Wes Craven a modern horror egyik legnagyobb alakja. Azt hiszem, ezzel mindenki egyet kell, hogy értsen, aki kicsit is jártas a műfajban. Az olyan produkcióknak köszönhetően, mint a Rémálom az Elm Utcában és a Sikoly, nemcsak egy jelentős horror-franchiset indított el, hanem magát a zsánert is megújította. Gondoljunk csak a Freddy Krueger karakterét követő horror-hősök „inváziójára”, vagy a Sikollyal útjára induló tini-horror hullámra, melyek végérvényesen rátették a kezüket magára az egész véráztatta műfajra. De ha csak azt nézzük, hogy mennyi remake-nek adnak alapanyagot még ma is Craven bácsi korai munkái (Az Utolsó Ház Balra, Sziklák Szeme), láthatjuk, hogy bizony mindenidők egyik legnagyobb horror gurujáról van szó.
Craven utoljára 1994-ben állt elő saját forgatókönyvvel, kedvenc karaktere, Freddy hetedik mészárlásához. Azóta csak a rendezésre és produceri teendőkre koncentrált. Utolsó mozija a 2005-ös Red Eye volt, ami szerintem egy teljesen korrekt iparosmunka, a zseniális Cillian Murphy-vel és Rachel McAdamssel a főszerepben. Idén viszont két filmmel tért vissza a horror nagymestere; az egyik a hozott anyagból készült Sikoly negyedik része, a másik pedig a jelenleg tárgyalt My Soul To Take, melyet ő maga írt és rendezett.
Riverton mindig is egy csendes kisváros hírében állt, mígnem egy sorozatgyilkos el nem kezdte szedni áldozatait. Miután a tudathasadásban szenvedő gyilkológépet lekapcsolja a rendőrség, a közeli korházban hét gyermeknek adnak életet. 16 évvel később a gyerekekből tinikké érő fiatalok sorra hullani kezdenek. Netán a sorozatgyilkos tért vissza? Vagy valami egészen más áll a háttérben?
Mint már említettük a 71 éves direktor jegyzi a film forgatókönyvét is, melyet már 2008-ban el is kezdtek forgatni. 2009-ben került volna bemutatásra, ám végül csak 2010-re jutott el a mozikig. Mi talán jobban jártunk volna, ha egyből a DVD piacra dobják, hiszen a My Soul To Take sajnos a rendező egyik legnagyobb szégyenfoltja. Megkockáztatom, ha nem az ő neve alatt futott volna a produkció, el sem jutott volna a mozikig, annyira B és annyira tucat.
Úgy látszik Craven berozsdásodott. A film hemzseg a kliséktől; minden egyes ijesztgetést, és fordulatot már előre meg lehet jósolni, főleg ha jártas vagy a zsánerben. Olyan érzésem volt végig, mintha egy teljesen kezdő, amatőr direktor munkáját látnám, ami azt hiszem különösen elszomorító a rendező nevét és múltját tekintve. A karakterek felszínesek és személytelenek. De a színészeket szidni nagyon nem lehet, mert egy ennyire kidolgozatlan sztoriban és figurákban érthető, ha nem találja senki a helyét.
Nincs is mit szépítgetni. Két szóval le lehet írni az egész művet; unalmas, erőltetett. És elkezdtem erősen aggódni a Sikoly 4 miatt…
