Ugorjunk vissza azokba az időkbe, amikor Peter Jackson nevét még nem a Gyűrűk Ura-trilógiával tettük egyenlővé. Ha ez megvolt, akkor nagy meglepetésben lehet részünk, ugyanis ez a köpcös, szakállas, ápolatlannak, ámbár barátságosnak tetsző úriember annak idején piszkosul értett a kisköltségvetéssel bíró horrorokhoz és komédiához. Nem feltétlen blockbuster-gyanús műveket rakott le az asztalra, inkább házi készítésű alkotásokat, töméntelen mennyiségű gore-szcénákkal, mindezt olcsón. Ez volt legalábbis pályája elején, amikor is megcsinálta a Hullajó című örökérvényű darabot, vagy épp a Bad Taste-et. A Törjön ki a frász! egy kicsit más tészta, tekintve, hogy ezzel a dolgozattal már egy jó két lépéssel közelebb került ahhoz a pénzköltéshez, amit aztán a nagy fantasy-eposznál tökélyre vitt.

A filmet Peter Jackson, Robert Zemeckis rendezővel karöltve készítette el (Zemeckis itt, mint producer játszik szerepet, de még így is érezhetően rányomja bélyegét a produkcióra), az azóta jobbára csak tévés cuccokban felbukkanó Michael J. Fox-szal a főszerepben. Hangulatát illetve témáját illetően megvolt a műben a potenciál arra, hogy megidézze a Szellemirtók 1-2 filmek szellemességét és eszméletlen poénáradatát. Erre gyakorlatilag garanciának számított Peter Jackson neve, hiszen neki sose kellett a szomszédba mennie némi mennyiségű fekete humorért. Zemeckist sem ejtették fejre, ő se egy elveszett lélek, szóval végeredményben furcsa, hogy a kész produkció mégse lett akkora instant klasszikus.

Michael J. Fox egy fickót alakít, aki felesége autóbalesete óta képes szellemekkel társalogni.Ezen képességéből igyekszik nagy nehezen megélhetésre szert tenni úgy, hogy két szellemcimborájával közösen előidéz mindenféle furcsa esetet, ő pedig egyből a helyszínen terem, hogy minél nagyobb pénzösszeget kicsikarjon szegény emberekből. Változik a helyzet azonban, amikor is furcsa halálesetek történnek a városban.Rá vár a feladat, hogy megakadályozza a mészáros szellemet, ez pedig esélyt ad neki arra, hogy cinizmusából és gunyoros modorából lefaragjon egy jó darabot. És nem mellesleg, elfeledje halott feleségét és újra szerelemre leljen.

Namármost, vegyük sorra milyen is ez a film. Először is, szemmel láthatóan Jackson minden bizonyára élvezte, hogy bohóckodhat a különböző szellemes gegekkel, effektusokkal, poénokkal. Látványt tekintve kreatívnak mondható az egész (habár azok a számítógépes effektusok mára már fájóan idejét múltnak tűnnek), és kellő mennyiségű feketekomédia-momentum akad, amin lehet mosolyogni. Néhol ugyan kissé leül, de az utolsó fél órában erőre kap és betegebb, durvább fordulatot vesz a dolgozat, a rendező nevéhez méltóan. Michael J. Fox se panaszkodhat nagyon, helytáll a szerepében, ahogyan Trini Alvarado is aranyos. A fő probléma az arányokkal van. Előfordul, hogy egy-két helyen túl abszurdra sikeredett, nem állt teljesen összhangban a többi résszel. Példának okáért hiába vagyok oda Jeffrey Combs-ért, itt már kicsit idegesített a túlzóan őrült és neurotikus karaktere. A tempó hanyatlik néhol, a poénok pedig jobbára olyanok, hogy "hit or miss", tehát nem mindegyik üt annyira, amennyire kéne. Ez a legfőbb problémám a filmmel, sokszor úgy éreztem, hogy lehetett volna sokkal jobb is, sokkal ütősebb és viccesebb.

Talán a fentebb említettek miatt se lett olyan klasszikus, mint amit a matéria felajánlott. Semmiképpen nem rossz film, de olybá tűnik hogy Jackson és Zemeckis inkább voltak elfoglalva a speciális effektusokkal és hogy azokkal mit lehet kezdeni, mint magával a történettel és azzal, hogy ne szúrják el az arányokat. Így hiába a néhány eltalált momentum (példának okáért R. Lee Ermey zseniális vendégszerepeltetése vagy a finálé), egyszerűen nem áll össze egy igazán remek alkotássá. El lehet tölteni vele simán ezt a két órát, de nem igazán teljesítette - nevezetesen, hogy kvázi Szellemirtók 3 legyen - amit vártam. Kár érte, ez a szakállas csirkefogó ennél azért jobbra is képes.

 Törjön ki a frász előzetes: