Senkit se tévesszen meg a sorozat címe, ugyanis annak semmiféle köze nincs a 2008-as, magyarul azonos című (angolul The Happening) sci-fi thrillerhez. A téma nem mondhatni teljesen új próbálkozásnak, hiszen megtalálni benne néhány nem is olyan régi sorozat kulcsfontosságú elemeit. Akik végignézték a Lostot, vagy megpróbálkoztak az azóta megbukott Flashforward-del, azoknak garantáltan el fogja nyerni a tetszését. Az egyetlen probléma ott van, hogy Amerikában jelenleg a bukáshoz nagyon közel állnak a készítők, amit egyfelől az értetlen nézők (akik felől a Lost is elvérezhetett volna), másfelől a stáb szedett-vedettségének számlájára írok. A 22 epizódból álló első szériában minimum öt rendező működött már közre, ráadásul egyikük sem valami ismert, ugyanis még nem sikerült egyetlen sorozatot sem végigvinniük, ugyanakkor közreműködtek olyan sorozatokban, mint a Mélység fantomja (Jonas Pate, Jeffrey Reiner), a 24 (Milan Cheylov), vagy a New York-i helyszínelők (Norberto Barba). Nagyjából ez a helyzet az írók táborával is, hiszen az egyetlen állandó forgatókönyvíró mellett (Nick Wauters) ki tudja hány másik segédkezett már, ráadásul ő is csak epizód-író volt mindeddig.A történet egy az 1940-es évek elején lezuhanó gép túlélői köré épül, akiket azóta az amerikai kormány mindenféle társadalomtól elkülönítve fogva tart egy erre kialakított speciális létesítményben. Ennek egyetlen oka a tőlük való félelem, amelyre egyetlen százalék DNS-beli eltérés szolgáltat okot. Azonban az egyetlen fizikai megnyilvánulása ennek az eltérésnek, hogy a fogvatartottak jóval lassabban öregszenek a megszokottnál. 66 év után azonban egy újító szellemű elnök (Blair Underwood: A nagy dobás, Christine kalandjai) tudomást szerez a túlélők létezéséről és tárgyalni kezd a vezetőjükkel, Sophia-val (Laura Innes: Vészhelyzet). Mikor azonban úgy dönt, hogy Sophiaval az oldalán bejelentést tesz a sajtó előtt a csoport létezéséről, egy szélsőséges csoport eltérít egy repülőgépet, azzal a szándékkal, hogy a floridai elnöki rezidenciába való becsapódáskor megölje az elnököt. A becsapódás előtt néhány pillanattal azonban a gép köddé válik, s nem sokkal később Arizonában ér földet a sivatagban.
A történet egy másik szálán megismerhetjük Sean-t (Jason Ritter: A
trükk), aki barátnőjével, Leilával (Sarah Roemer: Disturbia) elindul egy romantikus hajóútra, azonban a lánynak a negyedik napon nyoma vész, akár csak minden jelnek, hogy ők ketten valaha is a fedélzetre léptek volna. Sean hajthatatlanul kutatja a lányt, habár eközben lezuhan azzal a bizonyos repülővel és túlél még egy tucatnyi helyzetet, amibe az elnök elleni összeesküvés miatt cseppen. Az egyetlen dolog pedig ami az összes szálat összeköti, a rejtélyes túlélők azon csoportja, akik 1944-ben elég egészségesek voltak ahhoz, hogy elmeneküljenek és elrejtőzzenek.Az első epizód elég ütősre sikerült, az sem zavart, hogy az esemény ugrál mind időben, mind a szereplők között, hiszen a honnan-hova váltást teljesen egyértelművé tették feliratokkal. A cselekmény eközben nem lanyhul, teljesen leköti az ember figyelmét, s habár sok fontos dolgot megtudhatunk már az első két epizódból, elég megválaszolatlan kérdés marad ahhoz, hogy az ember meg akarja nézni a következő részt is.
Mivel itthon még csak a negyedik rész van műsoron a TV6-on, mindenkit arra buzdítok, hogy hozza be a lemaradását és lásson neki ennek a sorozatnak, és én megígérem, hogy nem fogjátok megbánni. Mi is adna erre okot, mikor a történet nagyszerű, a szereplők jók, az írók és rendezők sokasága pedig nem látszik meg a kész munkán, egy kerek egészet kapunk, amit érdemes is elfogyasztani. Viszont mint mondtam, a folytatás rajtunk is múlik, hiszen az amerikai nézőknek ez a sorozat is túl magasröptűre sikeredett, ugyanakkor az NBC nem hagyja magát, hiszen közösségi portálokon a nézők csatlakozásával és közreműködésével próbálják képernyőn tartani a történetet.
