Kimberly Peirce nem azon rendezők közé tartozik, akik évről-évre újabb és újabb filmekkel állnak elő Hollywood számára, sőt. A hölgy nevéhez mindössze két darab egész estés alkotás fűződik, az egyik a 2008-as A sereg nem enged, a másik pedig a szóban forgó, Oscar-díjas A fiúk nem sírnak.
Brandon Teena (Hilary Swank) nem egy átlagos tinédzser. Amellett, hogy elzüllött élete miatt javítóintézetbe, esetleg börtönbe is kerülhet (autólopás, tárgyaláson való megjelenés elmulasztása), egy sokkal égetőbb és komolyabb probléma foglalkoztatja: transzszexuális, vagyis ebben az esetben egy női testben kénytelen érvényesülni a férfilelkű ifjú. Egy nebraskai kisvárosban talál barátokra, ahol azonnal beleszeret a szintén problémás Lana-ba (Chloe Sevigny), ám hogy románcuk kiteljesedjen, több akadályba is ütköznek – és ezek közül Lana elfogadóképessége okozza a legkevesebb gondot.
A film, amellett, hogy igaz történeten alapul, a ’90-es évek elején játszódik, amikor fikarcnyi esélye sem volt a túlélésre az olyan embernek, akiről kiderült, nem heteroszexuális. Brandon esete sem különbözik hát ettől, ennek ellenére a remek karakterábrázolásnak köszönhetően kezünket összeszorítva szurkolunk neki, hogy valahogy rendeződjön az élete – még akkor is, amikor már minden összedőlt. Kimberly Peirce remekül megfogta a melodrámák adta lehetőségeket, a lassú történetvezetést arra használta, hogy szimpatizáljunk Brandonnal, és ez sikerül neki – ami nem kis teljesítmény lehetett ’99-ben, amikor még mindig nem volt egyetlen ország sem, ahol azonos neműek házasodhattak.
SPOILER Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, Brandon persze lelepleződik a történet folyamán, és ekkor lehetünk tanúi, hogy milyen is az emberi lélek. Fiú barátai azonnal betegesnek, perverznek titulálják, Brandonnak esélye sincs a menekülésre. Érdekes, és mindenképp megdöbbentő jelenetek következnek, amikor John (Peter Sarsgaad) és Tom (Brendan Sexton III) elhurcolják Brandont, és megerőszakolják. Itt látni igazán, hogy milyen elfojtott szexualitás és álszentség is rejtőzött a srácokban, hisz amíg úgy tudták, Brandon fiú, csak havernak tekintették, és nem is tudták volna elképzelni, hogy lefeküdjenek vele, vagy vonzódjanak hozzá, de amint rájöttek, hogy női teste van, egyből nem tartották gusztustalannak/betegesnek a szexet. SPOILER VÉGE
Hilary Swank (Millió dolláros bébi, P.S. I love you) zseniális alakítást nyújt ebben a filmben. Amellett, hogy ráismerni is nehéz a színésznőre fiúi külsejében, tökéletesen vette át a férfiak szokásait. Zsebre vágott kézzel sétál, nagyokat röhög a srácok poénjain, de talán ami a legfontosabb, el tudjuk hinni, hogy valóban régóta küzd nemiségével. Nem véletlen, hogy ezért a szerepéért kapta az Oscart.
Összességében tehát egy remek alkotást láthatunk az emberi lélek bonyolultságáról, arról, hogy miképp viszonyulunk egymáshoz pusztán a megjelenésünk alapján. Brandon hibái ellenére is egy kedves, szeretetre éhes ember volt, aki mindössze annyit vétett az életben, hogy nem akarta megbotránkoztatni maga körül a világot. Mindazoknak ajánlanám ezt a filmet, akik elsőre ítélnek, és azoknak, akik szeretnék megismerni a transzszexuális emberek lelkét.
