Képregényhősök mindig is voltak és mindig is lesznek. Nézzük mi a receptje egy ilyen hős születésének: 1.Kell egy szituáció ami kirángatja a hétköznapokból (mindegy, hogy átlagember, átlagalatti vagy feletti). 2. Kell valami krízishelyzet amit meg kell előzni. 3. Kell egy nő/férfi mert anélkül nem teljes a világ körforgása. A Megtorló nem rúgja fel ennek a szabályosságát, csupán máshogy értelmezi.A történet szerint Frank Castle (Thomas Jane) egy beépített rendőr, aki épp a maffia vezért, Howard Saint (John Travolta) fiának ügyletébe keveredik bele, és az egyik találkozó rosszul sül el a, fiú pedig meghal. Franket nem rázza meg ez az esemény nagyon, hisz ez volt a nyugalmazása előtti utolsó munkája, és egyébként is " rosszfiú volt a kis szent". Az öreg Howardot már annál inkább fájdalmasan érinti ez a szituáció. Vérbosszút forral Frank ellen és tesz róla, hogy a férfi mindent (és tényleg mindent, nem spoilerezném le) elveszítsen, még önön magát is. Szerintem itt van a film igazi ereje. Ahogy átadják a fájdalmat és a veszteséget. Olyan emberi és tényleg zaklatott, amit kevés hasonló filmben láttam. Persze ez nem akkora teljesítmény, mert ennek a filmnek ez a központi motívuma. Csúnya lett volna ha pont ezt tolják el, de akkor is, nekem átjött. Ezt csak erősíti a zene, ami tényleg végig sötét, borús, és szomorú rock, olyan ismert előadóknak köszönhetően mint pl. a Drowning Pool, Amy Lee és a The Seether. Két fő karakter van ugye a filmben. A két fájdalmat átélt apa: Frank és Howard. Frank karaktere erős, átélhető, és folyamatosan részesei vagyunk annak, hogy válik egy "egyszerű" emberből egy megkeseredett de egyenes tartású igazságosztóvá.
Nekem nagyon bejött egyébként ez a "hős". Azért mert más. Nincs különleges képessége, nincsenek speckó felszerelései, viszont van egy ládányi motivációja és ez fontos. Híve vagyok a jól kidolgozott és átélhető karaktereknek és számomra Frank majdnem ilyen. Ellenben Howard nagyon hiteltelen.Nem csak annak tulajdonítom, hogy az írók tojtak arra, hogy érezzük a fájdalmát és a gyászát, hanem annak is, hogy Travolta nagyon nem jó választás volt erre a szerepre. Ezt jól példázza, hogy Tom Jane kétségtelenül nem egy színészóriás, de még így is köröket ver - az amúgy más szerepekben kitűnően alakító - Travoltára. A történet nem egy nagy etwas. Klasszikus bosszúállós filmek sémáira épülő, itt-ott csavarokat tartalmazó sztori. A csavarokkal is az a baj, hogy előttünk dolgozzák ki, így nekünk nem üt, még ha a szereplőknek meglepőnek is hat. A fő baj a filmmel, hogy nagyon érződik, hogy nem bíztak benne a készítők. Pár vadabb húzás, több keserűség és látványelem elfért volna. Alacsony költségvetéssel dolgoztak, pedig ebben a filmben benne volt, hogy nagyon jól is sikerülhet. Persze számomra így is jó, de ettől nem fogok magasabb pontot adni neki. Gyorsan összefoglalva tehát: Egy egyedi képregényhős, egy egyedi atmoszféra, valóságos történet, viszont balga szereposztás, karakter kidolgozási és történeti hiányosságok, látványelemek majdnem teljes hiánya jellemzi a Megtorlót.
