Az Origo Filmklubon 2009 legjobb filmjének válaszották. Cannes-ban megnyerte a második legrangosabb díjat (Grand Prix). A Londoni Filmfesztiválon (LFF) megnyerte a legjobb film díját. Az Oscarra a franciák jelöltje legjobb idegen nyelvű film kategóriában.Hát úgy gondoltam, ezt nem lenne illendő kihagyni, lássuk a bő két és fél óra után milyen nyomokat hagyott a film.
A főszereplő Malik El Djebena (Tahar Rahim), hat éves börtönbüntetését kezdi, miközben sem a kinti életben, sem a rácsok mögött nincs senkije aki segíthetné, támogatná. Az épp nagykorú, írás és olvasás tudatlan fiatalember hamar rádöbben, hogy egyedül nem marad életben, pláne nem ennyi ideig.
Pártfogóra, védelemezőre van szüksége, különben nem kerül ki élve. Nagy árat fizet, de végül a korzikaiak, élükön César Luciani-val (Niels Arestrup), a szárnyaik alá veszik. A csicskájuk lesz, takarít, kávét főz....és ahogy telik az idő, mindinkább a főnök bizalmát élvezi. Jó magaviseletével kivívja az időszakos kimenőket, ahol eleinte a César által ráruházott feladatokat hajtja végre, később önálló vállalkozásba kezd, drogot szállít. Merészségével kivívja magának a tiszteletet, de hogy hogy végződik a történet? Azt nézze meg mindenki maga...
Az európai Sebhelyesarcú? Egy pillanatig ez ugrott be miközben néztem a filmet, aztán mire a végére értem, ez a gondolat tovaszállt. Vannak közös vonások, de ennyire azért nem volt jó. Továbbmegyek, kevés volt még a 150 perc is hogy úgy igazán kibontakozzon a történet. Mindezek ellenére jobban megfogott, mint teszem azt a Slumdog, de mostanában biztos hogy nem nézem meg újra.
Pár szó a szereplőkről. Rahim annak ellenére hogy nem egy túl tapasztalt színész (4 filmet tud maga mögött), nagyon jól adta a szerepet, akárcsak Arestrup, aki azért nagyobb filmes múltra tekint vissza.
Ha kijut az Oscarra, márpedig szerintem kijut, erősen esélyes hogy elhozza a szobrocskát. Túl sok rosszat nem tudnék mondani a filmről, ha van egy nyugodt estéd, majd három órád, akkor azt mondom: nézős.
