Az Elveszett logikátlan, kidolgozatlan és gyenge thriller. Helyszínelők résznek elment volna, persze ott is egy gyengébb szériaelemként, de a film 94 percben dolgozza fel a történetet. A jelenetek időnként érdekfeszítőek, máskor meg a távirányító után nyúlósak, igaz a moziban erre nincs lehetőség. Bosszantó, hogy mennyire el lehet rontani egy filmet. Az egész tartalmasabb lett volna 40percben, mert sok a felesleges semmit mondó jelenet. Egy premier előtti vetítés keretein belül tekinthettem meg a filmet. Vegyes érzelmekkel távoztam a moziból, a temérdek logikai bukfenc ellenére, a cselekmény érdekesnek mondható, de jónak semmiképp. Sokat kihozhatott volna Allison Burnet (Underworld: Ébredés) az ötletből, mert az szerintem alapvetően jó. Ehelyett inkább egy gagyi forgatókönyv, szürke karakterek és kiszámítható jelenetek kerültek mozivászonra. További bosszantó elem, hogy Jennifer Carpenter (Dexter) neve még az előzetes alatt felkeltette az érdeklődésemet a film iránt, erre pedig konstatálnom kellett, hogy összesen körülbelül 5 percet kapott. Az egyébként általam tehetségesnek tartott színésznő olyan, mintha csak a film marketingje és büdzséje miatt került volna be a produkcióba. Van egy kis átverés szájíze is a hollywoodi drámának.
A történet egy kis erdei nyomozással veszi kezdetét Jill Parrish (Amanda Seyfried) folyamatosan a közeli erdőbe jár "túrázni" abban bízva, hogy egyszer megtalálja azt a vermet, amiben két évvel korábban egy sorozatgyilkos foglyaként raboskodott, de akkor leleményességének köszönhetően megmenekült. Azóta is kísérti elrablója szelleme, paranoiás és mindenkit gyanúsnak vél. Az egyetlen személy akivel jó kapcsolatot ápol az a húga Molly (Emily Wickersham). Molly rengeteget tanul és próbál nővérébe egy kis életet varázsolni, sikertelenül. A drámai fordulat, akkor következik be, amikor Jill hajnalban fáradtan hazaérkezik az éjszakai műszakjából. A korábban megbeszéltek ellenére húgát nem találja, ágyát üresen találja és csak egy fülbevalót talál utána. Mollynak pedig fontos vizsgája lenne délben és elképzelhetetlennek tartja, hogy következetes testvére csak úgy otthagy mindent csapot-papot. Arra a lehető legrémisztőbb következtetésre jut, hogy ugyanaz a sorozatgyilkos rabolta el a
testvérét, aki két évvel korábban őt rabolta el. Szerencsére sikerült
megszöknie, de úgy hiszi, hogy a gyilkos így akarja elvarrni a
befejezetlen szálakat. Jill a nyomozókhoz fordul, de a rendőrségen nem hisznek Jill-nek, őrültségnek vélik a dolgot, nekik
egyértelmű bizonyítékokra van szükségük, de a lány csak annyit tud, hogy a pizsamájában rabolták el Mollyt. Érzi, hogy gyorsan
kifutnak az időből, úgy véli, hogy mire a nap lemegy, húga a sorozatgyilkos legújabb áldozata lesz. Jill egyedül marad elméletével, senki máshoz nem fordulhat segítségért, ezért úgy dönt, hogy ő majd kinyomozza a bűncselekmény körülményeit és megtalálja féltett testvérét. A nyomozás jó úton halad valami csodával határos módon. Mindenki a lány segítségére van vagy tud valami érdemlegeset mondani. Az ügy felgöngyölítésének folyamatában egy óriási hátrányt okoz magának. Előveszi pisztolyát és ráfogja egy általa gyanúsnak vélt szerelőre. A megrémisztet férfi, pedig bejelenti a rendőrségen az esetet, ennek következtében a rendőrség körözést ad ki a szellemileg labilis Jill ellen. Na és itt megállnék egy kicsit, hogy lehet az, hogy a lánynak minden a kezére játszik? Arra jutottam, hogy a sorozatgyilkos intézte így, nem véletlenül látta el információval az embereket, akikkel találkozott. Illetve hagyott nyomokat maga után. Az emberrabló csapdába akarta csalni Jillt, aminek sikerességéről, most nem nyilatkoznék. Ha megnézed a filmet megvilágosodik, hogy miért gondolom így...
A film nem magyaráz meg semmit, kételyeket hagy mindenhol. A karakterek kidolgozatlanok és érzelmek kiváltására alkalmatlanok. A színész játékot tekintve Amanda Seyfried a közepes mércét alulról súrolja a többiek pedig egyszerűen érdektelenek. Semmi kiemelhetőt nem tudnék találni a munkájukban. A nyomozók nem gondolkodnak. A film egyetlen pozitívuma, hogy az emberrabló személye a film végéig titokban marad és szerintem nehezen megfejthető. Peter Hood (Wes Bentley) nyomozóra nagyobb hangsúlyt fektetnek, de hamar teljesen eltűnik a filmből, így gyanússá válik... A folyamatos információmorzsákat csipegető Jill egy barkácsbolt felé veszi az irányt, mert valahogy a gyilkos pont otthagyja a ragasztószalagról a számlát, ahol a lány könnyedén megtalálhatja. Jill bemegy nyugtát kiállító áruházba és a középkorú eladó-tulaj pedig minden gond nélkül emlékszik a tegnapi vevőre, sőt rengeteg hasznos információt árul el a lánynak, többek közt a Jill által keresett vásárló címét. A rendőrök eközben megtalálják kocsiját a parkolóban és a bolt felé tartanak. A szemfüles hölgy gyorsan veszi a lapot és elkéri a mosdókulcsot a középkorú férfitől, aki természetesen megmutatja hol találja. A rendőrök pár másodperc múlva a középkorú férfitől érdeklődnek, hogy nem-e volt itt egy lány. Jill pisztolyát használva kimászik a mellékhelyiség ablakán és sikeresen kereket old. Ez így még azt mondom elképzelhető, bár szürreális, de legyen. A nyomott vesztett rendőrök, hogy mégis miért nem kérdezik ki az eladót és tudják meg a Jill által keresett férfi címét? Rejtély... Na ez jelenet betette nekem a kaput innentől kezdve már nehezen tudtam élvezni a filmet. Hozzátenném, hogy a lezárás is pont ugyanilyen pocsék. Amikor már úgy véljük, hogy most fordul a kocka, és a műfaj közkedvelt utolsó csavarja manifesztálódik, sajnos jön a pocsék rendező, Heitor Dhalia és közli, hogy á minek az, nem kell, hogy a film jó és érdekes legyen. Eladható legyen és kész. Sajnos ez a film tartalmában, karaktereiben, kivételezésében sem alkot semmi maradandót.
A film egyszer talán megnézhető, de ettől semmi többet nem tudok pozitívan szólni róla
A film egyszer talán megnézhető, de ettől semmi többet nem tudok pozitívan szólni róla
Elveszett előzetes:
