Egy örök érvényű Disney klasszikusról szól jelen irományunk, mely azóta legendás kult státuszba emelkedett, s hatalmas rajongótáborral is rendelkezik. Bizony, sokaknak Tim Burton nevéről egyből a Karácsonyi lidércnyomás jut eszébe, nem alaptalanul, tegyük hozzá.
Tim Burton rendező kétség kívül élő legendának számít, hiszen filmjei egytől egyig olyanok, melyek rabul ejtik, s beszippantják az arra fogékonyakat, s lássuk be, nem minden művész képes ilyen erőteljes hatást kiváltani az emberekből. Művészetét leginkább a sötét, komor, groteszk figurák, s az irántuk oly nagy rokonszenv határozza meg, melyben sokszor a gótikus, vagy éppen a viktoriánus korszak is visszaköszön, növelve a mű hangulatát, s ennek egyvelegéből születik meg a hamisítatlan Tim Burton-film.
Tim pedig igen sokféle műfajban kipróbálta magát, melyekbe a legtöbb esetben sajátos képi világát és hangulati elemeit is beemelte. Készített képregény adaptációt, mindjárt kettőt is (Batman - 1989, Batman visszatér - 1992), életrajzi filmet (Ed Wood - 1994) könyvadaptációkat (Charlie és a csokigyár - 2005, Alice Csodaországban - 2010, Az Álmosvölgy legendája - 1999), vagy éppen idegen inváziós katasztrófafilmet (Támad a Mars! - 1996). Filmográfiája rendkívül változatos, s meg kell említenünk egy technikát, mely többször is visszaköszön munkásságában, s ennek segítségével is felejthetetlen művekkel ajándékozott meg bennünket, mint például éppen jelen irományunk alanyát.
Ez pedig nem más, mint a stop-motion, azon belül is a clay-motion technika, vagyis a gyurma animáció. Ezzel a technikával alkotta meg Tim Burton például 1982-ben a Vincent című animációs rövidfilmjét, vagy a 2005-ben általa rendezett Halott menyasszonyt is. S a közte eltelt időben, pontosabban 1993-ban alkotta meg a legendássá vált Karácsonyi lidércnyomás világát.
Mindenki Burton-höz köti a filmet, s igazuk is van, azonban nem ő volt ezúttal a rendező, hanem Henry Selick (Coraline és a titkos ajtó - 2009). Tim azonban nemcsak filmrendező, hanem festő és- rajzolóművész és költő is, s a műben található karakterek, valamint a történet teljesen az ő esze munkáját dicsérik, így joggal nevezhetjük Burton-t a film alkotójának, azonban Selick szakértelme, s Danny Elfman varázslatos dalai is hozzájárulnak ahhoz, hogy egy felejthetetlen élménnyé varázsolják az alkotást.
Történetünk Halloween városban játszódik, ahol minden a Halloween körüli ünneplés, valamint az arra való készülődésről szól. A város rettegett ijesztgetője, félelmetes főműsorszáma a rémséges, ám nagyon kedves Jack Skellington. Sajnos Jack már unalmasnak találja azt, hogy folyton a frászt hozza a másikra, s kissé megcsömörlött és megunta munkáját. Azonban mindent megváltoztat egy erdőben tett séta, aminek során nyomban Karácsony városban találja magát. Teljesen ámulatba esik a karácsonyi hangulat láttán, s annyira megtetszik neki az ünnep szépsége, tisztasága és ártatlansága, hogy elhatározza, idén bizony Halloween városba is elhozza a karácsonyt. Jack tervét lelkes támogatás övezi, de még ekkor még nem sejti senki sem, hogy mi is lesz a következménye a jóakaratának…
A történet magával ragadó, a karakterek pedig a lehető legváltozatosabbak. Nagyon jól el van találva a két világ közötti határvonal. Halloween város megjelenítése és az ott élő szereplők, Jack-en, Sally-n, a professzoron át a polgármesterig, a vámpírokkal, boszorkányokkal és a farkasemberrel bezárólag különlegesek, egyediek és a listát még sokáig lehetne folytatni. A film látványvilága és megjelenítése tehát kitűnő, művészi munka.
Persze a varázslatos látvány, a jó történet és a sok karakter nem lenne elég, mivel egy báb-musical-ről van szó, s mint ilyen, a zenék és dalok is nagyon fontosak. A film itt is csillagos ötösre vizsgázik, sőt, megkockáztatom, hogy a dalok lettek a legjobbak a filmben. És itt a nagyobb elismerés Danny Elfman-nak jár. Fülbemászó, ugyanakkor sokszor hátborzongató zenét és fantasztikus szövegeket sikerült alkotnia a mű alá. Sőt, Jack dalait saját maga énekelte fel.
A film egészén látszik az aprólékos művészi munka. Az animátorok és díszletesek remek munkát végeztek, hiszen minden szereplő valódi, igazi báb, ahogy a helyszínek is, sehol sincs CGI. Dicséret a rendezőnek, Henry Selick-nek, Danny Elfman-nak a felejthetetlen dalokért és zenéért (nemrégiben neves együttesek és zenészek feldolgozták a dalokat, többek között Marilyn Manson, a KoRn, az All American Rejects, vagy éppen Amy Lee. A lemezt Nightmare Revisited címen keressétek, melegen ajánlom meghallgatásra!).
Ízig-vérig Burton-mű, viselve a rendező kézjegyét. Különösen karácsonykor (Halloweenkor, vagy akár az év bármely szakaszában) ajánlom megtekintésre, hiszen a karácsony ennyire még nem volt lidércnyomásos!
