HETI MOZIBEMUTATÓ Kattints és nézd meg mik az eheti újdonságok a mozikban.
DVD MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten.
BLU-RAY MEGJELENÉSEK Kattints és nézd meg mik jelennek meg a héten
HOKUM.HU HÍROLDAL Hogy ne maradj le semmiről, látogasd meg naponta többször frissülő híroldalunkat!

Black Swan

Arronofsky zseniális alkotása Natalie Portman kiemelkedő alakításával. Olvasd el kritikánkat!
Black Swan (2010)

Jelentkezz!

L'arnacoeur - Szívrablók (2010)

szerda, február 09, 2011 Bejegyezte: ChYga Comments
Egy igényes francia romkom, tele sármmal és eleganciával. Nagyjából így tudnám egy mondatban leírni a Szívrablókat. Bizony kellemes meglepetést okozott. Nekem leginkább a hasonló „üzemanyaggal” működő, hazai szélhámos-mozit juttatta eszembe, a Kaméleont. Bár a francia verzió jóval populárisabb, mégsem ér fel Goda Krisztina mozijával. Persze ez a hasonlóság csak nagyvonalakban jelenik meg, leginkább az alapsztorit érintve.

Alex (Romain Duris) különleges módszert választott a pénzszerzésre. Olyan nőket csábít el, akik elégedetlenek párkapcsolatukban, de mégsem mernek továbbállni. Szerinte ugyanis három típusa van a nőknek. A boldog, a boldogtalan, és a látszólag boldog, ám belül boldogtalan. Hősünk persze nem egyedül dolgozik. Három fős csapatával mindent megtudnak „áldozataikról”, illetve azoknak múltjáról és csak azután csapnak le rájuk. Igaz, nem csak a jószándék vezérli őket; megbízójuk (barát, apuka, stb.) busásan megfizeti őket ezért.
Alex minden eddigi munkáját siker koronázta, a sárm a kisujjában van, bármikor, bármelyik nőt képes ráébreszteni arra, hogy boldogtalan jelenlegi kapcsolatában. Persze alapszabály, hogy a munkát nem visszük haza, vagyis szerelembe esni tilos! Egy új megbízás azonban mindent tönkretesz. A látszólag boldog kapcsolatban élő Juliette (Vanessa paradis) túl nehéz falatnak bizonyul Alex számára, és ahogy egyre jobban próbálja megkaparintani a nő szívét, úgy szép lassan ráébred, hogy többet érez iránta, mint kellene.

Tehát egy jó romantikus kalandozás alapja rögtön adott. Az alkotók ezt még megspékelték azzal, hogy a sztorit a gyönyörű Monte Carlo-ba helyezték. És attól függetlenül, hogy a cselekmény pofátlanul kiszámítható, a Szívrablók képes fenntartani az érdeklődést, és szórakoztató maradni az utolsó percig.
Mint már említettem sokaknak a Kaméleont juttathatja eszébe a mozi. Ám a Szívrablók egészen más oldalról közelít a témához. Bár a két mű - alapjait tekintve - hasonló, Alex karaktere jóval szerethetőbb, Gáborénál, akit csakis önös érdekek vezéreltek.

Na de térjünk vissza filmünkhöz, melynek legnagyobb ereje a stílusában rejlik - a könnyed elegancia teszi ilyen szimpatikussá az egészet. Mindezek mellett a tempó végig feszes, a színészek pedig remekelnek. Vanessa Paradis nekem ugyan nem a zsánerem, Juliette szerepe mégis nagyon jól áll neki. Romain Duris pedig olyan természetesen, zsigerből hozza Alex figuráját, hogy öröm nézni brillírozó játékát.
Pascal Chaumeil rendezőnek ez volna az első filmje, így meglepő látni, mennyire magabiztosan vezeti végig karaktereit a sztorin. Egyértelműen ő adta hozzá a műhöz a legtöbbet.

Persze a sok pozitívum ellenére, a Szívrablók még közel sem lesz tökéletes, vagy épp örök kedvenc. Egyszerűen csak hozza az elvártakat, a néző pedig elégedetten dőlhet hátra és élvezheti a filmet.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

, , , , | edit post

Eat Pray Love - Ízek imák szerelmek (2010)

hétfő, február 07, 2011 Bejegyezte: mr. church Comments
Hosszas kihagyás után végre újra itt lehetek és írhatok nektek. Épp ezért egy remek filmet hoztam ma estére, hogy kárpótoljalak titeket a kimaradásért. Nem is húzom tovább az időt, inkább belekezdek.

