Végy
egy lényegében elfogadható történetet, készíts belőle egy alapvetően pocsék
forgatókönyvet, keress hozzá egy kevésbé ambiciózus rendezőt, főszereplőnek
pedig Katherine Heigl-t. És máris
kész a tuti bukás!
A magyar címből naivan
következtetve kicsit romantikus, kicsit akciódús, de mindenképpen csajosan szórakoztató
filmre számítottam. Tévedtem! Megesik néha az ilyesmi az emberrel…
No, de végigböngészve A szingli fejvadász adatlapját, azt
gondolná a nagyérdemű, a nagyjából negyven millió dolláros költségvetésbe
belefér egy érdekfeszítően szórakoztató mozi.
Hiszen láttunk már csodákat: nyolcmillió dollárt „emésztett fel” a
Fifti-fifti, ötmilliót a Flypaper, és a Fogadom is „csak” harmincmilliót. Természetesen
szerepet játszik ebben rengeteg apró részlet, ámde egy minden mozi esetében
azonos: a nyereségre törekvés.
A Szingli fejvadász pedig
nehezen hozza majd a kötelezőt, hiszen cseppet sem szórakoztató, vagy
tanulságos. A poénokat is – érthetetlen módon – szinte teljességgel kikapálták
a történetből. Limonádészerű, a végét
váró remake készült Janet Evanovich könyvéből. Kár érte, mert már hazánkban is
igazi kis rajongótábora alakult ki a Stephanie Plum regényeknek, mely a filmet
sem érintette volna hátrányosan… De ha lehet, inkább maradjanak a nyomtatott
változatnál, melynek elolvasása nem sokkal tart tovább, mint végignézni eme
másfél órás szösszenetet.
Mely szerint Stephanie (Katherine Heigl) fél éve
halad lefelé a lejtőn. Nincs munkája, pénze, már autója sem, viszont van
temérdek mennyiségű hátraléka. Kétségbeesésében végül bármilyen szembejövő
munkát elvállal, még azt is, hogy fejvadásznak álljon. És minő meglepetés, az
első „kuncsaft”, akit le kell szállítania a rendőrségre pont egy volt pasija, Joe Morelli (Jason O'Mara). Így már személyes indítéka is van arra, hogy
véghezvigye a nyomozását. Mindeközben számos ember életébe belemártja az orrát,
ezáltal csak a bajt hozva rájuk…
Az igazat megvallva
nagyjából negyed óra elteltével tudja a néző, ki mozgatja a szálakat, és ki a
rosszfiú, illetve ki nem az. És sajnos azzal is tisztában van már ekkor a
publikum, hogy ki jó, illetve ki rossz színész a vásznon…
Katherine
Heigl szinte végig egyazon arckifejezéssel játszik, és
ebből csupán férfi partnerei tudják pillanatokra kizökkenteni. Ami elég egy
negyven perces Grey’s Anatomy
epizódhoz, az vajmi kevés egy egész estét mozihoz. Mint már a kelleténél is
több filmben abszolválta mindezt. Viszont Jason
O'Mara némiképp megvédi a sorozatszínészek becsületét. És akit tényleg dicséret
illet, az Sherri Shepherd, Luna szerepében. Mellékszereplőként
olyan alakítást nyújt, melyet igazán megirigyelhetnének a „plakátarcok” is.
Kedves, szerethető, szószátyár prosti, aki ki szeretne törni a sarokról.
A fenti sorok alapján a
cselekmény megismeréséhez leginkább a kötött változatot ajánlanám. Inkább
vegyék meg a könyvet, és egy csendes nyári estén a fotelba kucorodva, egy kellemes
üveg bor mellett habzsolják a betűket, mintsem a mozijegyre költsék mindennek
az árát.
Hiszen a filmnél – még a
hölgyeknek is – nagyobb izgalommal kecsegtetnek a foci Eb eseményei, pedig mint
tudvalevő ott is akadnak gyengébb szereplések....
Előzetes:
Előzetes:
