Roland Emmerich neve egybeforrt az apokalipszissel: az ő keze alatt elpusztult a fél világ, jött Godzilla, jöttek űrlények a függetlenség napján, 2012-ben pedig természeti katasztrófák sorozata fogja sújtani a Földet, de John Cusack valahogy mindig hajszálhíján megússza. Így, amikor megnéztem a trailert, nem gondoltam volna, hogy ő ül a rendezői székben. Talán Woody Allen-re is előbb tippeltem volna.
A film egy régóta elfelejtett teóriát éleszt újjá, mégpedig azt, hogy Shakespeare műveit nem ő írta. Így a film a XV. századi Angliába teleportál minket, I. Erzsébet korába, oda, ahol az emberek esténként színházba jártak és nem Barátok Köztöt néztek a tévében. A színház azonban ugyanúgy a politikai manipuláció egyik eszköze, mint jelenkorban a tévé.
A történet egy in medias res-el kezd, majd visszaugrunk az időben és láthatjuk Edward de Verdét, Oxford grófját, amint 9 évesen már drámákat ír. Ezután a filmre a későbbiekben is jellemző időugrás következik, majd megtudjuk, hogy az ifjú Edward (Jamie Campbell Bower), William Cecilehez (David Thewlis) költözik. Azonban bekövetkezik a végzetes baleset, ami egy lavinát indít el: Edward leszúrja a szobájában rejtőzködő férfit, aki a verseit akarta ellopni, Willam pedig azt kéri hallgatásáért cserébe, hogy vegye el a lányát, ezzel a család vagyonát és helyét biztosítja. Edward megteszi ezt, bár nem érez semmit a lány iránt, tovább folytatja az írást. Újabb időugrás: az immár idősebb Edward (Rhys Ifans) megbízza Ben Johnsont (Sebastian Armesto), hogy adja ki saját nevében a műveit. A színdarabokat azonban az olvasni igen, bár írni nem tudó William Shakespeare (Rafe Spall) vállalja be egy alkalommal, de ráérez a siker ízére, és zsarolni kezdi Edwardot.
A film vontatottan indul, én személy szerint a 40. perc után kaptam el azt a bizonyos fonalat, itt kezdett ugyanis a film érdekessé és izgalmassá válni. A sok név, és a néhol jellemtelen karakterek miatt az elején nehéz helyére tenni a dolgokat, ki kicsoda, mi miért történik.
A színészek jól játszanak, azonban a karakterek nem lettek elég alaposan kidolgozva, ez azért sokat ront a film összképén. Bár én nem vagyok egy nagy "Shakespeare-fan", azért erőteljes túlzásnak tartom, hogy a szerzőt teljesen debil, prostivadász, kapzsi embernek ábrázolja lehetséges, hogy ez néhány embernél ki fogja verni a biztosítékot.
A forgatókönyv azonban egész jól kidolgozott, a film végére pedig az ember tényleg bele tudja élni magát a Tudor-kori Angliába, a film fényképezése pedig gyönyörű, ez egy igen nagy piros pont. Bár nálam kicsit sok volt benne a színház-jelenet (bár akit érdekel, neki ez is nagyon tetszeni fog), és tényleg kicsit lassú volt, azért egy nagyon igényesen kivitelezett összeesküvés-filmet láthatunk.
Aki az Anonymus-hacker csoportról szeretne egy dokumentumfilmet látni, végképp ne álljon neki, továbbá lehetőleg ne egy álmos sörmámoros szombat estén nézzük meg, inkább egy csendes vasárnap délutánon, így minden bizonnyal nagyobb lesz az élvezeti faktor.
Aki az Anonymus-hacker csoportról szeretne egy dokumentumfilmet látni, végképp ne álljon neki, továbbá lehetőleg ne egy álmos sörmámoros szombat estén nézzük meg, inkább egy csendes vasárnap délutánon, így minden bizonnyal nagyobb lesz az élvezeti faktor.
Az Anonymus angol nyelvű feliratos előzetese:
