Itt van nekünk egy végtelenül sablonos horror, ami ha gyenge is nagyon, azért még épphogy, de nézhető. Hogy miért? A recept nagyon egyszerű. Fogjunk két női főszereplőt, akik különösen jól mutatnak a kamerák előtt, továbbá vegyünk egy csodaszép helyszínt… lássuk csak… azt hiszem, Argentína megteszi. Fűszerezzük meg ezt egy negatív férfi karakterrel (elmebeteg, sorozatgyilkos, emberrabló… stb.), és egy rejtélyes pozitív, szintúgy hímegyeddel (detektív, barát, ex-barát, titokzatos megmentő… stb.). Hmm… mi kellhet még? Például némi történet, de ezt a luxust már nem engedhetjük meg magunknak, így vegyük elő az instant klisé-zacskót (ami minden háztartásban ott lapul a fiók legmélyén), majd szórjuk meg vele az egészet, és voilá! El is készültünk napjaink egyik tucat-thrillerével/horrorjával, ami a műfaj kedvelőinek garantált szórakozást nyújthat, és bombabiztos siker lehet, hiszen ha a mozipénztáraknál el is hasal, még mindig ott a DVD piac, hogy a ráfordított összegeket visszahozza.A film egy ’70-es évekbeli angol horror remake-je, ami két angol biciklis lány történetét dolgozta fel, akik Franciaországba mennek túrázni, azonban hirtelen egyiküknek nyomavész. Ezzel párhuzamosan feltűnik egy fiatal, ám de nagyon rejtélyes férfi a színen. A fickó nyomozónak mondja magát, aki egy fiatal lányokra vadászó sorozatgyilkos után kajtat.
Az éppen tárgyalt mozink ezt, a már eleve felejthető alkotást gondolta újra az elsőfilmes Marcos Efron rendező tolmácsolásában. Az alapsztori maradt ugyanez, annyi különbséggel, hogy az alapszituációt Argentínába helyezték.
Nem igazán értem mi szükség volt erre, hiszen már az eredeti mű (igen, sajnos volt szerencsém hozzá) sem okozott kellemes élményeket számomra. Bár megjegyezném, hogy az új verzó jobb lett eredetiénél, bizony még így is nagyon kevés. A két hősnőt ezúttal Amber Heard és Odette Yustman alakítja, akik bár tényleg nagyon dekoratívak, szerepüket erősen túljátsszák. De gondolom, a castingnál nem is a színészi képességeket figyelték, mint elsődleges szempontot.
Az erősebbik nemet Karl Urban képviseli a filmben, akinek karaktere annyira sablonos, és felületes, hogy egyszerűen ő maga sem tudott vele mit kezdeni, és ez látszik minden jelenetén; a figurája egyszerre esetlen, ostoba, és gagyi.
Pozitívuma a mozinak a fényképezés, ám ez ott ki is merül, mikor a táj, a természet és a bringás hölgyek vannak a középpontban, mert az akciókat tekintve már eléggé hadilábon áll a dolog.
Mint már említettem a film, a klasszikus horror paneljeiből építkezik; kiszámítható karakterek, pont rosszkor lerobbanó autó, „a lány rittig nem arra fut amerre kéne” effektus, és még sorolhatnám... de nem teszem, aki szereti az ilyen filmeket, az ezt is szeretni fogja, aki meg nem, az ne nézze meg. Itt jöhet a kérdés: akkor én minek is néztem meg? Nos, igen, én valahol a kettő között mozgok. Próbálok nyitott lenni mindenre… Sőt, azt hiszem nincs műfaj, amiben ne találnám meg a magamét. És akármennyire is próbáltam meglátni a jót a filmben, a főszereplő hölgyeket (akik közül választani sem tudnék, tényleg annyira mutatósak) és a tájat leszámítva, nem találtam semmit, ami megfogott volna. Ez pedig nem elég ahhoz, hogy egy mozi igazán élvezetessé tudjon válni.
