J. Edgar Hoover neve talán sokaknak ismerős lehet. Aki korábban látott már egy FBI-os filmet az tudja, hogy nagyjából mivel is foglalkozik a szövetségi nyomozószerv. Most az FBI atyját ismerhetjük meg, aki a XX-ik században megreformálta az amerikai bűnüldözést, bevezette az ujjlenyomatok központi nyilvántartását és rengeteget tett, azért, hogy az FBI megfelelő jogokat szerezzen a hatékony bűnöldőzés érdekében. John Edgar Hoover nevéhez fűződik az FBI megalakulása, és ő volt aki ezidáig a leghosszabb ideig vezette a szervezetet. Negyvennyolc évig töltötte be hivatalát, egészen a haláláig. (Politikailag objektíven igyekszem fogalmazni, de fontos megemlítenem, hogy ez az ideológiákkal átitatott film egyáltalán nem tesz így)
Az idős igazgató, J. Edgar Hoover (Leonardo DiCaprio) emlékiratait készül megíratni, benne a BOI (1935.13.22-től FBI) megalakulásának és működésének igaz történetével. A történet 1919-től veszi kezdetét, Hoover ekkor Mitchell Palmer (Geogg Pierson) főügyész mellett dolgozott, és mindketten vaskeménységgel igyekeztek fellépni a radikális baloldaliak, a kommunisták ellen.
A Palmer ellen elkövetett éjszakai merénylet hozza el a változást a kommunisták és az imperialisták kapcsolatában. Hoover felismeri, hogy a bűnüldözési módszerek az ügynökségnél elavultak. Egész egyszerűen nem követik a "modern" technika újításait. Nincs központosított adatbázis a bűnözőkről, nincsenek ujjlenyomatok, sőt még a fényképek sincsenek összegyűjtve. Megismerkedik Helen Gandyvel (Naomi Watts) először megpróbálja elhívni egy közös ebédre, de a kosarat kap a nőtől. A kapcsolatuk korántsem ér itt véget, mert Helen lesz a férfi haláláig a titkárnője. A politikai elit az ifjú és ambiciózus jogász J. Edgar mellé áll és kinevezik igazgatónak így Igazságügyi Minisztérium feje lesz. Hősünk nem csak üldögél hatalmas íróasztala mögött, hanem rögtön átszervezi a nyomozóirodát. Kompetenciáik és hazafiasságuk alapján válogatja ki embereit, akik az állampolgárok érdekeire hivatkozva kegyetlenül leszámolnak a kommunistákkal. Illetve a bevándorlók ellen is harcol, majd a 30-as évek bandaháborújáiba száll be, Dilinger és embereinek lekapcsolásával lesz híres. Segítője, egyben jobbkeze és legbensőségesebb barátja Clyde Tolson (Armie Hammer) lesz, aki élete végéig mellette marad. Kapcsolatuk meglehetősen bizalmi, néhol félreérhető motívumok lepik meg a nézőt.
A Palmer ellen elkövetett éjszakai merénylet hozza el a változást a kommunisták és az imperialisták kapcsolatában. Hoover felismeri, hogy a bűnüldözési módszerek az ügynökségnél elavultak. Egész egyszerűen nem követik a "modern" technika újításait. Nincs központosított adatbázis a bűnözőkről, nincsenek ujjlenyomatok, sőt még a fényképek sincsenek összegyűjtve. Megismerkedik Helen Gandyvel (Naomi Watts) először megpróbálja elhívni egy közös ebédre, de a kosarat kap a nőtől. A kapcsolatuk korántsem ér itt véget, mert Helen lesz a férfi haláláig a titkárnője. A politikai elit az ifjú és ambiciózus jogász J. Edgar mellé áll és kinevezik igazgatónak így Igazságügyi Minisztérium feje lesz. Hősünk nem csak üldögél hatalmas íróasztala mögött, hanem rögtön átszervezi a nyomozóirodát. Kompetenciáik és hazafiasságuk alapján válogatja ki embereit, akik az állampolgárok érdekeire hivatkozva kegyetlenül leszámolnak a kommunistákkal. Illetve a bevándorlók ellen is harcol, majd a 30-as évek bandaháborújáiba száll be, Dilinger és embereinek lekapcsolásával lesz híres. Segítője, egyben jobbkeze és legbensőségesebb barátja Clyde Tolson (Armie Hammer) lesz, aki élete végéig mellette marad. Kapcsolatuk meglehetősen bizalmi, néhol félreérhető motívumok lepik meg a nézőt.
A film feleleveníti az összes jelentős állomást mind az FBI, mind Hoover történetében, kezdve a Lindbergh bébi utáni nyomozástól az első igazi nyomozói labor létrehozásán át a bandák lekapcsolásáig, megismerhetjük viszonyát a Kennedykkel, Martin Luther Kinggel, Nixonig bezárólag. Eastwood próbálja J.Edgar belső harcait bemutatni, a viktoriánus neveltetéséből származó előítéleteit, különös viszonyát édesanyjához, (Judi Dench) akivel egyébként a nő haláláig együtt élt. Igyekszik bemutatni, hogy egy ez a konzervatív férfi, miként volt képes együtt működni a Kennedyekkel, és hogy paranoiája miként segítette hozzá ahhoz, hogy ilyen sokáig a hivatal élén maradhasson.
A színészi játékot tekintve Leonardo DiCaprio megfelelő teljesítményt nyújt, az Eredetben nyújtott alakítását nem múlja felül. Mellesleg a film nagyobb részét öreggé maszkírozva tölti, tehát most biztos, hogy nem lesz a hölgyek kedvence. A többiek is korrektül helyt állnak, de semmi érdemlegeset nem tudnék kiemelni Armie Hammer vagy Naomi Watts játékában. Eastwoodot jó rendezőnek tartom, de a film meglehetősen lassúcska lett, nyújtja a történetet 137 percen keresztül. A történelmi események garmadáját eleveníti fel, néhol túlzott részletességgel, de 82 éves 4 Oscar-díjas Eastwood stílusa ilyen, figyel a részletekre. Próbál elfogulatlan maradni J. Edgarral szemben félig-meddig sikeresen.
Sokak szerint unalmas a film, én őket is megértem, mert valamilyen szinten igazuk van. Azonban az életrajzi filmek általában nem feltétlenül a szórakoztatást teszik az első helyre, sokkal fontosabb, hogy hitelesen ábrázolják az adott személyt akiről szól a film. Jelene esetben egy sokakat megosztó személyiség életét bemutatni 2 órában rettentő nehéz, főleg, ha ennyi történelmi utalást is igyekeztek a forgatókönyvbe belevinni. A J. Edgar nem lett kiemelkedően jó film, de Eastwood rajongóknak biztosan fog pár kellemes percet szerezni.
Sokak szerint unalmas a film, én őket is megértem, mert valamilyen szinten igazuk van. Azonban az életrajzi filmek általában nem feltétlenül a szórakoztatást teszik az első helyre, sokkal fontosabb, hogy hitelesen ábrázolják az adott személyt akiről szól a film. Jelene esetben egy sokakat megosztó személyiség életét bemutatni 2 órában rettentő nehéz, főleg, ha ennyi történelmi utalást is igyekeztek a forgatókönyvbe belevinni. A J. Edgar nem lett kiemelkedően jó film, de Eastwood rajongóknak biztosan fog pár kellemes percet szerezni.
