Megosztom

Robin Hood nevét szerintem nincs, aki ne ismerné, ám ha esetleg még is akad olyasvalaki, akinek nem mondana semmit, itt egy rövid ismertető: A sherwoodi legenda az angol nép védelmében kifosztja a tehetősebb urakat, vagyonukat a rászorulóknak ajándékozva.

A XII. századi hős igazi példaképként van jelen az angol mondakörben, így nemcsak a különféle regényeknek, játékoknak és rajzfilmeknek szolgált remek alapanyagként, hanem a mozifilmek is jó párszor meríthettek a sztoriból.
Ridley Scott Robin Hoodja közel sem azon a vonalon jár, melyen elődei haladtak. Mindezt persze nagyrészt a főszereplőnek, Russel Crowe-nak köszönhetjük, aki egyfajta szívügyének tekintette gyerekkori kedvencének legújabb kalandját. Miután a forgatókönyv első változatát egy CSI epizódnak titulálta, és közölte, ha ez a szkript marad, kiszáll a produkcióból, az alkotóknak újra kellett gondolniuk mindent. Így az eredeti tervekből, miszerint a középpontban a nottinghami seriff állna, semmi nem lett (pedig egész érdekesnek ígérkezett). Helyette, a kronológiát és a korszakot újrafogalmazva kaptunk egy hihetetlenül korhű és komoly történelmi alkotást.
Ha a kora középkor legnagyobb „szuperhősére” gondolunk, a legtöbbünknek valószínűleg a Kevin Costner féle 1993-as feldolgozás ugrik be elsőnek. Minden kétséget kizáróan ez a legpopulárisabb és egyben a legismertebb mozis átirata a témának. Viszont a 2010-es verzió már egy jóval érettebb és nagyobb volumenű alkotásnak tekinthető.

Míg a legtöbb műben Robint egy laza, fürge, gazdag humorú emberként mutatják be, addig Russel egy teljesen új alakját formálja meg a „tolvajok fejedelmének”. Ebben a verzióban hősünk egy jóval komolyabb figura, melyet inkább a legenda születésével tálalnak. Itt ugyanis Robinnal akkor ismerkedünk meg, mikor még katona oroszlánszívű Richárd seregében. A király halála után Nottinghambe megy, majd az íjász beleszeret Marion úrnőbe. Persze az országot ekkor már nagy veszély fenyegeti belülről és külhonból is, hisz Richárd halála után a korona egy gyenge uralkodó kezeibe kerül. Robin és csapata, egy szinte lehetetlennek ígérkező feladatra vállalkoznak; nekivágnak, hogy megakadályozzák egy polgárháború kitörését, és visszaadják Angliának dicsőségét.

Ridley Scott közismerten erős vonzalmat érez a történelmi témák iránt. Hisz a már-már tökéletes Gladiátor mellett, a Mennyei Királyságot, és az 1492 – A Paradicsom Meghódítását is neki köszönhetjük. A rendező híres arról, hogy szereti magát mélyen beleásni az adott történelmi korba, maximális hitelességre törekedve művében. Ez az első dolog, amit kiemelnék a mozival kapcsolatban, mert magát a kort olyan hűen képes visszaadni a film, melyre nem sokszor láthattunk példát. De a rendezés mellett még mindenképpen kifogástalan a szereplők összeverbuválása. Egytől egyig remek aktorokkal találkozhatunk a mű során. A negyvenöt éves Russel (az eddigi legöregebb) Robin Hood szerepében hibátlan alakítást nyújt. De ugyanúgy zseniális választás volt Max von Sydow, az öreg Loxley, vagy Mark Strong a kegyelmet nem ismerő Godfrey szerepében. Ridley egy remek rendező, aki remekül képes irányítani színészeit. Már csak az erős szereplőgárda miatt megéri megnézni a filmet. A tempó feszes az egész mozi alatt, csak néhol ülepedik le, bár a játékidőből azért lefaraghattak volna egy picit.

A film egyértelműen az eddigi legjobb Robin Hood feldolgozás, de nem a legjobb történelmi kalandfilm. Viszont minden egyes jelenetén érződik, hogy az alkotók tisztelettel bántak az egyik legrégibb angol eredetű mondával, pedig elvihették volna a hangulatot jóval „amerikanizáltabb” irányba is, de nem tették. És ez mindenképpen megérdemel nálam egy piros pontot. Monumentalitása, látványvilága, és a színészek profizmusa szinte megköveteli a moziban való megtekintését. Tessék csak jegyet váltani rá.