Úgy gondolom eljött az idő írni egy méltatlanul elfeledett sci-fi műről, ami nálam egyértelműen a legnagyobbak közt szerepel. A ’85-ös új-zélandi remekmű ugyan nem bővelkedik drága speciális effektusokban, mégis hihetetlen módon képes megidézni az apokaliptikus vég érzetét. A közel egymillió dollárból összehozott mozi tökéletes példa arra, hogy az álomgyár egetverő megaköltségei nélkül is lehet hatásos sci-fit készítetni.Hajnali 6:12 van, és Zac Hobson (Bruno Lawrence) arra ébred, hogy minden más ember nyomtalanul eltűnt a világból. Nincsenek romok, holttestek, csak az őrjítően üres csönd. Az asztalokon még ott pihen a félig elfogyasztott étel, ahogy a tűzhelyen is ott csücsülnek a túlforral teavizek. A kisvárosi tudós eleinte túlélők után kutat és a rejtély okait kutatja, végül beletörődik sorsába, és elkezdi kiélvezni az egyedüllétet. Mikor viszont a dekadencia és a magány lassacskán az őrületbe hajszolja hősünket, hirtelen felbukkan a színen egy másik túlélő, Joanne (Alison Routledge) – ezek szerint mégsem tűnt el mindenki. Később újabb fordulatok következnek be, többek közt megtudjuk, miért pont ők élték túl bolygónk eddigi legnagyobb katasztrófáját…
Nem véletlenül rajongok olyannyira a sci-fi műfajáért. Egyfelől pont az ilyen filmek miatt, másfelől pedig azért, mert a műfaj szerintem kiaknázhatatlan. Hisz gondoljunk csak bele, egy háborús eposszal már nem igen lehet újat mutatni. Nagyjából a Ryan közlegény óta csak ismétli önmagát a műfaj. Ellenben egy science fiction-nek csak az emberi elme szabhatna határt, de mint tudjuk, képzeletünk és fantáziánk határtalan. Arról nem is beszélve, hogy a rajzfilmek mellett, talán ez a műfaj a legalkalmasabb elgondolkodtató, morális és etikai, illetve politikai kérdéseket elrejteni sorai között.
Na de térjünk vissza a Néptelen Földhöz, mert bizony ez egy nem mindennapi remekmű. A legtöbben talán a Legenda Vagyok-hoz fogják hasonlítani, de azt kell, hogy mondjam, a kettő mozi igencsak eltér egymástól. Itt nincsenek se zombik, se vámpírok, csak egy dolog maradt, az pedig a gyilkos csend, amit egyébként az alkotók különösen jól érzékeltetnek, tudniillik a film teljes hanganyagát újravették, hogy a zajmentesség jobban érzékeltesse a sivárságot. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy film legerősebb jelenetei azok, amikor még egyedül van a hősünk. Ilyenkor Zac végigcsinálja mindazt, amit mi is tennénk egy hasonló helyzetben; beköltözik egy pompás kis kastélyba, sportkocsival száguldozik, stb. Majd szépen lassan elkezdi felmorzsolni az őrület. Végig követhetjük, hogyan válik elnökké, vagy akár istenné. Csak aztán jön a mozi második fele, ami már kevésbé ígéretes. Igaz, itt már fény derül sok mindenre, de ezek a részek nem kiemelhetőek a nagy átlagból (bár a zárójelenet nagyon ütősre sikeredett).
A szemet gyönyörködtető távoli képek iszonyatosan hangulatossá képesek varázsolni a filmet. Nem véletlen, hogy rengeteg filmes és televíziós díjat magáénak tudhatott Új-Zélandon (legjobb film, legjobb férfi főszereplő, vágás, fényképezés, díszlet és adaptált forgatókönyv).A színészek ügyesen hozzák ki a szerepükből a maximumot, a rendezés merész, az operatőri munka pedig kifogástalan. A Néptelen Föld egy döbbenetes erejű, és végtelenül eredeti sci-fi, amit (attól függetlenül, hogy nem tökéletes) egyszer látni kell! Ugyan kár a film második feléért, de aggodalomra semmi ok, a zárás kárpótol bennünket mindenért. Szívesen kivesézném azt is, de nem szeretnék spoilerezni, így meghagyom mindenkinek a lehetőséget, had agyaljon rajta egy kicsit.
