Megosztom

Először is szeretnék hangot adni annak, hogy mennyire hiányolom az igényes és érdekfeszítő sci-fi sorozatokat a TV képernyőkről. Ha belegondolunk rengeteg jó „nevettető széria” (Raising Hope, Weeds, stb.), és minőségi detektív sorozat (Criminal Minds, BlueBloods, stb.) fut jelenleg. Ahogy misztikumból (Supernatural, Ghost Whisperer) sem hiszem, hogy nagy hiány lenne. Egyedül a sci-fi sorozatok állnak hadilábon, mióta véget ért a Lost. Persze megpróbálták betölteni az általa keletlezett űrt egy FlashForward-dal, és egy Event-tel, amik egész ígéretesnek is tűntek, de a nézettségük nem volt elég nagy ahhoz, hogy visszatermeljék, a rájuk fordított összegeket. Az érdektelenségbe fulladt Caprica, a sablonos V és a vontatott Stargate: Universe sem voltak képesek maradandó élményeket hagyni a nézőkben. Az egyetlen legény a gáton a Fringe, de azért valljuk be, tudnánk még örülni némi, jól összerakott, többrészes tudományos fantasztikumnak.

A 2040-ben játszódó, brit gyártású sci-fi drámát - már csak a fentiekben leírtak miatt is – nagy várakozás előzte meg a részemről. Arról nem is beszélve, hogy a szigetországiak az utóbbi időben kezdik lekörözni tengerentúli társaikat (elég csak a zseniális Misfits-re gondolnunk). De sajnos a sorozatnak nem sikerült beteljesítenie a hozzáfűzött reményeimet. Nem rossz az Outcasts, félreértés ne essék, csak hát… annyira azért nem is jó.

Az alapsztori röviden: Földünk lakhatatlanná válását követően, egy ötvenezer fős csoport átköltözik egy másik bolygóra fajunk fennmaradásának érdekében. Az új bolygót Carpathia-ra keresztelik, melyen a megmenekült emberek egy Forthaven nevű városkában próbálják felépíteni új társadalmukat. Persze az élet itt sem fenékig tejfel. A lakók egy kisebb csoportja kezd különszakadni a többiektől, míg egy másik váratlan esemény is bekavar a városka lakóinak. A CT-9-es, sérült szállítóhajó már öt éve úton van az új életet adó bolygó felé, fedélzetén rengeteg emberrel, akiknek a túlélési esélye vajmi kevés a sérült hajótest miatt. És a problémák itt még nem érnek véget, hiszen a város vezetőjének sötét múltjára is hamarosan fény derül…

A Pilot kimondottan gyengére sikeredett. Ez azért is volt nagyon furcsa számomra, mert ha egy sorozat nem is hozza az elvárt szintet, azért a debüt-részt általában ügyesen összehozzák (lsd. Walking Dead). Az Outcasts első része kimondottan ütemtelen, mesterkélt, mindenféle lendületnélkülöző és kiszámítható. Nem is értem, hogy kaphatott egyáltalán zöld utat.
Amire viszont nem lehet panaszunk, az a látvány. Bár az első néhány részben annyira ez nem számottevő, a későbbiekben erősen fejlődő tendenciát láthatunk. Ugyan ennyi még nem elég a széria életben tartásához, de azért ez is valami. A sorozat introját meg kimondottan pofásra összehozták.
Sajnos a karaktereket megint csak nem tudom a mű erősségei közt megemlíteni. Esetlenek, és olykor kínosan röhejesek. Bár Julis Berger figurája kivételt képez ez alól (Eric Mabiusnak jól is áll a szerep), ám ez még mindig édeskevés. A színészekkel összességében nincs nagy baj; nem kiemelkedőek, de nem is vészesen rosszak.

Aztán ahogy kijött a többi rész, elkezdtem sajnálni, hogy beszüntették a sorozatot. Mert bizony a későbbiekben (úgy a negyedik rész tájékán) belendül rendesen. Kár érte, mert láttam benne lehetőségeket, de a jelenleg futó sorozatok mellett esélye sem volt.
A legnagyobb bajom vele tényleg az, hogy az utolsó három résszel eléggé felspannoltak ahhoz, hogy gyászoljam az Outcasts-t. Kezdtek körvonalazódni a sorozat érdekes politikai játszmái és a feszültség is nőtt. Valamint annak ellenére, hogy egy high-concept szériáról beszélünk, képes volt megtartani az epizodikusságot is. Ezt eddig, ilyen formában talán csak az Odaát tudta elérni.

Nem bántam meg, hogy neki ültem. Lekötött, annak ellenére, hogy tisztában voltam a „nyitott könyv” befejezéssel. A műfaj kedvelőinek azt mondom, ugorjanak neki, de a többiek inkább keressenek valami más elfoglaltságot, mert nem hiszem, hogy tetszene nekik. A végpontszám pedig egy gyenge hetes, amit az utolsó három-négy rész tornászott fel. Azért bízom benne, hogy kapunk még a közeljövőben valami minőségi SF-et.