Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Életünket véletlenek sorozatai alkotják. Bele gondoltak már abba, milyen különös, hogy miért pont akkor, és pont ott találkozunk a nagy Ő-vel, hogy miért abban a pillanatban vállalunk gyermeket? Folyamatosan apró, pici momentumokon múlik a sorsunk alakulása. Elegendő lehet csupán annyi, hogy „a labda átmegy-e a hálón, avagy sem”…

Senkit ne rémítsen meg a cím! Az első pár képkockát kivéve, szinte alig-alig jelenik meg a sport. Nem hangsúlyos a film egészét nézve. Tehát tessék csak nyugodtan megtekinteni azoknak is, akik nem rajonganak a teniszért, hiszen Woody Allen (Vicky Cristina Barcelona, Füles) olyan drámát rendezet, mely két órán keresztül fogva tartja a nézőket, és oly mértékben azonosulni enged a főszereplővel, hogy az már-már megrendítő. Egy olyan karakternek szorít a publikum, akiben „kissé” orvosi esetet vél felfedezni az ember, és nem éppen tisztességes módszerekkel hajt a gazdaggá válás útján. Akkor mégis miért zárhatja a szívébe a néző? Mert Woody Allen olyan fantasztikus módon építi fel a karakter, hogy már a film kezdetekor a társaság beleéli magát Chris (Jonathan Rhys Meyers) szerepébe. Ekkor ugyanis még a semmiből próbál felkapaszkodni, és a gazdagok világába betörni főhősünk. Amely szép lassan, ahogy haladunk előre a történetben, kezd megváltozni, és az érdekkapcsolatok felszínre törni. Ennek ellenére a továbbiakban is az ő oldalán marad a néző. Pedig…

Chris egyszerre két kapura is játszik. Mondhatni, nem egészen a fair play szerint. Nem mellesleg igazán arrogáns, alapvetően ellenszenves, amolyan kőbunkó típusú alak. Cselekedeteit szinte minden esetben az irányítja, hogy mennyire juthat tőle előrébb. Egyedül Nola (Scarlett Johansson) az, akihez más vezérli. A vágy, mely a végzetes pillanatig folyamatosan fokozódik benne…

Nola más karakter, bár azért ahogy mondani szokták zsák a foltját. Szóval őt sem kell ám félteni. Mégis, ő a kissé naiv, ámde mindenre elszánt szereplő. Céljai eléréséért hajlandó elmenni a végsőkig, bár azt a bizonyos pontot nem képes átlépni. Folyamatosan harcol a szerelméért, és még azt a nagyon aljas „trükköt” is beveti, amelyet csak egy nő tud, de ez is kevés a boldogságához.

Chloe (Emily Mortimer), Chris felesége kettejük között áll, avagy inkább Nola zavarja Chris és Chloe „idilli” életét?

A szereplők egytől egyig angolok, így hitelesebben prezentálják az angol felső középosztály életvitelét. London tökéletes helyszín a dráma számára. Egyszerre komoly arisztokratikus, és finom kulturális. A zenei élmény felemelő. Az opera betétek gyengéden cirógatják hallószerveinket, miközben végigvezetnek a film fontos momentumain. Többször felfedezhető visszautalás korábbi eseményekre, melyek akkor még inkább tartalmat, és értelmet nyernek. A szövegkönyv alapjaiban véve mély alkotás, ezt pedig színészi játékkal felvértezve olyan elegyet kapunk, melyet elengedni a fülünk mellett vétek lenne. A keretes szerkezet pedig egyszerűen zseniális választás a Match Point részére. Hiszen igazi műalkotásról van szó. És nem csupán a zene, a rendezés, a színészi alakítás, a vágás és a környezet, de a történet, és annak feldolgozása, bemutatása miatt is.

