Megosztom

Nem. Megmondom őszintén, fogalmam sincs miért írok erről. Nincs benne semmi kölönös, sok/egy tucat kedves meg szép azt annyi, tényleg semmi extra, éppen csakhogy nincsen tele ordító hülyeségekkel. Hát ma már ennyi is elég ahhoz, hogy írjunk valamiről? Na jó, nem egészen, mert hazudtam egy kicsit. Hiába ez a Dani família, állandóan kamuzik (Dani a család nevem, de ezt kezeljétek személyesen). Azért írok erről a filmről is, amiért a többiről is, azt pedig néhányan tudják, mások sejtik, egyesek egyenesen bizonyosak benne, de olyan is akad, aki nem tudja.

Nos, valamit a filmről. Az alapszitu az, hogy az Amy Adamsnek van egy menő orvos barátja, aki egy paraszt bunkó, de ezt mi még nem tudjuk, mert csak a film végén derül ki. Úgyhogy Amy követi az apja babonáját, amit kislánykora óta hallgat, miszerint február huszonsokadikán köll megkérni a vőlegényünk kezét, mert az úgy szerencsés és jó. Ezek az írek meg egyébként is annyi babonával meg hiedelemmel vannak megáldva, hogy legtöbbször ők is összekeverik, ami meg mindig feldobja a filmet, mivel a piros pisze orrú, sapkás szesz vedelők állandó visszatérő epizódszereplői a filmnek. Aztán ha már a világ háta mögötti kis Pubban kötöttünk ki (ami egyébként furcsa nagy forgalmat bonyolít), alap, hogy ott van a borostás álomférfi, aki perszehogy bunkó meg morcos meg durcás meg ápolatlan meg csípősnyelvű meg hasonló jelzők, de hát ahogy az lenni szokott, csak a setét múlt miatt (e)mészti még mindig magát (figyeled az alliterációt!). Az út végére Amy Adams is látványos karakterfejlődésen megy keresztül, miután Matthew Goode a Taot idéző bölcseletekkel veszi le a lábáról. A számlájukra legyen írva, hogy működik köztük a kémia, jól elszórakoznak egymással a másfél óra alatt. Sőt, a felvezető negyed óra igazából rohadt unalmas addig, amíg el nem kezdenek csípkelődni. Ebből aztán akad itt-ott néhány (nemsok) visszatérő poén, amit mondjuk az utolsó utáni jelenetben (jó hogy forgattak ilyet is, mert így lazább) szépen összegeznek. Hát nagyon röviden ennyi. A finálé viszont tényleg emlékezetes a sziklaszirten való kéz kéréssel, mert ha Amy esetleg nemet mondana, Goode jól lelökhetné. Bárcsak mindannyiuknak megadódna ez az ideális szitu.

Valójában csak azért néztük meg ezt a filmet, mert tetszett a plakátja, (tényleg!) írni meg azért írok róla, mert Valentín nap van. Megnemmondom mi tetszett ezen a plakáton, de nekem tetszik. Meg bevallom, tényleg szeretem Írországot, Amy Adamset, az ír népzenét, a Sosem felejtelek el-t és még Matthew Goode-ot is.