A pite utolsó (?) szelete, ami még mindig ugyanolyan jó, mint az első, hiába állt a hűtőben több évig.
 Ahogy beültem a moziba egyből olyan érzésem támadt, mintha pár rég nem látott jó baráttal ittam volna meg egy sört a közeli krimóban.

Ugyan hőseink már-már antik bútordarabok, mégis a régiek maradtak: Jim (Jason Biggs) ugyanolyan kétbalkezes, kétballábas, mint tinédzser korában, noha van egy gyereke, Kevin (Thomas Ian Nicholas) még mindig meg akar felelni aktuális nőjének, és igyekszik konyhakötényes jófiú lenni, Stifler (Sean William Scott) ugyanakkora pöcshuszár,mint a régi szép időkben, Oz (Chris Klein) szépfiúságát kihasználva a médiában talált állást, Finch (Eddie Kaye Thomas)  pedig... nos ő még mindig Finch.
A színészek hozzák a tőlük megszokott karaktert, nem adnak sem többet, sem kevesebbet. Valószínűleg legtöbbjüket ebbe a skatulyába zárták sajnos, ugyanis a pite utáni filmográfiájuk elég szegényes. (Viszont meg kell hagyni, jól áll nekik ez a szerep.)

A csapat azonban hiába van újra együtt és próbálják feleleveníteni a régi szép időket, azért rádöbbennek
arra, hogy némileg ők is változtak, ugyanúgy ahogy a világ: a srácok szemtelenebbek, a lányok pedig bevállalósabbak, mint bármikor. Ez a kettősség adja talán a filmnek azt a kellemes ízét, amit végig ott érzünk a szánkban a mozi nézése közben: egyszerre nosztalgikus, hiszen már majdhogynem tíz éve várunk a negyedik részre (igen, ez a negyedik rész, ugyanis az elmúlt évek "pitéi" valójában az "American Pie Presents" alcímet viselték, amire előszeretettel aggatták rá a folytatások számait), mégis valami újat ad, hisz hőseink immáron házas emberek, családapák, hírességek, vagy éppen a hierarchia alját súrolják.




Ha az ember emlékszik még a kamaszkorára, hogy miket művelt, visszagondol a régi barátokra, vagy éppen azokra, akiket ki nem állhatott, mégis ott sündörögtek középiskolás életének 90%-ában, esetleg átélt már egy érettségi találkozót és érezte már a viszontlátás örömét (még ha csak maximum tíz   percig is tartott) az értékelni fogja a film kissé nosztalgiára épített hangulatát, ami ott kísért az első kockától, az utolsóig.

A poénok a régi megszokott alpári, altesti "pités" poénok, így ha valakinek nem tetszett az első három rész, ezt sem fogja megszeretni. Aki viszont úgy várt erre részre, mint A PITE filmre, nos neki bátran jelentem: nem fog csalódni.
 A régi szereplők mind benne vannak - Jim apjától (Eugene Levy) elkezdve Stifler mamáján (Jennifer Coolidge) át egészen a meglepetésig... A szinkronhangok is a régiek (bár "Serminator" Sherman (Chris Owen) magyar hangja sajnos már nem él, Michelle (Alyson Hannigan) szinkronhangja pedig külföldön tartózkodik), a hangulat pedig szinte ugyanaz, amit megszokhattunk és megszerettünk a többiben is.

 Így nincs más, csak leülni pár jó baráttal, könnyesre röhögni magunkat egy jó filmen, akikkel aztán a mozi után tudunk nosztalgiázni egy sör mellett.

A feliratos előzetes: