Yes Man - Az Igenember (2008)

péntek, július 01, 2011 Bejegyezte: Péter andrás
A napokban bemutatott Mr. Popper pingvinjei apropóján elővettük Carrey kettővel ezelőtti komédiáját.

A Yes Man nem egy nagy eresztés, középszerű, tisztességes amcsi vígjáték, plussz Jim Carrey. Ezt az arcot sokan kedvelik, sokan meg nem, én igen, mivel a sok komédia mellett főszerepelt a valóság-showos filmben meg az emlékezetkitörlősben, miatta rögzült belém a "Paaancseeer" beszólás, no és az amerikai show-műsorok egy időben rendesen be voltak tojva, hogy mi lesz ha a Jim Carreyt meghívják a műsorba, mert ilyenkor rendszerint leveti a gátlásait. Hát ennyit az öregedő Carreyről, rutinmunka neki a Yes Man, elviszi a hátán. Viszont tényleg furcsa nézni, hogy a sztárok is ráncosodnak, főleg ha gumiból van az ember arca.

Persze hogy is várhatnánk többet a Yes Mantől, amikor egy olyan szürke arcot ültettek a direktori székbe, mint Peyton Reed. Nem sokat mond az ürge neve, mi? Nos, hát van neki még néhány iparosmunkája, a Szakítópróba nem is rossz. Leszerződtettek még egy "jónő"t is a filmhez Deschanel személyében, hát ő sem az ilyen filmekben alakít nagyot, tulajdonképpen csak mosolyognia kell és kész, elolvadtunk.

Sztori: Jim Carrey még mindig maga alatt van befuccsolt házassága miatt, és szar az élete. Lassan a barátai is feladják, mert allandóan kimenti magát a közös programokból, de akkor valahogy bekerül a Yes Man programba, és mindenre igent mond (Danny Wallace, a Yes Man lifestyle kiagyalója egyébként élő személy, írt is ilyen könyvet, ami vezetett is ilyen-olyan bestseller listákat). Mivel a kezdeti tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez bejön, eldurvul a helyzet, és tényleg mindenre igent mond, már csak babonából is. Szerencsére elég jó fizetése van, úgyhogy bírja anyagilag is, amit mi nagyon irigylünk. Aztán beleszeret Zooey Deschanelbe, a vígjátékból romantikus-komédia lesz, ezért a film aranymetszetébe beszúrták a krízist, mert a végén ki kell békülni. Az összeveszés oka az, hogy a Jim nem volt őszinte, és mindenre igent mondott.

Hát anyád (már bocsánat), örülnél inkább hogy azt is megteszik neked, amihez nincs nagy kedvük na mindegy, a lényeg az hogy az ember nem élhet szélsőségben, csak azok között. Ez a nagy tanulság. Nincs individum, nincs kollektíva, csak perszonalizmus, meg hogy Amerika paranoia-krízisben szenved. De a javára legyen írva, hogy egyáltalán nem szájbarágós, és egyenletes színvonalat nyújt.

A film Soundtrackjének egy kis részét a Proxy című együttes jegyzi, ez a Zooey zenekara. Láttuk már énekelni a csajt, van hangja. A betétek nagy részét viszont az Eels jegyzi, aki pár éve ugyancsak elcsúszott egy házasságban, aztán azóta csak párkapcsolatokról zenél, úgyhogy a szinkron megvan, illik is a filmhez.

A forgatókönyv visszatérő poénoktól terhes, ami jó, de ezt is hárman írták, így az egyéniség innen is kiveszett, de ettől még tényleg akadnak jól működő poénok, meg hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy a film után nincs jó kedvünk, valójában nagyraértékeljük, hogy szinte minden, amire Carrey korábban igent mondott, az a későbbiekben tényleg a hasznára válik. Meg a sok ingyenreklámot a Warner filmjeire, mint a Harry Potter vagy a 300. Így a végére figyelmetekbe ajánlanám még a német songot: az meg erre van.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...