Egy irodaház konferenciatermében két ember egymás fejében „kószál”. Az elmék csatája még csak 10 perce zajlik, amikor hirtelen az egyikük feje szétrobban a pszichikai síkon vívott küzdelem végén. Kinek ne lenne ismerős a ma már kultikussá vált jelenet? A ’80-as évek derekán, a VHS fénykorában az Agyfürkészők volt az egyik legnagyobb kedvenc. Egy felmérés szerint ez a bizonyos harc – a kor tékás kedvencei közül – „a legtöbbször kimerevített jelenet”. Persze nem csak ez teszi emlékezetessé Cronenberg sci-fi remekművét. A cselekmény 237 olyan ember körül zajlik, akik képesek embertársaik agyáramaira rákapcsolódni, azokat manipulálni és pusztán a gondolati erejükkel megölni őket. Egy Ephemerol nevezetű nyugtatószer rendszeres szedésével a terhesség hónapjai alatt elérhető, hogy az újszülött gyermek telekinetikus képességekkel rendelkezzen. Az egyik legtehetségesebb agyfürkésző, Derryl Revok, földalatti szervezetével mindent elkövet annak érdekében, hogy elpusztítsa a társadalmat, míg egy másik hasonló társaság éppen azt próbálja elérni, hogy békében éljenek. Egy neves tudós, Paul Ruth minden erejével azon munkálkodik, hogy egy különlegesen fejlett fürkésző segítségével, kiiktathassa Revokot és annak teljes szervezetét.
Egy sor összeesküvés elméleten alapuló thriller - Telefon (1977), Kóma (1978), Földi űrutazás (1978) – után az Agyfürkészők is tökéletesen példázza a gyanúba keveredett fantasztikus tudomány korszakát: a kormány csak kihasznál és eldob, nem bízhatsz senkiben és semmiben. Cronenberg ’81-es munkája, a betegségekkel és mutációval foglalkozó mozik közül, kétségtelenül a korszak egyik legjobbja. Valószínűleg Bryan Singer X-men mozijai sem lettek volna ugyanazok, az Agyfürkészők inspirációja nélkül, hiszen a fürkészőket olyan emberi mutánsokként ábrázolják, akiknek a képességeit az emberi társadalom képtelen megérteni, és akik kénytelenek még a saját szubkultúrájuk képviselőivel is állandó harcot vívni. Akárcsak az X-men mutánsai, úgy az agyfürkészők is kénytelenek a társadalomtól elszigetelve élni. Persze a kirekesztettség és a diszkrimináció problémaköre itt még nem bontakozik ki teljesen, a szociális témák megtárgyalása helyett a korra oly jellemző, filmes hatások kerülnek inkább előtérbe.
Lévén ez egy vérbeli B-kategóriás mozi, senki ne várjon világmegváltó gondolatokat, vagy felejthetetlen színészi alakításokat. A film nem akar többnek látszani annál ami, és ez nagy előnyére válik. A színészek alakításai már egészen más lapra tartoznak. Igazából ez jelenti a film egyik gyenge pontját, ami nálam egy pontszámot simán lehúz a végeredményből. A három főszereplő közül még talán Michael Ironside a legelviselhetőbb. A professzort alakító Patrick McGoohan túlon-túl színtelen és üres, a központi figura szerepében „tündöklő” Stephen Lack pedig egyenesen borzasztó. Gyakorlatilag az egész mozi alatt egy arccal dolgozik, pedig a karaktere jóval többet igényelne ennél - B-kategória ide vagy oda.
Persze mindezeken túl az Agyfürkészők egy élvezetes filmélmény. Váratlan sikerének és kasszarobbantásának köszönhetően pedig David Cronenberg később olyan remekműveket tehetett le az asztalra, mint a Videodrome, Meztelen Ebéd, eXistenZ vagy A Légy. A film pedig számos folytatást megélt. Kell ennél több bizonyíték egy film maradandó vonzerejére?
