Közeleg tehát a végső megmérettetés. Luke Skywalker (Mark Hamill) hazaindul a Tatooinra, hogy kisegítse elrabolt és hibernált öreg cimboráját, Han Solót (Harrison Ford), és a ranglejtve, álruhában szintén ott tébláboló Leia hercegnőt (Carrie Fisher) és Lando Calrissiant (Billy Dee Williams)
az ocsmány és nagyhatalmú hutt, Jabba börtönéből. A halálos ítéletükre váró hőseink kishíján egy homokféreg gyomrában végzik, nagy megpróbáltatások árán mégis
kiverekszik magukat húzos helyzetükből, Jabba és kísérete fölé
kerekednek, majd elhagyják a Tatooine-t, hogy előkészülhessenek a
Birodalom elleni végső összeütközésre. Luke Skywalker ígéretéhez hűen
látogatást tesz régi mesterénél, Yodánál (Frank Oz), hogy az tanítsa tovább és képezze ki igazi jedi lovaggá. Az öreg Obi-Wan Kenobi (Alec Guinness) mester halálát követően szelleme buzdítja Luke-ot, hogy tegye félre személyes érzelmeit és harcoljon Darth Vader (David Prowse) és az Uralkodó (Ian McDiarmid)
ellen, akik ebben a galaktikában a zsarnokság, a sötétség
megtestesítői. Az elkerülhetetlen megmérettetés közeleg.A hatodik epizód egy rendkívül hosszú tatooine-i fogsággal kezdődik, amelynek során barátaink leleményességüknek és bátorságuknak köszönhetően porig égetik Jabba birodalmát. Ez a felvezetés csupán a látványorgia ízlelgetése, fitogtatása, amolyan szemgyönyörködtető üresjárat, mert a tulajdonképpeni cselekmény csak ezután indul be. A film második szakaszában tanúi lehetünk az endor-i küzdelem előkészületeinek, majd magának a nagyszabású, földön és űrben egyaránt vívott csatának. A mű nem sokat tesz hozzá az elődök által lefektetett alapokhoz, inkább csak összegzi azokat az eseményeket, amelyek a múltban lefolytak, és az egész cselekménymenet a múlt dolgainak egyenes következménye: A Birodalom visszavág hullámvölgye után szükségszerűen jónak, váratlan, előnyös fordulatnak kell következnie - az események tehát meglehetősen kiszámíthatóak. Nincsenek benne olyan briliáns csavarok, mint az ötödik epizódban, nincsen olyan világvége szaga a történetnek, A Jedi visszatér a megoldások filmje. A jó végső és megfellebbezhetetlen győzelmét sejthettük eddig is, de akkor mi adja A Jedi visszatér sava-borsát? Tovább bonyolódik például Luke és Darth Vader apa-fiú kapcsolata, és hosszas szembenállásuk itt teljesedik ki igazán.
A mű gyöngyszeme és
tetőpontja a Luke Skywalker lelkében lejátszódó vívódás a Világos és a
Sötét oldal között: a gonosz aljas és gátlástalan csábítása, az Uralkodó
mohó törekvései, amelyek az ifjú Skywalker bekebelezésére irányulnak.
Persze nem csak kettejük közt feszül ellentét; nagy a szerepe Darth
Vader nagyúrnak, alias Anakin Skywalkernek, aki mitikus jelentőséggel
bír; bármilyen bizarr is az összehasonlítás, a keresztény vallásban
Istennel vonható párhuzamba Vader, akit a fia, a Fiúisten (Luke
Skywalker) vált meg. Már-már messiási szférába emelkedő dolgokat látunk:
ellenállás az Ördög (az Uralkodó) szégyentelen csábításának, megváltás,
a Jó önzetlenségének diadala, a zsarnok kínkeserves pusztulása. Mi ez?
Csupa olyan dolog, amiről már hallottunk, tanultunk, olyan dolgok,
amelyek az általános műveltség részei, amelyek mindig is érdekeltek
minket, mindig is megmozgatták fantáziánkat. Az életből merített
hasonlatok, hitbeli kérdések, tanok vegyülnek a páratlan látványorgiával
ebben a mindent felülmúló, káprázatos befejezésben. Az Endor mellett
zajló űrcsata pedig a tökéletesség határán áll, még mai szemmel nézve is
káprázatos a birodalmi és a szövetségi flotta nagyszabású
összeütközése. Persze nem minden esemény sikerült ilyen szórakoztatóra:
az ewokokkal történő, hosszadalmas vacakolás szerintem túlzottan nagy
engedménynek bizonyult a kisgyermekek számára, és semmivel sem viszi
előbbre a fő cselekményvonalat. Akadnak, akadnak üresjáratok, néhol leül
a film, néhol már-már óvodássá fiatalodunk, de ez mégiscsak méltó és
roppant izgalmas befejezése egy világhíres, több évtizedet felölelő,
monumentális, intergalaktikus családi történetnek, egy legendának, amely
-ha kerek egésszé is állt össze- sosem ér véget.Star Wars VI. A Jedi visszatér jelenet:
