A Transformers hatalmas sikere után várható volt, hogy valamelyik stúdió le fog csapni a nyolcvanas évek másik játék, és rajzfilm etalonjára, a G.I. Joe-ra. Persze az eredeti rajzfilm, illetve képregény többet jelentett, mint a többi társa akkoriban. Nem csak a pörgős akciók, és kemény beszólások jellemezték a művet, kikacsintott különböző korok és rasszok harcművészeteibe, vagy akár a tudományos fantasztikumba is. A karakterek hovatartozása pedig egyik akkori rajzfilmben sem jelent meg ennyire letisztultan; valaki vagy jó volt, vagy rossz. Nem voltak köztes átmenetek, a Kobrák egyáltalán nem voltak coolak, a Joe-k azonban annál inkább. A sorozat direkt nevelő célzattal készült. Persze ezek a pólusok mára összemosódtak, ahogy ebben a filmben is. De ez nem feltétlenül baj, hisz ma már nem szereti a nép, ha egyértelmű dolgokat nyomnak az arcába.
Az elit osztagok legelitebbje, a G.I. Joe osztag, a legmodernebb haditechnikával veszi fel a harcot a világot fenyegető ellenséggel. A korrupt, és megalomániás fegyverkereskedő, Destro világuralomra akar törni, de a Joe-knak nem csak vele, hanem egy rejtélyes Kobra nevű szervezettel is le kell számolniuk, mielőtt elszabadulna a káosz a világban.
Már a tartalmat olvasva is láthatjuk, hogy ezt a filmet bizony nem kell komolyan venni. De amit egy ilyen mozi igényel, azt nagyon jól hozza; dögös csajok, nindzsák, high-tech kütyük, fegyverropogás. Számomra egy kellemes csalódás a film, én jól szórakoztam rajta.
Amellett, hogy egy tisztességes blockbusternek tudható be a film, megbukott a mozi pénztáraknál, szóval folytatás nem biztos, hogy lesz. Pedig látszik rajt, hogy franchise-nak készült, és én el is nézegetném a további epizódokat, de hát ez van. Azért én reménykedem.
