A 2009-ben megjelent Avatar sokak szerint új korszakot teremtett a 3D-s moziélmény szempontjából, mert igényes, kifinomult vizuális élményt nyújt a mozi. Akkor sokan a hagyományos technológiával készült filmek végét károgták, de szerencsére nem lett igazuk, mert kiderült, hogy a profi 3D meglehetősen drága, az olcsó verzió pedig nem üt akkorát. Az azóta eltelt időben szerintem egyetlen olyan filmet sem sikerült leforgatni, ami hasonló extázist okozott volna. A titánok harca, A Halhatatlanok és A leleményes Hugo igazán jól sikeredett, de egyik sem ért James Cameron produkciójának nyomába. A 3D leggyakrabban csak drágább mozijegyet jelent, tehát érdemes utánajárni, hogy az adott film tényleg megéri-e az extra pénzt. A titánok haragja olyan, hogy ha moziban nézed meg akkor egy korrekt 3D-s élményt kapsz a pénzedért, nem úgy mint a Harry Potter 7-ben, de katarzisra A titánok haragjánál se számíts.
Perszeusz (Sam Worthington), a halandó utat választott félisten, aki a Titánok harcában már végzett a Krakennel, de a 10 éves béke véget ért. Zeusz (Liam Neeson) félisten fia, Perszeusz segítségét kéri, hogy segítsen megakadályozni Tartaroszon fogvatartott apja Kronosz kiszabadulását. Perszeusz már nem az istenekkel hadakozik, egyszerű halász lett, és tízéves fiát neveli, békében és nem akar segíteni édesapjának. Az Olümposz kornyékén viszont úgy tűnik, hogy sosem tartós a nyugalom. A titánok ismét kísérletet tesznek arra, hogy az istenek fölé kerekedjenek, és ezúttal a saját három fiától (Zeusz, Hadész és Poszeidón) a Tartarosz mélyére taszított hatalmas Kronosz vezeti őket.
Amikor híre jön, hogy már az istenek között is talált szövetségest, Hadészt (a bodzapálcáját elveszítő Ralph Fiennes) és Arészt (Edgar Ramírez) a pokolból támadó gonosz oldalára állt, Perszeus szembesül a ténnyel, hogy félistenként kénytelen felvenni a kesztyűt apja ellenségeivel, hogy megmenthesse az embereket. Poseidon (Danny Huston) jelenti neki, hogy apja Zeusz a titánok foglya lett és utolsó szavait kilehelve küldetést ad a férfinek, hogy keresse meg fiát a félisten Agenort (Toby Kebbell) és ha alkalmas rá adja neki legendás szigonyát. 
Pofon egyszerű a cselekmény és ez egy látványfilmeknél nem is feltétlenül negatív tényező, de a gagyi dialógusok csak rontanak a filmen. Ráadásul a rendező, vagy ami valószínűbb, a producerek nem voltak hajlandóak lemondani a kötelező szerelmi szálról, a bolond segítőről (Héphaisztosz - Bill Nighy), illetve a kedvező korhatár besorolásról sem. A film nagy szerencséje, hogy mindezek ellenére a film vizuális effektje a nézőt tekintetét a vászonra szegezik. Hozzá kell tegyem azonban, hogy a kövek, lángok és egyéb kidolgozatlan elemek egyáltalán nem nyújtanak akkora élményt, mint vártam, szinte a vászon síkjában maradnak. Természetesen, azért volt egy pár kellemesen „fejelkapós” jelenet, de legtöbben csak kihagyott lehetőséget érzékeltem. Többször arra figyeltem, hogy nem is a filmet követem, hanem azon töröm magam, hogy miért nem az arcomba robbanak a 3D-s elemek. A végkövetkeztetésem pedig az, hogy a költsége csökkentése miatt történt ez így. A sikerhez azonban több helyszín, illetve tisztességes CGI kellet volna. Kronosz kivételével a többi szörny nem elég kifinomult. Sajnos a pazar Kronosz kb 4 percet kap, tehát ott is egy kis űrt hagyott bennem a film, mert szívesen elnéztem volna egy jó 10 percet is.
Summázva a fentebb olvasottakat A titánok haragja egy bosszantó film, ami nem csinál mást, mint óriási lehetőségeket enged el. A kérdés az, hogy mikor döbben rá Hollywood, hogy készítsen 3D-s mozit drágábban és igényesebben, hogy tényleg maradandó élményben legyen része a nézőnek, ne csak ilyen ímmel-ámmal összerakott masszát kapjon. A film egyébként IMDB-n 6,5-ös értéken áll, de Rottentomatoes.com-on csak 25%-t kapott eddig. A közepes vizuális látvány talán kompenzál egy 3D-s mozijegy áráért, de egyáltalán nem biztos. A film története kiszámítható, a színészi játék szinte semmitmondó, a hangulata pedig tökéletes (elfogult vagyok a görög mitológiával kapcsolatban).
A titánok haragja előzetes:
