Michel Gondry az utóbbi évek egy legjobb rendezője; azt hiszem ezen vitatkozni, nem igen lehet, két olyan remekmű után, mint a kihagyhatatlan Egy makulátlan elme örök ragyogása, vagy a szürreális Álom tudománya. A tehetséges rendező ismét egy remek alapötlettel állt elő, amitől nyilván magasak az ember elvárásai a filmet tekintve. Hiszen egy ilyen történet hemzseg a jobbnál-jobb poénok lehetőségével, amit ebben az esetben sajnos nem sikerült kihasználnia az alkotóknak; Jerry (Jack Black), egy erőműnél történő baleset következtében „bemágneseződik”. Másnap, mikor legjobb barátját, Mike-ot (Mos Def) meglátogatja munkahelyén, egy videotékában, az őt körülvevő mezőnek köszönhetően letörli az összes videokazetta tartalmát. A két jóbarát elhatározza, hogy újraforgatja az elveszett filmeket.
Meglepetésükre az újraforgatott művek hatalmas sikert aratnak a környéken. Jönnek az újabbnál újabb megrendelések a legkülönbözőbb alkotásokra, mígnem azt veszik észre, hogy nem csak a videotékát, de magát a közösségi életet is felvirágoztatták.
Nagyon szerettem volna szeretni ezt a filmet, de nem ment. Hiába a rendező személye, vagy az ötletes alapsztori, a kész mű egyszerűen nem működik.
A néző azt várná, a fő cselekmény beindulását követően, hogy klasszikus alkotásokat láthat majd amatőr újragondolásban. Ám Gondry nagyon rosszul válogatta össze ezeket a filmeket. Bár találunk néhány szórakoztató felvételt (Szellemirtók), a többségük felejthető.
Ahogy a színészi játék sem lesz a Be Kind Rewind erőssége. Jack Black gyakorlatilag ugyanolyan idióta, mint lenni szokott, nem is vele van a fő probléma. Mos Def szerintem erősen pályát tévesztett, Danny Glover pedig túlságos szürke, az amúgy sem túl jelentős szerepében.
Az utolsó negyed óra pedig egy gusztustalan giccs parádéba megy át. A filmet nézve az ember kimondottan sajnálja, hogy ez lett a végeredmény. Sokkal, de sokkal több volt a produkcióban, mint amennyit sikerült az alkotóknak kihozni belőle. Azért a rendező következő munkájában, a nemsokára mozikba kerülő Green Hornet-ben még bízom, majd talán az visszatéríti őt a helyes útra…
A néző azt várná, a fő cselekmény beindulását követően, hogy klasszikus alkotásokat láthat majd amatőr újragondolásban. Ám Gondry nagyon rosszul válogatta össze ezeket a filmeket. Bár találunk néhány szórakoztató felvételt (Szellemirtók), a többségük felejthető. Ahogy a színészi játék sem lesz a Be Kind Rewind erőssége. Jack Black gyakorlatilag ugyanolyan idióta, mint lenni szokott, nem is vele van a fő probléma. Mos Def szerintem erősen pályát tévesztett, Danny Glover pedig túlságos szürke, az amúgy sem túl jelentős szerepében.
Az utolsó negyed óra pedig egy gusztustalan giccs parádéba megy át. A filmet nézve az ember kimondottan sajnálja, hogy ez lett a végeredmény. Sokkal, de sokkal több volt a produkcióban, mint amennyit sikerült az alkotóknak kihozni belőle. Azért a rendező következő munkájában, a nemsokára mozikba kerülő Green Hornet-ben még bízom, majd talán az visszatéríti őt a helyes útra…
