Életünket véletlenek
sorozatai alkotják. Bele gondoltak már abba, milyen különös,
hogy miért pont akkor, és pont ott találkozunk a nagy Ő-vel, hogy
miért abban a pillanatban vállalunk gyermeket? Folyamatosan apró,
pici momentumokon múlik a sorsunk alakulása. Elegendő lehet csupán
annyi, hogy „a labda átmegy-e a hálón, avagy sem”…
Senkit ne rémítsen meg
a cím! Az első pár képkockát kivéve, szinte alig-alig jelenik
meg a sport. Nem hangsúlyos a film egészét nézve. Tehát tessék
csak nyugodtan megtekinteni azoknak is, akik nem rajonganak a
teniszért, hiszen Woody Allen (Vicky Cristina Barcelona,
Füles) olyan drámát rendezet, mely két órán keresztül fogva
tartja a nézőket, és oly mértékben azonosulni enged a
főszereplővel, hogy az már-már megrendítő. Egy olyan
karakternek szorít a publikum, akiben „kissé” orvosi esetet vél
felfedezni az ember, és nem éppen tisztességes módszerekkel hajt
a gazdaggá válás útján. Akkor mégis miért zárhatja a szívébe
a néző? Mert Woody Allen olyan fantasztikus módon építi fel a
karakter, hogy már a film kezdetekor a társaság beleéli magát
Chris (Jonathan Rhys Meyers) szerepébe. Ekkor ugyanis
még a semmiből próbál felkapaszkodni, és a gazdagok világába
betörni főhősünk. Amely szép lassan, ahogy haladunk előre a
történetben, kezd megváltozni, és az érdekkapcsolatok felszínre
törni. Ennek ellenére a továbbiakban is az ő oldalán marad a
néző. Pedig…
Chris egyszerre
két kapura is játszik. Mondhatni, nem egészen a fair play szerint.
Nem mellesleg igazán arrogáns, alapvetően ellenszenves, amolyan
kőbunkó típusú alak. Cselekedeteit szinte minden esetben az
irányítja, hogy mennyire juthat tőle előrébb. Egyedül Nola
(Scarlett Johansson) az, akihez más vezérli. A vágy, mely a
végzetes pillanatig folyamatosan fokozódik benne…
Nola más
karakter, bár azért ahogy mondani szokták zsák a foltját. Szóval
őt sem kell ám félteni. Mégis, ő a kissé naiv, ámde mindenre
elszánt szereplő. Céljai eléréséért hajlandó elmenni a
végsőkig, bár azt a bizonyos pontot nem képes átlépni.
Folyamatosan harcol a szerelméért, és még azt a nagyon aljas
„trükköt” is beveti, amelyet csak egy nő tud, de ez is kevés
a boldogságához.
Chloe (Emily
Mortimer), Chris felesége kettejük között áll, avagy
inkább Nola zavarja Chris és Chloe „idilli”
életét?
A szereplők egytől
egyig angolok, így hitelesebben prezentálják az angol felső
középosztály életvitelét. London tökéletes helyszín a dráma
számára. Egyszerre komoly arisztokratikus, és finom kulturális. A
zenei élmény felemelő. Az opera betétek gyengéden cirógatják
hallószerveinket, miközben végigvezetnek a film fontos
momentumain. Többször felfedezhető visszautalás korábbi
eseményekre, melyek akkor még inkább tartalmat, és értelmet
nyernek. A szövegkönyv alapjaiban véve mély alkotás, ezt pedig
színészi játékkal felvértezve olyan elegyet kapunk, melyet
elengedni a fülünk mellett vétek lenne. A keretes szerkezet pedig
egyszerűen zseniális választás a Match Point részére. Hiszen
igazi műalkotásról van szó. És nem csupán a zene, a rendezés,
a színészi alakítás, a vágás és a környezet, de a történet,
és annak feldolgozása, bemutatása miatt is.
Kihagyhatatlan mindazoknak,
akik szívesen gondolkoznak el műveken. Akik szeretik a művészi
jellegű-, és nem csupán a művészfilmeket. Valamint ajánlom mindazoknak
is, akik szívesen hallgatnak, illetve néznek tartalmas
párbeszédekkel, komoly mondanivalóval bíró filmeket.
Match Point előzetes:
Match Point előzetes:
