Battle: Los Angeles - A Föld inváziója - Csata: L. A. (2011)

péntek, március 18, 2011 Bejegyezte: jangamen
Bár azt tudjuk, hogy egy film imdb értékelését divat irreleváns eredményként kezelni, azért én félve megjegyzem, hogy az általam oly kedvelt (igen, pironkodva, de bevallom, én szeretem) Armageddon 6.1, a Függetlenség Napja pedig 6.6 ponton áll jelen pillanatban. Mire fel e két példa? Természetesen a hasonlóság miatt, míg előbbi példa a téma grandiózussága miatt, addig utóbbi az idegenek inváziója végett került a bejegyzés elejére. Azt azonban mindenképp érdemes előre leszögeznem: ez a hasonlat -a rettentő című- Battle: Los Angeles számára hízelgő, mert szívem szerint nem hogy egy mondatban, de egy cikkben sem említeném a másik két mozival.

Persze látszott ez már előre, csak az ember reménykedik; támadnak az idegenek, nem kérdeznek, kőkemények, de van egy maréknyi ember (jelen esetben ők épp katonák), akik aztán majd hú de megmutatják. A történetről ennyit, amit esetleg kihagytam, az legyen meglepetés, nem sok ilyen lesz, ígérem. Aztán elindul a gyakás, lőnek, mennek, lőnek. És lőnek. Majd ellovagolnak a naplementébe. Számtalanszor láttuk, számtalanszor jobban. Bár Aaron Eckhart-ra nem tudnék rosszat mondani -sem általában, sem jelen film esetén-, nem vagyok benne biztos, hogy ő volt a legjobb választás. Nem feltétlen a mozinak tett rosszat, talán inkább a mozi nem kellett volna Eckhart-nak. Ha kemény csaj kell egy filmbe, akkor évek óta más szóba sem jöhet, mint Michelle Rodriguez, mondjuk legyünk őszinték: nem véletlen kapja sorra a hasonszőrű szerepeket; jól áll neki. A színészi játék nagyjából ennyi -azaz semennyi-, ahogy a történet és a forgatókönyv -már amennyiben egyáltalán létezik- szintén nem érdemel szót. A látvány rendben, a nagy beharangozás, miszerint ennél életszerűbb bla-bla-bla még soha, aztán sehol semelyik filmben... hát .. életszerű és érdektelen, ez a maximum, amit jóindulattal mondani tudok. Akár az unalmas szót is használhattam volna, de azért az akció elviszi a hátán az egészet, amolyan épphogy nem anyázós szintre emelve az összképet. Az persze csak hab a tortán, hogy a kézi kamerás megoldás nálam csak a legritkább esetben jön be -mert azért volt rá példa- ez nem az a film. Nem akarnám lehúzni a pokolig a Föld Invázióját, de nem vagyok és nem is lehetek elégedett; van nekünk egy Függetlenség Napja, van nekünk egy District 9. Erre már nem volt szükségünk.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...