Érdekes megfigyelni, mennyire meglazult az a fal, ami egykoron elzárta az átlagember elől az olyan filmeket, melyek zsúfoltságig voltak tömve különösen kegyetlen erőszakkal. Míg egykoron csak a műfaj szerelmesei juthattak hozzá az olyasfajta művekhez, mint a Buio Omega, vagy a Texasi Láncfűrészes Mészárlás, ma már az átlag amerikai - és ugyanígy az európai -, mainstream vonal gyökeres részévé váltak.Aztán egyre inkább kezdtek betörni a köztudatba az olyan filmek, mint a Mártírok, a Sziklák Szeme újrája, vagy akár a tavalyi Köpök a Sírodra, melyek jóval túlmutatnak az átlag TV néző idegi tűrőképességein. Ma meg már könnyedén hozzájuthatunk az olyasfajta lélekgyilkos alkotásokhoz is, mint mondjuk a Szerb Film volt. Ha engem kérdeztek, a mozgóképet nem ezért hozták létre a Lumière fivérek, és szerintem forognának a sírjukban, ha látnák, hogyan erőszakolja meg a XXI. Század a műfajt és úgy alapjaiban az egész mozgókép-kultúrát... Persze ez csak egy szubjektív vélemény. Lehet ezzel vitatkozni, az viszont biztos, hogy a Gyilkos Kilátások - ha annyira talán nem is kemény, mint a fent említett művek -, az e fajta mozik sorát gyarapítja.
A film bizonyos szempontból új szintre emeli a műfajt, hiszen nem a mozi elvetemült gonosztevője kívánja gyerekek halálát, hanem maga a néző.
A történet röviden: Jenny és Steve kiruccannak az Éden-tóhoz, hogy egy kellemes hétvégét tölthessenek el kettesben. Ám a meghittnek ígérkező vakáció hamarosan rémálommá válik, ugyanis feltűnik a színen a város néhány rosszarcú fiatalja.
Ahogy azt már a legtöbb brit mozi esetében megszokhattuk (Harry Brown), úgy a Gyilkos Kilátások is szeret naturalista elemekkel operálni, ami csak még sokkolóbbá teszi az egész hatást. Kelly Reilly és Michael Fassbender nagyon erősen mozognak otthon karaktereikben, végig hitelesek, és nem esnek ki szerepeikből. A rendező pedig nagyon érzékenyen és tudatosan bánik velük, ezáltal sikerül a kezében tartania minket, nézőket, egyfajta pluszt adva ezzel az eleve sokkoló moziélményhez. A legnagyobb pozitívumnak mindemellett, mégis a gang vezérét alakító Jack O'Connel-t mondhatnánk, aki ismerős lehet a már említett Harry Brown-ból, vagy esetleg a Skins harmadik és negyedik évadjából. A srác képes elhitetni velem, hogy egyenlő a szerepével, annyira magabiztosan lavíroz benne, lemosva mindenkit a vászonról.Megmondom őszintén, attól függetlenül, hogy a filmmel kapcsolatban nem sok negatívumot tudnék felhozni, egyszerűen nem tudom teljes mértékben szeretni, pont amiatt, amiért képtelen vagyok szeretni egy Szerb Filmet, vagy egy Salo-t.
A Gyilkos Kilátások nem egy tucat-horror, tehát tessék ehhez méltóan bánni vele. Akinek gyengébb az idegrendszere messze kerülje el, viszont akinek kötélből van, és szeret parázni a képernyő előtt, bátran essen neki, garantálom, elégedetten fog bólogatni a végkifejlet után.