Vegyes érzelmekkel ültem neki a filmnek. A cím, a szereplők és a történet alapján némi gyanakvás élt bennem, hogy jó lenne, ha jó lenne, de mégis csak egy átlag film lesz belőle. A másik oldalról viszont ott voltak ismerőseim véleményei, akiket teljesen lenyűgözött a film és annyira dicsérték, hogy nem tudtam hova tenni. Így utána jártam :) 
És teljesen meglepődtem. A film percről percre, egyik cselekményszálról a másikra bontotta le előítéleteim falait. Egész addig, míg már nem maradt semmi akadály előtte és olyan mélységekig jutott el a lelkemben, amit nem gondoltam volna és alig akartam elhinni.

A Ryan Murphy rendezte - 140 perces - film konkrét cselekményéről nem érdemes hosszan írni. No nem azért, mert nem történik benne semmi. Épp ellenkezőleg, a történet rendíthetetlenül halad előre, céltudatosan és megállíthatatlanul. Főhősünk Liz Gilbert (Julia Roberts), akinek mindene meg van, amire egy nő vágyhat: karrier, pénz, siker, férj, csak egy valami hiányzik: az igazi boldogság, amit egyik sem ad meg neki. Maga sem tudja, hogy pontosan mire vágyik, de azzal tisztában van, hogy gyökeres változásra van szüksége. Így elválik férjétől és összepakolja a bőröndjét, hogy nekivágjon élete leghosszabb és legérdekesebb utazásának. Első állomása Olaszország, ahol megismerkedik az Európai kultúrával, az olasz nyelvvel és az evés valódi élvezetével. Ezt követően Indiába megy, ahol egy imaházban megtapasztalja és elsajátítja az ima erejét, és megismerkedik Richarddal (Richard Jenkins), akitől megtanulja ledobni a múlt terhét a válláról. Utazásának harmadik és egyben utolsó állomása Bali, ahol rátalál lelki vezetőjére, a belső békére és az igaz szerelemre.

Hol is tartottam korábban? Ott, hogy fölösleges ezt részletesebben leírnom nektek, mert sem így sem úgy nem adja vissza a leírt szó azt az  érzést, amit maga a film vált ki a nézőből. Végig egy kettős utazásban van részünk: egyik oldalon utazunk egyik földrészről a másik, megismerkedünk a különböző országok más és más kultúrájával, népeivel, gasztronómiájával, úgy is mondhatnám ez a földi sík. Ezzel szemben a másikat nyugodtan nevezhetjük egy belső, lelki utazásnak, amit - az előzővel - ellentétben, mindenki másképp fog megélni, és megfoghatatlansága ellenére, igencsak valósnak érezhetjük.


A cikk végére érve jön a szokásos rész, hogy kinek ajánlom. Válaszom egyszerű: mindenkinek. Mindenkinek, aki hajlandó elfogadni azt, hogy az emberek lélekkel működnek. Azoknak, akik elégedettek az életükkel, és azoknak is, akik nem. Azoknak, akik hibákat követtek el, és jóvá akarják tenni, de nem tudják, hogy kezdjék el, és azoknak is, akik másoknak szeretnének megbocsátani, de képtelenek rá. Azoknak, akik keresik a szerelmet, és azoknak, akik a szerelem értelmét keresik. És ajánlom azoknak a keresőknek, akik mindenhol és mindenkiben keresik a boldogságot, kivéve egy helyet, egy személyt, ami a legfontosabb: önmagukban.



 




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

, , , | edit post

Kiemelt: Híroldal

hétfő, február 07, 2011 Bejegyezte: jangamen Comments
Mint látjátok, jó pár változás történt az oldalon. A legjelentősebb a híroldalunk elindulása, mely naponta többször frissül és a 

www.hirek.hokum.hu

oldalon érhetitek el. Mindemellett egy RSS-ből frissülő oldalsáv pont is megjelent, "Legfrissebb hírek" néven, melyből közvetlenül eléritek az 5 legújabb bejegyzést.

Az oldal menürendszere is átalakult, a trailerek/poszterek/box office info/moziműsor/stuff rész mindegyike átköltözik a híroldalra, míg az archívumban található régebbi bejegyzések maradtak. 

