Valamelyik bejegyzésben egyszer már szóba került: jó sitcomot csinálni nagyon nehéz, mondhatni az egyik legnagyobb kihívás. Anno a Jóbarátok volt az etalon, a mérce -ha most jótékonyan elfeledkezünk a 80's, 90's évek klasszikusairól, hisz az azért egy más műfaj volt-, így 2004-ben, mikor befejezték nagy űr tátongott a hiányával, s kérdéses volt, hogy milyen gyorsan jön majd az utód, aminek sikerül kitölteni ezt a rést. Többé-kevésbé sikeres próbálkozások folyamatosan jöttek és jönnek, kiragadva a populárisabb példákat: How I met your Mother, The Big Bang Theory és a most tárgyalt Két pasi meg egy kicsi, amely még a Jóbarátokkal párhuzamosan, 2003-ban indult hódító útjára a CBS-en. Sikere pedig azóta is töretlen, immár ötször nyert Emmy-t, kétszer jelölték Golden Globe díjra, s a nézettségre sem lehet panasz: míg az első évad epizódjait átlagosan 15.3 millió néző követte figyelemmel, ez a szám mindössze 14.6 millióra csökkent a hetedik évadra. Hogy miben rejlik a titok? Egyszerű.
Ugyanabban, amiért sokan megszólják a szériát (jellemző egyébként, hogy valaki vagy odáig van érte, vagy értetlenül kérdezgeti, hogy hogy lehet ezt a szart szeretni). Könnyed, helyenként már-már bárgyú humorral operál és egy jól bevált receptet használ részről részre.
Az alaptörténet ugyanis adja a poént: Charlie (Charlie Sheen) gazdag agglegény, alkoholista, nőcsábász, néha-néha ír egy reklámzenét, amiből gyönyörűen megél Mailbu legszebb partszakaszán, egyszóval irigylésre méltó, de önpusztító, hedonista életmódot folytat. Ezzel szemben öccse Alan (Jon Cryer) egy balácán: épp túl van a válásán, amiben sikeresen elvesztett mindent, de volt felesége Judith (Marin Hinkle) a pénzén kívül még maradék önbecsülésétől is sikeresen megfosztja. Ebben a kilátástalan helyzetben nem marad választása, bekönyörgi magát bátyjához, persze csak pár napra, míg egyenesbe jön, nos, ez immáron a hét évvel ezelőtti kezdet története, azóta persze a helyzet változatlan. Harmadik főszereplőnk pedig -mint egy Eastwood western: a jó a rossz és a csúf- a "kicsi", Alan fia, aki a hétvégéket Charlie házában tölti, a szerethetően idióta Jake (Angus T. Jones), rengeteg helyzetkomikum és hangosan felröhögés tárgya.
Az alaptörténet ugyanis adja a poént: Charlie (Charlie Sheen) gazdag agglegény, alkoholista, nőcsábász, néha-néha ír egy reklámzenét, amiből gyönyörűen megél Mailbu legszebb partszakaszán, egyszóval irigylésre méltó, de önpusztító, hedonista életmódot folytat. Ezzel szemben öccse Alan (Jon Cryer) egy balácán: épp túl van a válásán, amiben sikeresen elvesztett mindent, de volt felesége Judith (Marin Hinkle) a pénzén kívül még maradék önbecsülésétől is sikeresen megfosztja. Ebben a kilátástalan helyzetben nem marad választása, bekönyörgi magát bátyjához, persze csak pár napra, míg egyenesbe jön, nos, ez immáron a hét évvel ezelőtti kezdet története, azóta persze a helyzet változatlan. Harmadik főszereplőnk pedig -mint egy Eastwood western: a jó a rossz és a csúf- a "kicsi", Alan fia, aki a hétvégéket Charlie házában tölti, a szerethetően idióta Jake (Angus T. Jones), rengeteg helyzetkomikum és hangosan felröhögés tárgya.
Ők hárman képezik a sorozat magját, amihez még jó pár tökéletesen összekapott mellékszereplő csatlakozik, gondolok itt elsősorban Evelyn-re (Holland Taylor), Charlie és Alan anyjára, aki... nos maradjunk annyiban, hogy nem egy mintaszülő, no és ne feledkezzünk meg a legnagyobb arcról, a házvezetőnőről, Berta-ról (Conchata Ferrell), a kortalan poéngyárosról sem. (Meglepő tény: Ferrell és Taylor egyazon évben születtek, mindketten 1943-asok).
A poénok nagy része -mint említettem- ismétlés, alapját pedig a "mikor költözöl már el" gondolatmenet köré építik, ez főképp a középső évadokra volt jellemző (2-3-4-5). A helyzetkomikumok zömét a nőkkel folytatott kapcsolatok teszik ki, egyfelől Charlie sármőrsége, másfelől Alan bénázásai. Végül pedig a gyerek, aki hülyeségével henger le, persze a fingós poénok sem maradhatnak el, de Jake-re lehet számítani.
Simán hangosan röhögős minden része, de számolni kell azzal is, hogy lehet, hogy te is azoknak a táborát erősíted, akiknek egyszerűen nem jön be. Van ilyen, nekem az egyik kedvencem, bármikor be lehet tenni egy-két rész erejéig és ugyanúgy megnevettet, ha ötödször nézem, akkor is.
Jó hír, hogy sok huzavona után végül elkészül még két évad, amivel nagy valószínűséggel véget ér majd a széria, mert kezd túl drága lenni (Charlie Sheen miatt) a sorozat. De fel a fejjel, hisz az eddig elkészült 161 epizód mellé ideális esetben kapunk még 48-at. Persze a pasikből sosem elég. Mármint a képernyőn.
