Stephenie Meyer 2005-től kezdve (amikor is először adták ki az Alkonyat első részét angol nyelven) megosztja a világot. Sokan támadják őt, hogy a vámpírjai miért csillognak, miért vegák, és miért ennyire nyálasak; míg mások imádják, istenítik őt, amiért egy igazi, hús-vér romantikus történetet alkotott meg. Most pedig, hogy 2011-ben a regény utolsó része is végre mozivászonra került (igaz, csak az első fele), ismét beszédtéma lett Edward és Bella románca.

A Hajnalhasadás Bella és Edward esküvőjével kezdődik, és ahogy azt számítani lehetett, Renesmee születésével és Bella haldoklásával, vámpírrá válásával végződik. Mondanom sem kell, a közel két órában semmi sem történik, csak a rajongók idegszálait tépi a rendező, Bill Condon, őt azonban legalább dicséret illeti. Kihozta a „történetből” mindazt, amit tudott, és habár egy igazi klisé – és persze nagyon olcsó – befejezéssel zárta a Hajnalhasadás első részét, mégis derekasan helyt állt. Igaz, hogy Jacob a csecsemő Renesmee iránti bevésődését letompította legjobb baráti, testvéri, lélektársi viszonyra, hogy elkerülje a túlzott pedofília hangsúlyát – elvégre ott van neki a 100 éves Edward, aki a 18 éves Bellával házasodott össze –, egész hangulatosra alkotta meg az amúgy unalmas történéseket.

És ez a legnagyobb problémája a Hajnalhasadásnak. Maga az esküvő fél órát vesz el a filmből, Bella pedig csak a hatvanadik perc körül veszi észre, hogy terhes – a köztes időt mi mással, mint sze… khm, sakkozással töltik. Jacob közben persze agonizál, szerencsére nem fordítanak rá túl sok időt – talán végre a rendező is rájött, hogy Jacobból egy életre elég volt a második és a harmadik rész során. A film hátralévő része viszont elég tetszetős – már ha eltekintünk a ténytől, hogy a vámpíroknak elvileg nem lehet gyerekük. Nyomon követhetjük, hogy a fél-vámpír magzat hogy szívja el Bella minden erejét, hogyan lesz egyik napról a másikra csontsovány és hamuszürke, és amikor elérkezik a szülés ideje… az egy horrorisztikus jelenet. 

Kristen Stewartról és Robert Pattisonról nincs mit mondani. Egyszerűen csak szörnyű, hogy Kristen még a szenvedő Bellát sem tudja eljátszani, hisz eddig csak azt láttuk, hogy az első három részben igencsak meggyötört arcot vágott. Robert ezzel szemben mutat némi reményt, tavasszal láthattuk is őt a Vizet az elefántnak című filmben, ahol jelentősen több érzelmet mutatott, mint az eddigi filmekben, de még ez sem az igazi.

Nehéz véleményt mondani az Alkonyatról. Egyrészt túl sok mindenbe bele lehetne kötni – miért csillognak a vámpírok, hogyan lehet Edwardnak gyereke, miért nem halnak meg a napon –, másrészt mindig lesz valaki, aki válaszokkal áll majd elő. Egyvalami azonban biztos: az Alkonyat filmeket még mindig több millióan követik nyomon, de ahhoz, hogy végre – vagy épp sajnos – lezáruljon ez a korszak is, még kereken egy évet kell várnunk.





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...