A hetvenes évek végén elharapódzott slasher-hullámnak köszönhetően (úgy kb. a Péntek 13 után, bár igazából talán a Black Christmast tekinthetjük elsőnek a sorban) több édes-gyermeke és mostohagyermeke egyaránt született a zsánernek. Gyorsan készültek és kevés pénzből össze lehetett őket hozni, maga a formula is meglehetősen egyszerű volt: végy néhány fiatal fiút és lányt, majd módszeresen, szépen sorjában gyilkoltasd le őket egy rejtélyes alakkal. Természetesen a végére pedig hagyj meg egy túlélő embert, általában lányt. A gyilkosságok legyenek kreatívan kivitelezettek, leginkább véresek és enyhén szadisták. Egyszerű a képlet, és ennek köszönhetően nem is egy klasszikusa, univerzálisan szeretett példánya akad a műfajnak.
A Sleepaway Camp egy kislányról és a testvéréről szól, akik elmennek nyáron egy hétre táborozni valamilyen tóhoz. A kislány borzasztóan félénk és visszahúzódó természete révén folytonos piszkálódásoknak van kitéve, ebből kifolyólag pedig hamarosan gyilkosságsorozat veszi kezdetét. Aki csak egy rossz szót is mer szólni a lányhoz, másnapra egészen biztosan elhalálozik, lehetőleg úgy, hogy az balesetnek látszódjék.
Namármost, igen érdekes szerzet ez a film. Egyrészről szépen beilleszkedik a hasonló témájú slasher-filmek közé, másrészről viszont igyekezett újítani a jól bevált formulán. Bizonyos stílusjegyek ugyan megtalálhatók, de sok tekintetben megváltoztatva jelennek meg. A gyilkos kiléte itt is rejtély, egészen a végéig nem vagyunk tisztában azzal, hogy ki is a tettes valójában, habár erre a film - vagy direkt vagy a forgatókönyv fogyatékosságból adódóan - nem csinál "akkora" dolgot, maximum kettő potenciális gyanúsítottat tudunk végig előállítani, többet nem. Ettől függetlenül persze a rejtély az rejtély.
A másik furcsa változtatás a jól bevált szabályokon, az maga a közeg. A szereplők jóval fiatalabbak, mint ahogyan azt megszoktuk egy ilyen és ehhez hasonló alkotásban, tehát a szexualitás és a petting itt még maximum említés szintjén van jelen, vagy csak úgy ott van a levegőben. Ahogyan a szexualitás nullára lett redukálva, úgy az erőszakot is minimumra vették. Egy kaszabolós horrorban ugye általában az egyik legizgalmasabb rész mindig az, hogy a gyilkos miként mészárolja le egyes áldozatait, itt azonban ezek a jelenetek nem teljesen ütnek, nyomába se érnek Jason bozótvágós hentelésének, ámbár lehet csak én vagyok túlságosan finnyás. Mindenesetre a gore-faktor nagyon alacsonyan mozog.
Ami még rettentő érdekes dolog ebben a filmben, az a befejezés. A konklúzió. Megmondom őszintén, kíváncsian vártam a végét, mert olvastam sok helyen, hogy van valami csattanó, de nem tudom igazán, hogy mit is gondoljak róla. Egyfelől kész röhej, másfelől valóban meglepő és némileg "sokkoló" is, értékelem, hogy behoztak egy ilyen témát, még ha csak így felszínen, érintőlegesen is, de vitt egy kis újdonságot az egészbe. Gyakorlatilag a röhejesség és a sokkolás határfokán mozog a finálé, de azt hiszem nem pejoratív értelemben értem, így pár nappal a film megtekintése után képes vagyok jobban értékelni.
Összességében nem egy olthatatlan klasszikus ez, viszont kellően szórakoztató tud lenni, a végéről pedig mindenkinek megvan/meglesz a véleménye biztos. De láttam jobbat is, az tény.
