Az utóbbi idők egyik legkellemesebb „oknyomozós” meglepetését, az Utolsó Skót Király (ami mellesleg hatalmas kedvencem) rendezőjének, Kevin Macdonald rendezőnek köszönhetjük. Ugyan a direktor legutóbbi műve nem ér fel a már előbb említett Oscar-díjas remekkel, viszont kétségkívül a műfaj egyik legigényesebb darabja.
Az ilyen típusú filmek a hetvenes években élték fénykorukat, de úgy látszik egyre több hasonló alkotással találkozhatunk manapság is (hála Amerika jelen politikai helyzetének). A 2003-as, sikeres brit mini sorozat alapján készült film is hasonló elven alapszik, mint társai. Leginkább a Zodiákushoz, a Pelikán Ügyirathoz, vagy az Elnök Embereihez tudnám hasonlítani. Akiknek a fentiekben leírt filmek bejöttek, a Dolgok Állásában sem hiszem, hogy csalódni fognak.
A sztori nagyvonalakban; Stephen Collins képviselő asszisztensét egy nap holtan találják. A céltudatosan felépített karrierje kezd összeomlani, a közös, mélyen eltemetett múltjuk miatt. A rendezetlen életű riporter, Cal McCaffrey, aki mellesleg régi jó barátja a képviselőnek, segít neki felderíteni a gyilkosságot övező rejtélyt. McCaffrey hamarosan rájön, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét, és nem csak a karrierje már a tét, hanem az élete is.
Azt hiszem, kijelenthetjük, a bevételi adatokat fegyelembe véve, hogy a Dolgok Állása nem éppen egy nézőbarát alapanyaggal dolgozik. Pedig nincs vele semmi baj. Rengeteg feszült jelenetet és pazar színészi alakítást rejt a film. Bár én szívesen megnéztem volna az eredetileg tervezett Brad Pitt & Edward Norton féle felállással is, azért Russel Crowe és Ben Affleck remekül hozza, amit a mozi igényel. Ugyan a film nem fog olyan maradandó élményt nyújtani, mint amire a Bennfentes képes volt, de egy próbát mindenképp megér, hisz amit kapunk az egy jól felépített, okos és érdekfeszítő krimi.
