Egy méltatlanul ismeretlen filmet szeretnék megismertetni / megszerettetni veletek. Remélem próbálkozásom sikeres lesz mert egy remek alkotásról van szó. Vannak olyan filmek, amiket nem tudsz bekategorizálni igazából sehová, mégis 5 perc után tudod hogy na ez egy olyan film. nem tudod miért is köt le, nem tudsz felsorolni dolgokat, csak ÉRZED. Valami ilyesmi lehet a csuklónyiszálók is. a magyar címtől nem kell sikítva kirohanni a szobából, nem valami gagyi horror, hanem egy viszonylag laza-szórakoztató-romantikus-keserédes másfél órás trip. Kicsit sem csöpög, nagyon szépen meg vannak az arányok, jók a váltások, lesüt róla hogy ez profi munka.Főhősünk egy Zia nevű 25 körüli srác, aki úgy dönt hogy nem kér több fogást az életből, és egy szürreális világban "él" tovább, miután felvágta az ereit. Itt megtörténik vele sok jó illetve kevésbé jó dolog, feltűnnek a régi életéből ismerős emberek, illetve ezen a helyen is megismer újabb érdekes karaktereket. Mindezt roppant jól adagolva kapjuk meg, nem unatkozunk, élvezzük a mozit. Az orosz csávót alakító színész játékát emelném ki elsősorban, zseniális karakter. Könnyen fogyasztható, kicsit nehezebben felejthető, nem mindennapos. Leginkább ezek igazak erre az alkotásra. A zene telitalálat, nagyon jól passzol a film hangulatához, ami úgy fest mint egy atomrobbanás utáni kisváros. Mégis magával ragad, beszippant, a hatása alá kerülsz. Akár jó passzban nézed meg, akár mélydepresszióban, jobb kedvre fog deríteni, anélkül hogy feelgood gagyi lenne, ez pedig nagy szó. Nagyon kevés ilyen film van, ezen kevés filmet pedig vétek nem megnézni.
Viszont! Ne ettől a filmtől várjunk hatalmas igazságokat, fortyogó drámát, zseniális fordulatokat. A sztoriban önmagában nincs semmi zseniális, a tálalás viszont első osztályú. Hihetetlen a kontraszt a film eleje és vége között, egy teljesen üres, szomorú lelkiállapot, a végén pedig egy gy abszolút jó valami, közötte pedig nagyon finom, nagyon édes átmenet. Erősen ajánlott kategória.
