Amikor egy sorozat dráma kategóriába van besorolva, az ember alapvetően valami pesszimista, adott esetben "lehúzós" sorozatra készül, az évek azonban számtalanszor rácáfoltak erre. Nem úgy a Breaking Bad. Sok mosolyt nem csal az arcunkra, ennek ellenére magával ragad és odaszögez a képernyőre.
Egy egyszerű ember korántsem egyszerű története. Röviden így jellemezhető a sorozat.
Főhősünk Walter White (Bryan Cranston) egy kémiatanár, akit otthon vár terhes felesége és sérült kisfia. Egy nap munka közben rosszul lesz, kórházba kerül, ahol a vizsgálatok kiderítik: harmadik stádiumú gyógyíthatatlan tüdőrákban szenved.
Ám Walter nem úgy reagál a hírre ahogy egy átlagember tenné: ahelyett hogy kétségbeesne, vagy kuruzslókhoz fordulna gyógyulást remélve, kihasználja az egyetlen dolgot amihez ért: a kémiát.
Összeáll egy piti dílerrel és futószalagon kezdi gyártani a környék legtisztább metamfetaminját. A cél: minél több pénzt hagyni a családjára.
Azonban ez korántsem ennyire egyszerű. A drogbiznisz számos buktatót rejt magában, és ahhoz hogy sikeresek legyenek, nemcsak egymást kell megtanulniuk elfogadni, hanem a drogvilág törvényeit is....
Mit is tehetnék ehhez hozzá? Depresszív, ugyanakkor iszonyatosan jól összerakott sorozat. Nem pörög, de nem is ül le egyetlen percre se. Megfontolt, de nem lassú. Lassan beiktatom a második évadot, de még egy kis életörömet magamba kell szívnom hozzá.
a további bejegyzések mögött megnézheted a trailert (nem official)
