A horror műfaj kicsit olyan, mint a tejbegríz. Van aki szereti, van aki nem, van aki már kinőtt belőle, akivel csak megakarták etetni és olyan is akad aki allergiás rá. Köze azonban mindenkinek volt hozzá valamikor. Tizenéves korunkban a szülői tilalom késztetett rá, hogy mikor az ősök már alszanak sunyiban megnézzünk valami jó kis rémisztgetőst, esetleg elvigyük rá barátunkat/barátnőnket egy kis odabújós tapi reményében. Sajnos, mivel ezt rengeteg rendező tudja, kifutószalagon érkeznek hozzánk a horrorok melyek egyre gyengébb minőségűek (kivételek szerencsére vannak). Kim (Katie Holmes) és Alex (Guy Pearce) elvállalják egy ódon, kastély jellegű ház restaurálását és annak készenlétéig be is költöznek. Hozzájuk kerül Alex előző kapcsolatából származó kislánya Sally (Bailee Madison), akit a jó mami valamilyen okból véglegesen átruház apukára. Nem túl vígan telnek az unalmasabbnál unalmasabb napok ( a film első negyven!!! percéig szinte semmi nem történik), Alex nem nagyon tud lányával mit kezdeni, Kim próbál jó mostoha lenni, Sally pedig sanyarú során hisztizik magában.
A film, a hátborzongató trailer ellenére szerintem csöppet sem félelmetes. A feléig valóban nem nagyon van cselekmény, utána pedig valamiféle röhejes komédiába megy át. Furcsa patkány-majom szerű fogtündér lények jelennek meg, akik bár apróak nyilvánvalóan sokkal eszesebbek mint a szereplőink. Jó, értem én, hogy a legtöbb horror hősei helyenként butácskák, mert ugyebár fel kell szaladniuk az emeletre meg eldobni a fegyverüket, hogy a gyilkos rémlénynek legyen kit megölnie, de ez azért már túlzás. A karakterek konkrétan primitívek sajnos. Csattanóra vagy magyarázatra ne számítsunk, van erre valami "veszett fejsze nyele próbálkozás", de az igencsak gyengécskére sikeredett.
Katie Holmes-nak (A fülke, Rossz álmok) sikerült alulmúlnia önmagát. Nem tudom, hogy Tom Cruise tiltotta le a hiteles játékról vagy sem, de az tény, hogy szinte végig semmilyen érzelmet nem sikerült előcsalnia önmagából. Guy Pearce ( A király beszéde) ebben az alkotásban szóra sem érdemes. A Sally-t alakító Bailee Madison (Kellékfeleség), pedig volt már jobb is máshol. Tudom, hogy minden gyermek szép meg aranyos, de neki ebben a filmben mégis sikerült elég irritálónak lennie.
A rendező Troy Nixey felett azért még nem törnék pálcát, hiszen ez az első egész estés filmje. A Don't Be Afraid of the Dark-ot a kritika és a nézősereg is vegyes érdeklődéssel fogadta. A horror még paródiaként sem állja meg a helyét, senkinek nem ajánlom.