Kihagyhatatlan mindazoknak, akik szívesen gondolkoznak el műveken. Akik szeretik a művészi jellegű-, és nem csupán a művészfilmeket. Valamint ajánlom mindazoknak is, akik szívesen hallgatnak, illetve néznek tartalmas párbeszédekkel, komoly mondanivalóval bíró filmeket.

Match Point előzetes:

http://hookum.blogspot.com/2012/03/match-point-2005.html

Megosztom

Iratkozz fel RSS csatornánkra (KATT IDE)

Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal...”

Vallás, misztikum, mágia, némi tudathasadással fűszerezve, mely így együttesen felvet jó pár kérdést a publikumban. Lakozhat több ember egy testben? Vagy netán lehet több személyisége egy embernek? Milyen következményekkel járhat, ha nem tudjuk mit tettünk, és mi történt velünk néhány perccel ezelőtt? Michael Cooney Végső menedék-ében példát láthatunk a kérdéskör vizsgálatára.

Az amerikai horror alapvetően egy súlyos, többszörös személyiségzavarral küzdő férfi életét tárja elénk, aki a történet előrehaladtával egyre komolyabb veszélyt jelent környezetére, illetve pszichológusára egyaránt. A páciens, Adam/David/Wesley (Jonathan Rhys Meyers) helyes kezelése fejtörést okoz még az olyan sokat tapasztalt orvosok számára is, mint Dr. Harding (Jeffrey DeMunn), vagy annak lánya, Cara Harding (Julianne Moore).

Cara mindent megtesz betege gyógyulása érdekében, keres-kutat annak sötét múltjában, és amolyan magándetektívként próbálja felgöngyölíteni a szálakat, ám minél közelebb kerül hozzá Adam, annál veszélyesebbé válik az egész Harding család életére nézve.

A Shelter izgalomban tart. A majd' két óra során szinte egy másodpercre sem engedi lankadni figyelmünket. Mindezt olyan hatásokkal éri el, hogy Adam-et egyik pillanatról a másikra teljesen más személyiségjegyekkel ruházzák fel a rendezők (Björn Stein, Mans Marlind) és az író. További jó példa még erre, Adam/David/Wesley emlékképei, amolyan emlékfoszlányai, amint valami ismerős helyzetbe, vagy helyszínre kerül.

Az alapötlet kicsit hasonlít Billy Milligan életére, melyet Daniel Keyes vetett papírra. Bár neki többszörösen hasadt volt a tudata, és az amerikai bíróság nem tudta eldönteni – több évnyi vizsgálat után sem –, hogy a bűncselekményeket Billy követte-e el, vagy a benne lakozó többi személyiség egyike...

A történet jó, ámde a Shelter-t mégis a két főszereplő teszi emlékezetessé. Tehát, remekül sikerült a szereplőválogatás. Jonathan Rhys Meyers már a Woody Allen Match Point-jában megcsillogtatta drámai képességeit, melyet jelen alkotás során is bőven kamatoztat. Adam szerepében megborzongat, és már-már félelemben is tart. Julianne Moore pedig egyszerre hiteles a vásznon, mint anya, és mint orvos. Az egyedül álló férfi, és a Chloe – A kísértés iskolája után ideális folytatás volt számára a Végső menedék. De ne feledkezzünk meg Jeffrey DeMunn (A köd, Cayman Went), és Adam édesanyját, Mrs. Bernburg-ot alakító Frances Conroy (Miért éppen Minnesota?,The Wicker Man) érdemeiről sem, hiszen ők is színészi játékukkal, és élettapasztalatukkal szintúgy rengeteget emelnek a mű színvonalán.

Összességében egy jó filmről van szó, mely egy erős alapsztorira építkezik kiváló színészi teljesítményekkel. Ajánlom mindazoknak, akik „szeretnek” félni, pszichológiai témákban tájékozottnak lenni, illetőleg valamely főszereplő elkötelezett hívei. 
Shelter Előzetes:

http://hookum.blogspot.com/2012/02/shelter-vegso-menedek-2010.html