Emellett a ti kényelmeteket és a gyorsaságot segítendő elindult a Twitter oldalunk, melyre szintúgy, automatikusan kerülnek ki a bejegyzések RSS-ből, beleértve a www.hokum.hu-t és www.hirek.hokum.hu-t is.

Ne feledjétek, az oldal elérhető RSS olvasóval is, ezt a következő linkeken találjátok:

www.hokum.hu RSS csatornája

www.hirek.hokum.hu RSS csatornája

Remélem hasznosnak találjátok az újításokat és ne feledjétek: Észrevételekkel, ötletekkel kapcsolatban bátran írjatok az admin@hokum.hu e-mail címre.

jangamen




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

| edit post

Due Date - Terhes társaság (2010)

vasárnap, február 06, 2011 Bejegyezte: jangamen Comments
Igen, én azok közé tartozom, akiknek a Másnaposok nem különösebben tetszett. Több okra visszavezethető ez, az egyik az mindenképpen az, hogy én még a nyolcvanas évek vígjátékain nevelkedtem; kísérhette bármilyen felhajtás a fent említett filmet, ülhettem le elé bármilyen lelkesedéssel, sajnos nem volt elég, csalódott voltam és kevés volt. A másik ok -ez viszont már sokkal inkább az én egyéni problémám, de itt és most fontos megemlítenem- az az, hogy én meglehetősen rühellem Zach Galifianakis-t, megmagyarázni ugyan nem tudom miért, leginkább azt mondanám: egyszerűen unszimpatikus az egész ember. Most viszont kellemesen csalódtam, azzal együtt, hogy erős kétségekkel álltam neki a filmnek; főképp nem értettem mit keres Downey egy ilyen filmben.

Így utólag azt mondom egy kellemes vigyorral az arcomon: gratula a castinghoz, remek páros alakított Robert és Zach, talán nincs még két olyan mostani színész, aki jobban csinálta volna. Lassan már szokásosnak mondható road movie-t kapunk a Terhes Társasággal: Peter (Downey) jól menő építész, épp készül haza várandós feleségéhez a szülésre, a repülőtér előtt azonban összefut a nem teljesen épelméjű Ethan-nel (Galifianakis), ezzel egy olyan folyamatot elindítva, aminek a végén megalázva és személyes irataitól, poggyászától megfosztva áll a repülőtéren, sőt, ráadásképp az összes járaton tiltólistára kerül. Mivel két nap alatt át kell szelnie az államokat, iratok nélkül pedig nem megy semmire egyedül, elfogadja az egyetlen szóba jöhető alternatívát: beül Ethan mellé az autóba és útnak indulnak. A kezdeti utálat aztán szép lassan megváltozik, ahogy hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb kalandokba keverednek, mi pedig izgulhatunk: vajon sikerül időben megérkezniük?

Jó kis mozi volt. Semmi eget rengető, semmi világmegváltó, egy év múlva tán azt is elfelejtem, hogy ez a film egyáltalán létezik, de jól szórakoztam, jobban, mint a Másnaposok-on. Mivel -persze nem véletlenül- visszakanyarodtam ide, most akkor leszögezném, hogy teljesen felesleges bármilyen szinten is összehasonlítani a két filmet, mert teljesen más hangulatot, műfajt céloznak. Ez, a drámával meghintett vígjáték azért az én szívemhez sokkal közelebb áll, s bár jókat mosolyogtam rajta, Galifianakis-hoz fűződő érzelmeim alapvetően nem változtak.




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

, , | edit post

Poltergeist - Kopogó Szellem (1982)

vasárnap, február 06, 2011 Bejegyezte: borderlinE Comments
Említést kell tegyek, hogy ez nem egy hétköznapi "szellem a házban" történet. Hogy mennyiben több, ezer és egy érvet fel tudnék sorolni, de csak a leglényegesebbekre térnék ki. Lebilincselő élményt nyújt, annak ellenére, hogy az animáció még igencsak gyerekcipőben járt. De én úgy gondolom, hogy ennek a korszaknak pont ez a szépsége. Mégis mitől fantasztikus ez a film? Maga a helyszín és élethelyzet teljesen természetes, és befogadható. Egyszerű család, apa, anya, három gyermek és a kutya. Az apa sikeres ingatlanügynök, egyedül tartja el a családot. Freelingék egyszerű emberek, a legkisebb lányt kivéve Carol Anne-t. Minden úgy kezdődik, hogy Carol Anne-t éjjel, adás után, a hangyás televízión keresztül megszólítják a "Tv-lények". Ezek a lények, úgy beszélnek hozzá, ahogy csak egy gyerek értheti. Ők már tudják azt amit a kislány nem, hogy különleges természetfeletti képességekkel van megáldva. Ezek a "Tv-lények", akiket barátainak hisz, fel akarják használni, hogy a valós sík és a túlvilág között ragadt lelkeket irányítsa. Nem is kell sokat várni, és beindulnak a parajelenségek.

