A HBO nagy csinnadrattával beharangozott sorozata, bevallom gyorsan, csalódást okozott. Nem vígasztal mindebben az sem, hogy George R. R. Martin vaskos regény-sorozatának, cselekményét tekintve szolgalelkű adaptáció lett a Trónok Harca, ettől még semmi sem lesz több vagy kevesebb, jobb vagy rosszabb. (A továbbiakban nagy spoilerekkel számolni!)A készítők úgy gondolták, hogy ha leplezetlenül mutatnak erőszakot, vért, ciciket és szexet, tenyerelnek bele olyan kellemetlen témákba, mint hogy vérmérgezés, törpe herceg, testvérgyilkosság, csecsszopó tini-fiúcska, nyilvános kupleráj, fattyú kölyök, s mindezt néha még vulgáris nyelvezettel is megszórják, akkor az attól már komolyabb lesz. Mert hogy a fentiek mind megtalálhatóak a Trónok Harcában, de az esetek többségében nem jutnak túl az öncélú hatásvadászaton.
Mentségére legyen mondva, vannak pillanatok amikor mégis működik a recept, a törpe Tyrion Lannister szexuális élete és erkölcsi kódexe sokszor érdekesebb, mint a 7 királyság körüli ármánykodások és viszályok összessége. Ha valaki miatt, hát Peter Dinklage miatt biztos érdemes követni a Lannisterek és Starkok vetélkedéseit. Melette még Sean Bean ismerős arca nyújt mindig megnyugvást, amikor hosszú hajjal és köpenyben látjuk, Lena Headley szúrós tekintetébe meg szimplán csak szerelmes vagyok, csináljon bármit. A többi színész is elvan a szerepével, ha valamivel nincs gond, akkor az a színészi teljesítmény, főleg a Lannister család tagjai remekelnek. Az éles eszű, bölcs, de gonosz Tywin Lannister épp úgy, mint idegesítő unokája vagy szőkeherceg fia, de szerepe növekedésével párhuzamosan a Targaryen lány is átlép a csöcsös szőke szerepkörén, s végül a leg bad-assab szereplővé kerekedik
Vannak még gyönyörű megoldások, amikor nem fröcskölik premier-plánban az ember arcába a vért, ilyen az egyik főszereplő, Eddard Start váratlan halála. Mindezt ráadásul már az első epizódban megelőlegezték, amikor várjuk, hogy valaki a lefejezésre váró fiatal fiú segítségére siessen, de mégsem jön senki. Aztán az egészet sikerül egy olyan fölösleges képpel elrontani, mint hogy Eddard Stark feje egy karóra feltűzve pihengél.
A Stark családfő halála még képes igazi drámát képezni, idővel azonban túlzásokba esnek a fontosnak vélt szereplők hirtelen jött, véletlenszerű elhalálozása terén. Valahol butának tűnik pont azt felróni egy történetnek, hogy szereplői váratlanul halnak meg, Tarantino filmjeit többek között például pont ezért is szeretjük, de egy 10 órás folyamban mégis rendkívül idegesítő, hogy (például, de említhetném a Király halálát is) a nagy Khal Drogo épp kezdett többsíkú jellemmé fejlődni, aztán egy semmiből előrántott boszorka köt X-et a szemére. Hirtelen megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy ha ez a vége, mégis mi a francnak töltöttünk ezzel részenként 10-10 percet?
Az igazság az, hogy a Trónok Harca egész biztosan jobban mutatott volna egy 3 órás mozifilm formájában, mint az elnyújtott sorozatban. Ha részenként elolvasnánk a szinopszist, egy igencsak mozgalmas trónviszály sztorija rajzolódna ki előttünk, a végeredményt mégis, sokszor vontatott. Lehet örülni, hogy a részletesen kidolgozott díszletek dacára nem a látványon van a hangsúly, a dialógusok mégsincsenek olyan érdekesek, hogy a fotelbe szögezzenek.
Ez alól talán a filmvégi befejezések képeznek kivételt, mindegyik volt annyira érdekes, hogy mégis rászánjam magamat a folytatásra. Igazán azonban, csak a 7. rész tetszett nagyon, akkor reménykedtem, hogy a folytatás is olyan izgalmas lesz, a végére esetleg egy két szál is összefut, de arra még várni kell. Ez van.
