71-ben nem csak az amerikaiak örvendeztettek meg minket egy kultikussá vált Harryvel, Európában is felbukkan egy stílusos névrokon (már ha egyáltalán az angolok a kontinens részének tekintik magukat).Harry Carter (Michael Caine) viszont rossz, a szó legrosszabb értelmében, hisz egy kis juttatásért cserébe bárkit szívesen eltesz láb alól. Ezúttal családi ügyek szólítják haza New Castleba, amit szívből utál, miután az öcsköst felettébb gyanús körülmények között elhunyt. Úgyhogy hősünk neki áll emberről emberre haladva felgöngyölíteni az ügyet, mindenkinek lefagy az arca, amikor Carter épp nekiáll kikérdezni valaki, mi pedig közben élvezzük a borús Anglia nyomasztó hangulatát. Mike Hodgesra bizonyosan nagy hatással volt az újhullámos generáció, nemcsak a főszereplő miatt, hanem azért is, mert nincsenek stúdiófelvételek, minden a szabadban játszódik, na és Roy Budd főtémája is zseniális: miközben szól a basszus, a billentyűs parádézik.
Carter egyfajta anti-Bond, ugyanolyan angolos eleganciával jár-kel a poros kisvárosban, mint Bond a fényűző partikon, csak sokkal brutálisabb. Egy fatönkkel vágja fejbe az egyik szerencsétlent, a másiknak meg áttolja a képét az ajtóüvegen, közben pedig angol úriember módjára törli meg a kiskanalat étkezés előtt. A hirtelen vágásokkal próbálják kerülni az erőszak megjelenítését, de ha ez néha komikusan hat is, rettentő hatásos. Carter ezenfelül önző és arrogáns, a nőkkel is goromba, egyszóval az égvilágon semmi jó nincs benne, de mi mégis imádjuk, mert a maga ura, senki sem lacafacázik vele, és ha mégis, annak kampec. Amikor Caine már nagyon csúnyán ráncolja a homlokát, mindenki sejtheti, hogy ebből semmi jó nem sül már ki: vagy a parkolóház 20. emeletéről fog kihajítani egy tagot, vagy a winchester csövével üti véresre. Akkor sem veszti el a lélekjelenlétét, ha épp pucérra vetkőzve szegezik neki a fegyvert. Carter alapjáraton véve elég nyugisnak tűnik, pedig rettentő pipa. Csak a gyerekpornó látványa az, ami képes kiborítani, tehát szorult ide azért némi szív, úgyhogy megy, hogy rendbe tegye a dolgot, később pedig a rendőrséget is sikerül profin megvezetnie.
Látszik, hogy a 70-es években járunk, mindenki menő ballonkabátot hord, vannak még angol kocsik és kagylós telefonok. Carter már a második csajt fekteti le és egy telefon-szexen is túl van, amikor végre elkapja a gyilkost, és akkor megitatja vele a szeszt amit már a film eleje óta magánál tartogatott (sőt, a film elején Carter legelső mozzanata is az, hogy önt magának egy pohárral). Mint aki jól végezte dolgát, elégedetten nevetgél, sétálgat a tengerparton, aztán felénk fordul és puff: Öld meg Cartert!