Úgy tűnik, a házhoz amiben élnek rengeteg bolyongó lélek kötődik valamiért. Mint a filmben is említik, ezek a szellemek nem érzik befejezettnek az életüket, vagy nem készültek fel rá, hogy egyesüljenek a világmindenséggel, a fénnyel.

Vihar közeledik, dörgés-villámlás, földrengés. Az egyébként is bizarr, vén megcsonkított fa egyszerre megelevenedik, és a kis Robbie-t kiragadja ágyából. A szülők gyors reagálásán múlt, hogy a gyerek nem vált áldozatául ennek a különös történésnek. Csakhogy amíg a kétségbeesett szülők, fiúk életéért küzdenek, Carol Anne szobájában kinyílik a gardrób ajtó, mennyei fény gyúl, és egy rendkívüli erő beszippantja a lányt ebbe a fénybe. A kislány eltűnt a mi dimenziónkból.

Mindezt követően egy parapszichológusokból álló csoport segítségét kéri a család, lányuk visszaszerzésére. A szakemberek megdöbbenve tapasztalják a házban zajló eseményeket, ekkora volumenű "munkájuk" még soha nem volt, és nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Itt lép a képbe Tangina bárónő. Egy csöpp asszony, rettentő magas és idegesítő hanggal és hangvétellel. A mesékben ilyen a boszorkány. De ez a nő az egyetlen aki segíteni tud, jártas az efféle ügyekben, és állítása szerint már több házat "megtisztított". Kezében Carol Anne élete.

Egy film a szeretetről, aggodalomról, misztikumról.

Kellően meseszerű, izgalmas, földöntúli. Nemcsoda, hiszen a történet Steven Spielberg tollából származik.Bízom benne, hogy Őt nem kell bemutatnom. A rendezőszékben viszont az a Tobe Hooper ült, kinek keze alatt olyan horrorcsodák születtek, mint a '74-es Texasi láncfűrészes mészárlás, vagy a Funhouse '81-ből. Ami a zenét illeti... nos igen, a zene. Egyetlen horrorfilmben sem tapasztaltam ennél magával ragadóbb hangeffekteket, dalokat. Iszonyatos mikor a lánykórus énekelni kezd. Megjegyzem, a mai napig ez szól nálam mikor sms-t kapok. Tehát a zene... Jerry Goldsmith. A szakma kiválósága. Naphosszat sorolhatnám mely filmeket jegyzik neve mellett, de ha azt mondom, hogy Star Trek mozifilmek, Kongó, Ómen, mindenki tudja miről beszélek.

Utóirat : A filmet csak szkeptikusoknak ajánlom...
...ugyanis említést kell tennem a "Poltergeist átok" néven elhíresült tragédiáról.
A trilógia befejezését követően '88 február 1-én 12 évesen elhunyt Heather Michele O'Rurke (Carol Ann Freeling).
1982 november 4-én, egy zűrös kapcsolat lezárása után exbarátja megfojtotta a filmben Dana Freelinget alakító Dominique Dunne-t. 22 évet élt.

Sajnálatos véletlen vagy a  szellemek bosszúja? Spielberg esküszik, hogy a történet egésze az Ő fejéből pattant ki. De gondoljunk csak bele, mi van akkor, ha mégsem.....?




