Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal...”
Vallás, misztikum, mágia, némi tudathasadással fűszerezve, mely így együttesen felvet jó pár kérdést a publikumban. Lakozhat több ember egy testben? Vagy netán lehet több személyisége egy embernek? Milyen következményekkel járhat, ha nem tudjuk mit tettünk, és mi történt velünk néhány perccel ezelőtt? Michael Cooney Végső menedék-ében példát láthatunk a kérdéskör vizsgálatára.
Az amerikai horror alapvetően egy súlyos, többszörös személyiségzavarral küzdő férfi életét tárja elénk, aki a történet előrehaladtával egyre komolyabb veszélyt jelent környezetére, illetve pszichológusára egyaránt. A páciens, Adam/David/Wesley (Jonathan Rhys Meyers) helyes kezelése fejtörést okoz még az olyan sokat tapasztalt orvosok számára is, mint Dr. Harding (Jeffrey DeMunn), vagy annak lánya, Cara Harding (Julianne Moore).
Cara mindent megtesz betege gyógyulása érdekében, keres-kutat annak sötét múltjában, és amolyan magándetektívként próbálja felgöngyölíteni a szálakat, ám minél közelebb kerül hozzá Adam, annál veszélyesebbé válik az egész Harding család életére nézve.
A Shelter izgalomban tart. A majd' két óra során szinte egy másodpercre sem engedi lankadni figyelmünket. Mindezt olyan hatásokkal éri el, hogy Adam-et egyik pillanatról a másikra teljesen más személyiségjegyekkel ruházzák fel a rendezők (Björn Stein, Mans Marlind) és az író. További jó példa még erre, Adam/David/Wesley emlékképei, amolyan emlékfoszlányai, amint valami ismerős helyzetbe, vagy helyszínre kerül.
Az alapötlet kicsit hasonlít Billy Milligan életére, melyet Daniel Keyes vetett papírra. Bár neki többszörösen hasadt volt a tudata, és az amerikai bíróság nem tudta eldönteni – több évnyi vizsgálat után sem –, hogy a bűncselekményeket Billy követte-e el, vagy a benne lakozó többi személyiség egyike...
A történet jó, ámde a Shelter-t mégis a két főszereplő teszi emlékezetessé. Tehát, remekül sikerült a szereplőválogatás. Jonathan Rhys Meyers már a Woody Allen Match Point-jában megcsillogtatta drámai képességeit, melyet jelen alkotás során is bőven kamatoztat. Adam szerepében megborzongat, és már-már félelemben is tart. Julianne Moore pedig egyszerre hiteles a vásznon, mint anya, és mint orvos. Az egyedül álló férfi, és a Chloe – A kísértés iskolája után ideális folytatás volt számára a Végső menedék. De ne feledkezzünk meg Jeffrey DeMunn (A köd, Cayman Went), és Adam édesanyját, Mrs. Bernburg-ot alakító Frances Conroy (Miért éppen Minnesota?,The Wicker Man) érdemeiről sem, hiszen ők is színészi játékukkal, és élettapasztalatukkal szintúgy rengeteget emelnek a mű színvonalán.
Összességében egy jó filmről van szó, mely egy erős alapsztorira építkezik kiváló színészi teljesítményekkel. Ajánlom mindazoknak, akik „szeretnek” félni, pszichológiai témákban tájékozottnak lenni, illetőleg valamely főszereplő elkötelezett hívei.
Shelter Előzetes:
Shelter Előzetes:
