Aki undorodik a bogaraktól, illetve idegen lények furcsa váladékot ontó csápjainak szájba vételétől, az jobban jár ha elkerüli David Cronenberg egyik legnagyobb alkotását, mely William S. Burroughs méltán híres regényéből született. Aki jártas a munkásságában, jól tudja, hogy nem szokványos filmekről híres, ezen felül, ha ki kellene emelni három kiemelkedőt, biztosan a Meztelen Ebéd lenne az egyik amit azonnal mondanék. Nem egy egyszerű film, (a viharsziget ehhez képest lineáris szösszenet, csak hogy legyen mindenkinek viszonyítási alapja, nyilván sokunk látta) ajánlott többször megnézni, tartogatni fog újdonságokat. Ereje abban (is) rejlik, hogy kevés dolog van "belerágva" a nézőbe, később kitérek még rá, hogy ez pontosan hogyan jelenik meg a filmben és miért lehet nagyon zavaró első nézésre. Általában erről a filmről minden ember egyöntetűen azt állítja hogy beteg és elvont. Az elvonttal egyetértek,a beteggel annyira nem, maximum egyes jelenetek betegek, de szerintem egy fokkal kevesebb van belőlük mint lenyelhető képsorokból.Kissé alaposabban próbálom úgy leírni az alaphelyzetet, hogy minél kevesebb dolgot lőjek el a filmből, tehát az alapfelállás : Bill Lee (Peter Weller) rovarirtással foglalkozik, illetve írással is foglalkozik, nem túl sikeresen. A problémák ott kezdődnek mikor Bill felesége, Joan (Judy Davis) rászokik a férje porára (nem mintha egyébként nem lenne drogfüggő), teljesen rákattan, persze Bill is belekóstol. A férj ezért felkeres (ismerőse tanácsát megfogadva) egy bizonyos Doctor Benway nevezetű orvost (Roy Scheider), (akinek fontos szerepe lesz későbbiekben a filmben) és aki elvileg kínál megoldást, ami természetesen nem lesz fenékig tejfel, már csak azért sem, mert Bill belekóstol előtte, utána pedig tragédiába fullad egy vad (értsd : drogos) este. Bill pedig belőve
nem is vesz igazán róla tudomást. Ez mindenesetre a dolgok kiindulópontja, valahol innen indul a kíméletlen permanens drogos trip. Illetve már előtte is elkezdődik, mikor felkeresi Billt a drogos osztály, mert gyanúsnak vélik. Itt kezdődnek a belső monológok (beszélő bogarak formájában), illetve itt hall először Interzónáról, ami természetesen nem létező hely, csupán a való világ "átfordulása" egy nem létező misztikus valamibe, keveredve a való világ elemeivel. A film alapján egyébként létező is lehetne, azonban tele van utalásokkal a film, hogy nem létezik (Frosték lakásán elcsodálkozik Bill, deja vú érzése támad, nem véletlenül, mikor rátalál a két barátja az utcán, és még sorolhatnánk) Bill ki sem mozdul a városából. De remekül fenn van egyébként tartva végig a kérdés hogy létezik e, az én véleményem szerint nem. Van még sok utalás egyébként New Yorkra, de többet nem lövök el, mindenkinek meghagyom a felfedezés élményét. "Utazása" fontos kísérője lesz egyébként a Frost házaspár (a nőt szintén Judy Davis játsza, aki szerintem a filmben a legjobb alakítást nyújtja), de a két meleg srác sem gyenge (a homoszexualitás fontos része a filmnek, de erre már nem térek ki), akik közül Cloquetet (Julian Sands) emelném ki, olyan jól játssza a meleget, hogy az valami elképesztő. Ebben a tripben írja meg egyébként (részben öntudatlanul) a művét. A sztoriról még annyit, hogy az előbb emlegetett tragédia fel nem dolgozásának a feldolgozása (újbóli megélése tiszta fejjel) lesz a "kiút" Interzónából (természetesen másképpen is lehet értelmezni, ez egy Cronenberg film, még mindig, tehát ha valakiben más kép tevődik össze, nem feltétlenül ő a hülye). Ennyit a sztoriról, a megvalósításról pár sort regélnék még, amennyiben akad még valaki aki nem menekült el sikítva.
Az írásom elején emlegetett zavaró dolgokról annyit, hogy nincs különválasztva valóság és hallucináció, egyben jelennek meg, ez pedig fura lehet a nézőnek, sokszor nehéz szétválasztani a kettőt, de többször megnézve tisztulhat a kép. A film hangulata pedig igencsak nyomasztó (elsősorban nem a képi hatások miatt, de azok sem éppen a kellemesek), mély hatással lehet ránk, ha bele tudjuk magunkat élni. A korkép igencsak jó, tényleg az ötvenes évek new yorkjában érzi magát a filmező. Azonban felhívnám mindenki figyelmét még egyszer, hogy tényleg nem egy egyszerű film, vagy nagyon tetszik valakinek, vagy rettentően utálja. Éppen ezért kezdtem el így az írásomat, mert tudom jól hogy sok embernek ez a film nem más mint értelmetlen elmefosás pár undorító fura lénnyel, miközben minden idők egyik legnagyobb filmjét engedik el maguk mellett, kihagyhatatlan, csak előtte ne felejtsük el kinyitni a szemünket, lássunk is, ne csak lessünk, mert ezt a filmet LÁTNI KELL. MINDENKINEK.
