Jó végre látni, egy gyerekkoromat idéző rajzfilmet. Ha más nem is, én kimondottan hiányoltam már az ilyen alkotásokat a mozikból, ezért külön köszönet Ron Clements-nek és John Musker-nek, amiért megálmodták ezt a gyönyörű mesét. Mivel a Disney fél évtizede nem jött elő hasonló alkotással, inkább csak a Pixarral dolgoztak együtt, ezért elég nagyok voltak az elvárások a filmmel kapcsolatban. Bátran mondhatom, hogy a Hercegnő és a Béka minden igénynek eleget tesz.
A Disney új, klasszikus elemekre építkező rajzfilmje minden tekintetben hagyományos darabnak tekinthető. Adott egy álmait kergető lány, egy jóképű herceg, egy velejéig gonosz hatalomra törő figura (aki engem különösen Jafarra emlékeztetett). No meg persze kapunk rengeteg fülbemászó dalbetétet, szórakoztató történetet, és mindezt nyakon öntve a Disneytől már megszokott pazar látványvilággal.
Remek ötlet volt a történetet New Orleansba, a jazz fővárosába helyezni, hisz ez csak feldobta, a Disneynél amúgy mindig zseniális dalbetéteket. Nagyon eltalálták, mind a magyar, mind az eredeti szinkronhangokat, ami azért egy animációs filmnél fontos. A Hercegnő és a Béka nem lóg ki a többi Disney klasszikus közül. Ott a helye a tökéletes Oroszlánkirály, vagy a felejthetetlen Szépség és a Szörnyeteg mellett. 