...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

, , , , | edit post

True Grit - A félszemű (2010)

szombat, február 05, 2011 Bejegyezte: jangamen Comments
A western műfaj haldoklik. Tulajdonképpen ezzel nem mondtam semmi eget rengetőt, ezt a kijelentést tényként kezelhetjük, immáron elég régóta. Persze nagy ritkán érkezik egy-egy meglepetés (gondoljunk csak a Börtönvonat Yumaba remekre, tán az volt az utolsó, annak is már négy éve), de ez a puskaporszagra éledező férfilelkeknek vajmi kevés. A félszeművel aztán felcsillant a remény, talán a szűkös időknek egy pillanatra megint vége és kapunk egy igazi keményvonalas vadnyugati kimenőt, igaz persze, hogy a sztori nem most pattant ki a készítők agyából (egy 1969-es John Wayne remake a True Grit), de ennek tulajdonképp nincs jelentősége. Nos, aki már betárazta a hatlövetűt és már hetek óta a garázsban lévő nyereg alatt puhítja a húst, azt egy picit el kell keserítsem, a PG-13 besorolásnak persze már jelzésértékűnek kellett lennie: jóval inkább egy családi-kalandfilm lett ez, mint keményvonalas western.

Viszont iszonyatosan jó (családi-)kalandfilm. Ez pedig -legalábbis engem- bőségesen kárpótol az elvesztett lehetőségért, hisz ebből a stílusból sem vagyunk eleresztve az utóbbi években -már ami a minőségi mozikat illeti persze-. Félre értés ne essék, dráma, lövöldözés és vér van itt is -hogy dögivel, azt azért nem írnám le, de van-, mindezt pedig megkoronázandó, kaptunk egy Jeff Bridges-t, aki... hát nem is tudom milyen dicsőítő jelzőt használjak? Pályája csúcsán van immár jó ideje? Igen. Őszintén szólva egy pillanatra sem lepődnék meg, ha sikerülne neki a duplázás 27.-én, de ne szaladjunk ennyire előre, azok kedvéért, akik a klasszikus John Wayne filmmel esetleg nem találkoztak, lássuk miről is szól nagy vonalakban a True Grit.

Mattie Ross (Hailee Steinfeld) 14 éves kamaszlány, akinek az édesapját orvul megöli a részeges Tom Chaney (Josh Brolin). A hatóság -már amennyire a vadnyugaton ez létezik- nem nagyon tesz semmit annak érdekében, hogy a bűnöst kézre kerítsék, így a lány maga veszi kezébe a dolgokat: határozz fellépésének és taántoríthatatlan természetének köszönhetően addig rágja a fülét a részeges félszemű marsallnak Rooster Cogburn-nek (Jeff Bridges), míg száz dollár fejében a gyilkos után erednek. Hozzájuk csatlakozik a Chaney-t hónapok óta üldöző texas ranger, Laboeuf (Matt Damon), hogy egy kalandokkal és veszélyekkel teli út során, amely az ellenséges indiánok földjére vezet kézre kerítsék a bűnöst -mint később persze kiderül, bűnösöket-.

Mindezt közel két órában, úgy, hogy egyetlen pillanatot sem untam, a film végig lekötött, jó párszor el lehet mosolyodni rajta és nincsen benne egy durvának, illetőleg brutálisnak nevezhető rész sem. Szóval: ahogy mondtam, nem az az igazi kemény vonalas western, de fogadjuk el: azok kora leáldozott.
Jeff Bridges kora viszont nem. Nagyon nem. Egyszerűen lubickolt a szerepben, átalakult, vérprofi módon. A hangja valami eszméletlen, bár megmondom őszintén engem nagyon idegesített eleinte, hogy szinte semmit nem értek abból amit mond, de tíz-húsz perc alatt meg lehet szokni. A szereplőgárda őt leszámítva is perfekt, hibátlanul összeválogatták a szereplőket, Bridges mellett a Mattie-t alakító Hailee Steinfeld mindenképp megérdemel egy hangos ovációt.


Összegezzünk? Az utóbbi idők egyik legjobb filmje volt, hihetetlen jól szórakoztam, s minden csalódottságomat félre tudtam tenni. Kerek egész volt a mozi, méltó és szép lezárással, ami megkoronázta az együtt töltött majd két óránkat. Bridges megérdemelné a szobrot, persze ne feledjük azt sem, hogy a True Grit kapott jó pár jelölést -szám szerint tízet- bizonyára szoborra is vált belőle párat. Remek szórakozás, kiváló film. Nem nyújtom, nem ragozom, mert felesleges. Nézzétek meg.





...TOVÁBB.. a bejegyzés még lehet, hogy folytatódik >>>>>

, , , , | edit post
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...