Mivel napjaink moziközönségének igazán ritkán akad lehetősége egy minőségi magyar produkciót megtekinteni, gondoltam megér egy próbát, írni az egyik hazai kedvencemről, hátha meghozom valaki kedvét hozzá, mert bizony a Lora egy kivételesen jól összehozott mű. A filmet az a Herendi Gábor írta (részben) és rendezte, aki már a Valami Amerika első két részével és a Magyar Vándorral bizonyította rátermettségét, és azt, hogy bizony van még erő a magyar filmgyártásban. Bár az imént említett filmek is nagyon bejöttek, mégsem tenném őket az „újranézős” kategóriába. Ellenben a Lora - megkockáztatom -, nemzetközi viszonylatban is erősen megállná a helyét.
A romantikus dráma középpontjában egy okos és érzékeny fiatal lány áll, Lora, aki évek óta egyedül él, magányosan. Három éve hatalmas fordulatot vett az élete, amikor egy baleset következtében elveszítette látását. Azóta Lora borászként dolgozik, és egy koncerten borkóstolót tart, amikor a sors újra összehozza őt Gerivel. A lány először futva menekül az emlékek elől, de a felszínre tört érzéseknek köszönhetően újra találkozgatni kezdenek. Az egyre gyakoribb együttléteknek köszönhetően Lora és Geri közelebb kerülnek egymáshoz, mint gondolnák. De vajon túl tudnak-e jutni a múltjukat övező tragédia felett?
Szándékosan lett ilyen rejtélyes a tartalom leírása, ennek egy oka van: nem szeretnék spoilerezni. Kezdeném azzal, hogy nekem egy rendkívül kellemes meglepetést okozott a film.
A dráma, romantika és a humor megfelelő adagolása nem könnyű feladat. Ahogy egy szerelmi sokszöget sem egyszerű érdekfeszítően felvázolni. Herendi Gábornak mégis sikerült összehoznia, úgy, hogy közben még a történetvezetés sem a megszokott, lineáris vonalon halad (ami amúgy különösen fontos a sztori szempontjából). A rendező nagyon ügyesen építi fel a cselekményt, rengeteg flashback alkalmazásával. A végkifejletet gyakorlatilag a legelején kitalálhatjuk, mégis sikerül lekötnie a nézők figyelmét.
A színészek jók, végre nem ripacskodnak, sőt kirobbanó formában vannak. Valamint új arcokkal is találkozhatunk (ha nem is mindegyik magyar), és ez bizony egy nagy-nagy üdefoltot jelent. Talán az egyetlen komoly gond a hosszával van. Én, Herendi helyében a nagy katarzisnál zártam volna a filmet, hogy a nézők csak pisloghassanak… igaz, ez csak egy személyes vélemény. És attól függetlenül, hogy szerintem a végét kicsit elnyújtotta a rendező, megérdemel egy nyolcast.A Lora egy komolyan végiggondolt és jól összerakott romantikus dráma, ami képes egyszerre megnevettetni, elmerengetni, végül pedig felkavarni.
A női szíveknek különösen ajánlanám.
