Mostanában nagyon rákaptam a horrorra és a thrillerre. Sajnos folyamatosan csalódnom kell. Rosszabbnál rosszabb groteszk szörnyekkel szembesülök, még viccnek is gyenge paródiákkal és helyenként jó ötletekkel amit valahogy csak sikerül elkótyavetyélni. Az Álmok otthona ezek közül az utolsóba tartozik. Maga az ötlet nem volt egyedi, de gázos sem, csak ne hajazott volna egy másik filmre helyenként, mint annak silány árnyéka. Na de erről majd később...
Will Atenton (Daniel Craig) a hajdanán sikeres író feleségével Libby-vel (Rachel Weisz) és két gyönyörű kislányával új házba költözik. A hely mindegyikük, de főleg Will számára nyomasztó, idegei pedig pattanásig feszülnek, amikor egyik este zajokat hall a pincéből és ott egy kamaszokból álló csoportot talál akik szekta jelleggel holtakat próbálnak idézni. Hamar kiderül, hogy bizony a csinos kis vityillóban Willék előtt már lakott egy hasonló szerkezeti felépítésből álló família (apu, anyu, 2 pici lány), ahol a jó fater egy rózsás napon begajdult és szép sorjában kiírtott mindenkit. Willnek ekkor már végképp nincs ihlete és aludni sem tud ,úgyhogy furán viselkedő szomszédja (Naomi Watts) segítségét kéri a gyilkosság pontos felderítéséhez.
Engem anno már a trailer sem győzött meg, de úgy voltam vele; nosza adjunk egy esélyt neki, hátha kellemes meglepetés lesz. Nem lett az. Nézzük többen a filmet, az emberek morzsolódnak le mellőlem álmosságra hivatkozva.Egyedül maradok az Álmok otthonával. Egy órán keresztül semmi nem történik, de kitartok. Aztán beindul döcögősen, de ott meg olyan érzésem van, mintha túl akarták volna csavarintani a dolgokat. Egy fordulat, két fordulat, túl sok fordulat, unalmas fordulat, elcsépelt fordulat, Ezek közül több is nagyon emlékeztetett a Martin Scorcese rendezte Viharszigetre, ami azért egy nagyon erős mozi. Ha azt nem láttam volna, talán még ez is elmegy másnapos rántott húsként, de így inkább csak többnapos sültkrumpli.
A 6 Oscar díjra jelölt Jim Sheridantól azért többet vártam volna, mint, hogy más lerántott bőrével veregeti a csalánt hasztalanul. A neves színészgárda sem dob semmit az alkotáson. Rachel Weisz( A múmia) és Naomi Watts (A kör) sosem voltak nagy kedvenceim (félreértés ne essék, nem utálom őket maximum semlegesek), Daniel Craig-et (A tetovált lány, Casino Royale) azonban nem értem. Egyszer nagyon jó filmekben játszik, máskor meg legalja mozikban. Az Álmok otthonát neki sikerült kicsit feldobnia. Ha esetleg a film megnézésére szánjátok magatokat: van egy jelenet amiben meglát egy halott cicust, ott érdemes az arcát figyelni. Frenetikus. A macsek miatt meg elnézést, nem akartam bármilyen poént lelőni, de a horrorkészítők sosem voltak nagy állatbarátok...
Úgy érzem készülhetett volna ebből valami sokkal jobb, de mintha valahol elakadtak volna és ezért minden lehetséges jónak tűnő, de sokszor oda nem illő ötletet tettek bele. Kár érte.
Dream House előzetes:
