Szavakba nem önthető, hogy milyen óriási várakozások előzték meg szerte a világon a Baljós árnyak bemutatását, még 1999-ben. Egy legenda újbóli életre keltése, a gyökerek feltárása, a mítosz megidézése, többmillió rajongó álmainak megvalósítása lebeghetett George Lucas szeme előtt: a '90-es évek végén arra készült, hogy hosszú idő után újra mozitörténelmet írjon űroperájával. Eszméletlen reklámkampány előzte meg a régóta áhított film bemutatását, a csapból is a Star Wars folyt. A reklámkampány hatása nem is maradt el, az első epizód eddig 924,317,558 $-t hozott a konyhára és ezzel a legnagyobb bevételt produkáló Star Wars film lett illetve ennek köszönhetően minden idők 5. legsikeresebb filmjének számít. A rajongóknak van egy jó hírem a reklámcsaptelepet újra kinyitották, mert a  Baljós árnyakat Február 9-től 3D-ben újra vetítik a mozik! Star Wars első epizódja sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a rajongók és a kritikusok körében, de a mozipénztárak bevételén, ez egyáltalán nem mutatkozott meg.  A rajongók nagy része azonban nem volt lenyűgözve az eléjük tárt produkciótól és fájdalommal a szemükben konstatálták, hogy George Lucast elhagyta az erő.


A történet szerint harminc évvel járunk a klasszikus trilógia előtt. A feje tetejére állt galaxisban a távoli kereskedelmi utakra kivetett adók tervét viták övezik. A Kereskedelmi Szövetség ellenőrzése alá vonja az apró, jelentéktelen Naboo bolygót, és annak fiatal királynőjét, Amidalát (Natalie Portman). Az eseményeket aggódva figyelő főkancellár küldetést ad két Jedi lovagnak. Qui-Gonn Jinn (Liam Neeson) és tanítványa Obi-Wan Kenobi (Ewan McGregor) feladat, hogy bírják tárgyalásra a szövetségieket. A tárgyalások helyett droidokkal találják szemben magukat. Az űrhajóról való menekülésük után a Naboo bolygóról az ifjú királynővel és annak közvetlen kíséretével lépnek olajra, hogy eljussanak a szenátushoz, azért, hogy megmentsék hűn szeretet bolygójukat a Kereskedelmi Szövetségtől. A Jedik és a királynő a Tatooine peremvidékére vetődik a hajó műszaki problémája miatt, ahol Qui-Gonn Jinn felfedezi, hogy egy fiatal rabszolgafiú, Anakin Skywalker (Jake Lloyd) különösen érzékenyen reagál az Erőre. A Jedi mester gyanítja, hogy a kisfiú személyében jött el az a kiválasztott, aki egy ködbe veszett jövendölés szerint egyensúlyt teremt az Erőben, és elhatározza, hogy kitanítja a fiút. A fiatal Anakinnek döntenie kell, kövesse-e dédelgetett álmait a felbolydult galaxisban, eközben a Jedik évszázados ellenségei, a Sith-lovagok új erőre kapnak, és a Köztársaság megdöntésére törekednek. A vészterhes időkben legenda kovácsolódik... A teljes cselekményt nem írom le, mert lehet, hogy te még nem láttad, illetve sokan talán kívülről tudják az összes filmben elhangzó mondatot, ezért inkább a lényegre térek.
A Baljós Árnyak sok (főleg negatív) kritikát kapott annak idején világszerte, persze a bevételei alapján mégis minden idők egyik legsikeresebb filmje. A Jedi visszatér óta felnőtt egy újabb nemzedék, és úgy tűnik, a két trilógia közötti időben egyáltalán nem csappant az érdeklődés az űropera iránt. Persze a pénzügyi siker egy dolog, az meg egy másik, hogy vajon a gyanútlan és jóhiszemű filmbarát, aki úgy gondolja, a pár ezer forintjáért ősrégi Star Wars-feelinget kap, annak vegyes gondolatokkal kell elhagyja a nézőteret. A film legnagyobb hiányossága, hogy a kultikus trilógia szellemiségének, hangulatának megidézésében elégtelenre vizsgázik. Lucas az egész koncepciót a fejhajtásra késztető, végletekig feltuningolt látványvilág, a minél több és gyönyörűbb speciális effektus köré építette, ezzel gyakorlatilag elvágva ezt a filmet az elődöktől, és felrúgva a hetvenes-nyolcvanas években lefektetett Star Wars-konvenciókat. A Baljós Árnyak ugyanis egyáltalán nem akar utalni a klasszikus fejezetekre, sem történetében, sem képeiben, sem szereplőiben, sem hangulatában. Kapunk egy a korábbi, ám időben később játszódó epizódoknál sokkal látványosabb igazi popcorn mozit villogó fényszablyákkal, monumentális űrcsatákkal, letaglózó helyszínekkel, bolygókkal, aminek semmi köze a régi részek szolidabb, egyszerűbb világához. Lucast nem foglalkoztatta ez a logikai tévedés, amit a klón háborúk hátrahagyott pusztításával akar magyarázni. Egyszerűen demonstrálni kívánta a századforduló digitális technikáját, mintha a klasszikus trilógiát ismerő rajongók megelégednének a monumentális fogatverseny, a végső fénykardpárbaj, és az űrben zajló csaták nyújtotta gyönyörrel. Így hát a film karakterei csupán elnagyoltak, vázlatszerűek, nem bírnak annyi jelentőséggel, mint az eredeti részekben, nincsenek igazán karizmatikus egyéniségek, így a néző nem tud azonosulni senkivel. A szereplők közül talán Qui-Gonn Jinn az egyetlen, aki valamiféle szimpátiát ébreszt bennünk, aki közelebb áll hozzánk, mint a többi halovány, papírízű figura. Az eredeti sorozat bölcs Jedi-lovagja, Obi-Wan Kenobi itt még elszánt, fiatal tanítvány, akit csupán meg-megélénkülő humora és a szája szegletében bujkáló kisfiús mosoly emlékeztet nyomokban az idősödő figurára, akit Sir Alec Guinness játszott. Az ügyeletes gonosz, Darth Maul egy jellegtelen, sablonos gonosz, aki egyszerűen semmiféle érzést nem kelt bennünk, olyan, mintha egy videójátékból tévedt volna elénk. A korábbi, népszerű droid-duó, R2-D2 és C-3PO itt méltánytalanul kis szereppel rendelkeznek, jóformán csak statiszták. Az elsőszámú humorforrás egyértelműen az idióta mozgáskultúrával megáldott, beszédhibás Jar-Jar Binks lett volna, akit talán mindenki 5 perc után, már inkább száműzött volna a vászonról. Az itt felsorakoztatott karakterekben egyszerűen nincs egy olyan megnyerő tulajdonság, ami egyedivé tehetné őket, mint például Han Solót, a nagyszájú és öntörvényű csempészt annak idején 1977-ben. Oly jellemző a film szellemiségére, gondolkodásmódjára, hogy tulajdonképpeni főhősének egy gyereket tesz meg. Jake Lloydról aligha hisszük el, hogy világmegváltó csodagyerek - még ha a film egy sor csodás esemény, többek közt a megnyert fogatverseny révén görcsösen bizonygatja is. Fiatal Anakinként inkább átlagos kisgyereknek látszik, gyakorlatilag a film nem támasztja alá erősebb érvekkel a rátermettségét - azt, hogy valóban ő lesz a kiválasztott. A történet legnagyobb hibája, hogy egyszerűen nem emlékeztet az eredeti sorozatra, így válik hiteltelenné, így lesznek sokan egy illúzióval szegényebbek.

Természetes a látvány sok mindenért kárpótol, és a Star Wars - Baljós Árnyak rekordként is vonul be a történelembe több mint kétezer számítógépes trükkjével, ami akkoriban, 1999-ben óriási szó volt. Lucas maradéktalanul élt a kor nyújtotta technikai lehetőségekkel. Új bolygókat mutat meg, civilizációkat, építészeti stílusok, viseletek, nyelvezetek keverednek, de az egész valahogy sehol sincs a régi, puritán Tatooine-i sivataghoz vagy a Hoth jégvilágához képest. Néhány jelenet pedig -kiváltképp a Ben Hurból lopott verseny- egyszerűen nem éri el a kívánt hatást. Az viszont tagadhatatlan, hogy ebben az epizódban a legélvezetesebb és legizgalmasabb a végső, kötelező szokásos fénykardpárbaj - Maul, ahogy a kétélű, vörös pengét tartva táncol a körülötte zümmögő Jedik között, valóban emlékezetes filmtörténeti snitt.
Azért persze nem sikerült tökéletesen elrontani ezt az első részt. Természetesen vannak halovány utalások, összekötő elemek az eredeti részekkel kapcsolatosan, például viszontláthatunk olyan régi ismerőseket is, mint Yoda mester, vagy Jabba, a hutt. Viszont a film alapjában véve mind küllemében, mind felépítésében eltér a nagy elődöktől, így nagyon nehezen illeszkedik az összképbe, nehéz ezt és a többit egy történetbe képzelni, gondolatban összegyúrni, és azt mondani rá: No igen, ez tényleg EGY film. Lucas láthatóan egy újabb generáció igényeit szerette volna kielégíteni ezzel a darabbal. És persze azzal magyarázza a történet gyerekes egyszerűségét, hogy ez még az ártatlanság kora, amikor a Köztársaság épp csak rothadni kezd. És A klónok támadása már valóban egy lépéssel közelebb áll a klasszikus alapanyaghoz. Csakhogy Lucas ezt a közeledést túl messziről kezdte. Így sok száz rajongó szegényedett egy nagy illúzióval. Ő pedig természetesen ebből is hasznot húzott. Minden negatívuma ellenére a Baljós árnyak valamennyire azért szerethető, legalábbis egy elfogult rajongó számára mindenképpen:) A csaták látványosak, a történet alapvetően jól működik, és abszolút jóleső érzés viszontlátni régi ismerőseinket, Obi-Want, Yodát, R2D2-t, C-3PO-t és érdekes látni mindennek a kezdetét, Darth Vader gyermekkorát és Palpatine első lépéseit a korlátlan hatalom felé vezető fondorlatokkal teli úton. Az egyik apró, és szép jelenetben pedig Lucas már előrevetíti Amidala és Anakin szerelmét, mikoris a fiú minden előzmény nélkül, a gyermekek hirtelenségével, ártatlanságával és együgyűségével fordul a lányhoz: "Te angyal vagy?"


A Star Wars mind a hat részét minden valamirevaló filmrajongónak szerintem látnia kell.
Star Wars I. rész: Baljós árnyak 3D előzete:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...