A Zsarolás után úgy gondolom megérdemel egy bejegyzést Hitchcock korai munkái közül a legjobb. A rendező brit korszakát tekintve, talán még a 39 Lépcsőfok képes felvenni vele a versenyt. Ez volt az egyik első Hitchcock-mozi, amivel összeakadtam, mély nyomott hagyva bennem. A filmet, mind a mai napig szívesen nézem meg újra és újra.
Az alapsztorit egy 1880-as években megtörtént eset ihlette; Egy Angliába tartó expresszvonaton rengeteg különböző, színes karakterrel ismerkedünk meg. A középpontban egy lány, Iris áll, aki útja során megismerkedik Miss Froyttal, a bájos idős hölggyel. A két nő hamar összebarátkozik és együtt ebédelnek az étkezőkocsiban. Miután visszatérnek fülkéjükbe, Iris egy rövid időre elbóbiskol, ám mikor felébred, az idős hölgyet nem találja sehol. Elkezdi keresni, de az összes utas azt állítja, hogy Miss Froyt nem létezik, Iris pedig végig egyedül utazott.
Könnyen lehet, hogy a történet nem új senkinek, hiszen két remake is született a zseniális alapötletből. Az első, említésre sem méltó feldolgozás 1979-ben született meg azonos címmel, majd ezt követte 2005-ben az egész tűrhetően összehozott Légcsavar, Jodie Fosterrel. Persze az eredetit, egyik alkotás sem közelítette meg.
A filmben szinte minden olyan elem fellelhető, ami miatt a mesteri angol rendező alkotásai kiemelkednek a nagy átlagból. A Londoni randevú első jelenetei lazán és könnyedén csúsznak át egymásba, hogy aztán a feszültség a vonaton lezajlódó eseményekben teljesedhessen ki. Persze ezek a kezdő jelenetek fontosak, hiszen itt ismerjük meg a szereplőket, akik a kor alkotásaihoz képest rettentően jól ki vannak dolgozva (különösen nagy telitalálat a szurkálódó angol páros).
A film eredeti címe (a magyar fordítás borzasztó, felejtsük el!) szintén nagyon el lett találva, mivel kettős jelentéssel bír. Nem csak Miss Froyt karakterére, de a főhősnőnk karakter-, illetve jellemfejlődésére is utal.
Hitchcock ekkor még nem volt olyan felkapott sztár, így a film költségvetése sem rúgott túl nagyra. Az egészet egy kisebb Islingtoni stúdióban vették fel, ahol mindössze egyetlen vasúti kocsi állt a stáb rendelkezésére. A film poros hangulata, pont ezek miatt, leginkább a maketteken és háttérvetítésen látszik meg. Nem mintha ez bármennyit is levonna a mű értékéből. Hiszen a Londoni randevú egy nagyszerű sztorival, remek figurákkal és szellemes dialógusokkal megáldott mű, ami zseniális ötvözete a komédia és a kémfilm műfajának. Igazi, kihagyhatatlan Hitchcock-darab.
