumok világa. Az évadokba nem szeretnék nagyon belemenni, mert túlságosan erős cliffhangerekkel és fordulatokkal tömnek tele minden részt ahhoz, hogy én ezeket lazán lelőjem. Mindenestre a harmadik sem okoz csalódást, bár itt elkanyarodik a sorozat egy olyan irányba, ami nekem annyira nem jött be (szerelmi háromszög), de sikeresen kimászik belőle, hogy aztán ismét egy hibátlan finálét vághasson az arcunkba. Kíváncsian várom az utolsó részt…

A Rejtély másik nagyon nagy pozitívuma a humor. Az apa és fia kapcsolat rengeteg komikummal szolgál, sokszor megfelelően oldva a feszült világvége hangulatot, ami elengedhetetlen is, lévén egy ízig-vérig J. J. Abrams produkcióról van szó. A rengeteg utalás a klasszikus sci-fi produkciókra, és a fordulatos cselekményvezetés odaszögezi a nézőt maga elé.
Nyilván én sem nézem az összes, jelenleg futó sorozatot, de azok közül, amikkel eddig találkoztam, A Rejtély az egyik legokosabb és legelgondolkodtatóbb. Ha nem is tökéletes, egy biztos: kihagyhatatlan!

http://hookum.blogspot.com/2011/05/fringe-rejtely-2008.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

A második világháború már évtizedek óta igen közkedvelt témája a filmes világnak, kissé ízléstelen szófordulattal élve mondhatnám, hogy szinte megunhatatlan. Bár nézői szemmel mára már lehet, hogy nem igaz ez a megállapítás, -mármint, hogy megunhatatlan-, azért csak felkaptam a fejem a The Way Back hírére anno, hisz Peter Weir rendező munkásságának nagy rajongója vagyok, a direktor pedig az elmúlt húsz évben mindössze öt filmmel szórakoztatott minket. Továbbá a mozi alapjául szolgáló Slawomir Rawicz regény is elegendő okot szolgáltatott a bizakodásra, így hát meglehetősen nagy reményekkel ültem neki a nézésnek és ki merem jelenteni: nem csalódtam. Annak ellenére sem, hogy azért a sava borsát az egésznek az adja, hogy megtörtént eseményeken alapszik; ami viszont nem igaz, mesteri átverés az egész, de ez leszűrhető lenne menet  közben is.

A második világháborúban járunk, méghozzá az elején. A németek és a szovjetek testvériesen felosztják maguk közt Lengyelországot, a gyanús elemeket pedig Szibériába küldik, a gulágok nem túl vendégszerető karjaiba; így jár főszereplőnk is, Janusz (Jim Sturgess), akinek feleségét kínozzák addig, míg nem vall szerelme ellen. Janusz azonban nem adja fel: s bár Szibériában a legnagyobb ellenség maga a természet, négy társával együtt megszöknek és nekivágnak a hatalmas útnak: gyalog próbálnak eljutni délre, előbb Mongóliába, majd egész Indiáig. 

A film javát a menetelés és a természettel való küszködés teszi ki, olyan képekkel megfűszerezve, hogy a nézőnek akaratlanul is leesik az álla: az operatőri munka egyszerűen kifogástalan. Ahogy a színészi játék is; a hibátlanul összerakott szereplők mindegyike csillagos ötöst érdemel, s a jók közül most csak egy mondat erejéig emelném ki a legjobbakat: Colin Farell végre visszatalált önmagához, Ed Harris pedig non plusz ultra, nagy kedvenc egyébként is.

Az egész film egyébként végig különösen nyomasztó hangulatot áraszt, kicsit a The Road-hoz hasonlítanám, ugyanakkor a rengeteg legyűrt és túlélhetetlennek tűnő akadály ellenére is folyamatosan ott él a remény a menetelőkben, ami egyszerűen izgalmassá teszi a mozit. Sokak szerint túl hosszúra nyújtotta Weir, én épp ellenkezőleg gondolom: szívem szerint még elnéztem volna egy jó darabig. Mély, megható és magával ragadó dráma, ami szomorúan kevés felhajtást kapott, de feltétlen az ajánlott kategóriában a helye.

http://hookum.blogspot.com/2011/05/way-back-2010.html